Dizájnváltás söpört végig az ország legnépszerűbb hírportáljain. Az új arcok sápadtabbak és jellegtelenebbek a réginél, ám az átalakítások nemcsak az ennek ellenére bekövetkezett látogatószám-növekedés miatt tanulságosak. De tudják-e vajon a honlapfaragók, hogy mit vár az olvasó a szájtok külalakjától?

A magyar médiafogyasztó alapvetően konzervatív. Aki eddig nem vette figyelembe ezt a fundamentális igazságot, szinte törvényszerűen kudarcot vallott, akár új reggeli napilapot akart indítani, akár rádiózási szokásokon kívánt gyökeresen változtatni. A konzervativizmus nem politikai állásfoglalást jelent, csupán a hagyományokhoz és a megszokott formákhoz való ragaszkodást. Ez magyarázza például, hogy egy megszűnő (vagy ideológiai értelemben a sarkaiból kiforduló) újság olvasótábora nem bukkan fel más lapoknál vásárlóként, hanem jórészt eltűnik a lappiacról. És ugyanezzel a jellegzetességgel indokolható az online-hírpiacot gyakorlatilag egymás között felosztó két portál, az Origo és az Index tartós, megingathatatlannak tűnő sikere is. Az Origo elsősorban a tartalmában konzervatív, az Index pedig a szerkezetében (bár most már inkább csak múlt időben).

Akinek ez esetleg nem tűnt volna fel, képzeljen maga elé egy nyomtatott újságcímlapot, és gondolatban tegye mellé a korábbi Index nyitólapját. A "fiatalos" hírportálra mindeddig úgy nézett ki, mintha egy hagyományos lapot az oldalstruktúrájával együtt átültettek volna az internetre. Még a "hajtás felett-hajtás alatt" felosztás is megfigyelhető volt, aminek csak nyomtatott újságoknál van értelme (a standra kirakott lapból a hajtás feletti rész látszik, oda kell csoportosítani a tartalmat, ami eladja az újságot).

Ennek most vége (hogy egyszer és mindenkorra-e, később derül ki: az Index eddigi redizájnjait lassú visszarendeződés követte). Az új arculat nem sokban emlékeztet a régire: a narancsos alapszín fehérre váltott, több a címlapra kipakolt információ. Eltűnt a jól áttekinthető struktúra, sokkal nagyobb felület jutott a blogjellegű anyagoknak. Mellesleg a reklámoknak is (ráadásul nincs olyan markáns különbség a szerkesztőségi és a reklámanyagok között, mint régen).

Mindezt az olvasók észrevételezték is a témáról pillanatok alatt megnyíló, azóta is aktív levelezőfórumon, méghozzá egyöntetű hangvételben: az új dizájnt és a változásokat üdvözlő hozzászólást nem nagyon sikerült találni.

Az Indexnek ez már a harmadik "olvasóbosszantó" húzása az utóbbi hónapokban. Az első egy agresszív és szemkifolyatós kivitelű reklám volt még februárban: a banner felugrott az oldal közepére, és minden görgetésnél visszamászott, bezárhatatlanul (nem is volt rajta bezárógomb). Utána kitalálták az Indapass nevű beléptető rendszert (a levelezéshez és a fórumokhoz lehet vele hozzáférni, szokatlanul bonyolultan).

Amit a topikokból ki lehet szűrni, meglehetősen egyértelmű: az olvasók valóban konzervatívak, eleve nem szeretik a változtatásokat, ragaszkodnak az átlátható, logikus és ergonomikus struktúrához, meg ahhoz is, hogy az oldal minél kevesebb görgetéssel bejárható legyen. Az internet viszont abba az irányba halad, amerre most az Index is elmozdult (nemrég hasonló arculatváltáson esett át az Origo is, de ott a struktúrában már látszik a rendszer). Ráadásul ezt az olvasó is hajlandó tudomásul venni: az Index redizájnját látogatottsági csúcs követte. (Állítólag, mert pontos adatok helyett az oldalt auditáló Mediánnál azt a tájékoztatást adták: programozói hiba miatt átmenetileg kikerültek a helyükről a kódok, amelyekkel a forgalmat mérik). Lehet hogy az egészet ezért - pontosabban a reklámozók kedvéért - találták ki?

Internetes trend: egyre kevésbé hasonlítani a nyomtatott lapokra