Büntetés, megtorlás, méltányosság
A legtöbb hatóságnál - a rendőrségnél, a pénzügyőrségnél, a közterület-felügyeletnél vagy az önkormányzatoknál - rendszeresen vizsgálják, hogy az általuk lefolytatott eljárásoknak hány százalékában történnek szabálytalanságok, és hogy milyen típusúak ezek. Azt azonban sehol sem tartják nyilván, hogy az egyébként jogszerűen végigvitt eljárások között akadnak-e olyanok, amelyekben a méltányosság gyakorlása indokolt lett volna, esetleg többet is el lehetett volna vele érni, mint a szigorú büntetés kiszabásával.
A legtöbb ilyen eset feltehetőleg a közlekedési szabálysértések között akad. Az egri Nagy Juditot például tízezer forintra büntették, mert egy parkolóhelyen az autója bal kerekével - 15 centiméterre - felállt a járdára. Persze, mindezt azért tette, hogy a szűk utcában jobban elférjenek mellette autóstársai. Az asszony "beismerte tettét", ám szerinte aránytalanul súlyos a kiszabott bírság. Ugyanezt mondta az a szilvásváradi asszony is, akit a felnémeti vasúti átjárónál szintén tízezer forintra büntettek a rendőrök, amiért nem harminc, hanem negyvenöt kilométeres sebességgel hajtott át a síneken.
- Aki kétszázzal száguldozik, azt nem érik utol, én meg... Hibáztam ugyan, de az átjáróban lassítottam és nem veszélyeztettem a közlekedést. Ráadásul nehezen élünk, otthon minden forintnak helye van. Hiába mondtam a rendőröknek, hogy egyedül nevelem a gyerekeimet, nem enyhítették a bírság mértékét - mondja az asszony.
Több hatóság szóvivőjét is megkérdeztük, foglalkoznak-e bárhol a büntetés és a méltányosság problémájával. A válaszokból kiderült, a legtöbb helyen ez a kérdés csupán arra korlátozódik, hogy a vezetők rendszeresen felhívják a munkatársaik figyelmét: a kiszabott bírságnak arányban kell lennie az elkövetett jogsértéssel.
Tamásné Rozner Katalin, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője úgy véli: mivel a büntetést általában meghatározott korlátok között lehet kiszabni, így annak mértéke mindig vitatható. Mint elmondta, a szabálysértési előadók évente többször vesznek részt továbbképzéseken, amelyeken minden alkalommal felhívják a figyelmüket, hogy az általuk kiszabott büntetések ne legyenek megtorló jellegűek, és minden ügyben alaposan mérlegeljék az összes enyhítő és súlyosbító körülményt. Hozzátette, a szabálysértési előadók munkáját a felettes szervek sűrűn ellenőrzik, ám arra Veszprémben még nem volt példa, hogy valakit a túlzott szigor miatt marasztaltak volna el. Nagy ritkán előfordul olyan eset, hogy egy bíróságon végződő szabálysértési ügyben a rendőrségi határozatban szereplőnél enyhébb büntetéssel is el lehet érni a kívánt hatást - legalábbis az ítélet indoklása szerint.
Akadnak olyan esetek, amikor a hatósági szigor nem forintokban mérhető. Borsos Beáta színésznő például néhány hónapja két kis testű kutyáját futtatta Zalaegerszegen a Vizsla-parkban, amikor két közterület-felügyelő meg akarta bírságolni - az ebeken ugyanis nem volt póráz. A színművész dühös lett, ezért nem akarta igazolni magát a közterület-felügyelőknek és később a helyszínre érkező rendőröknek sem. Emiatt aztán előállították a városi kapitányságra, ahol elvették övét, ékszereit, cipőfűzőjét, és csak órákkal később, személyazonosságának tisztázása után engedték el.
Nem kellett büntetést fizetnie annak a bagaméri nyugdíjasnak sem, akit természetkárosítással vádoltak meg, miután több kitömött védettmadár-preparátumot találtak a házában. A bácsit csak hosszas bírósági procedúra után mentették fel, miután kiderült, hogy a preparátumok egy több évtizede gyarapodó gyűjtemény részei, amelynek a legtöbb darabja jóval azelőtt került a férfi birtokába, hogy a védett állatok és származékaik - tetemük, tolluk, tojásuk - tartását engedélyhez kötő jogszabály megszületett volna.
Egy zalai gyűjtő, Dénes Elek vállalkozó kálváriája is figyelemre méltó. Ez akkor kezdődött, amikor Lentiben lévő éttermében a vámosok elkobozták a három évtized alatt öszszegyűjtött, dekorációként szolgáló italkollekciójának 76 darabját, és 246 ezer forintos bírságot szabtak ki rá, miután nem tudta dokumentumokkal igazolni a palackok eredetét. Dénes Elek az ügyben három évig bíróságról bíróságra járt, fellebbezett, ahol csak lehetett, ám hiába bizonygatta, hogy a kollekció csupán dísz és emlék, minden pert elveszített. Az egész ügyben az fáj neki a legjobban, hogy az eljárás során megsemmisítették a harminc év alatt összegyűjtött italkollekcióját.
Persze, nem csak az jelenthet méltánytalanságot, ha egy-egy ügyben túl keményen lép fel a hatóság, hanem az is, ha túl lassan végzi a feladatát. Ide tartoznak például az indokolatlanul elhúzódó kárrendezési vagy engedélyeztetési eljárások. Előfordulnak olyan esetek is, amikor valaki segítségért fordul egy hatósághoz - aztán célponttá válik.
Ez történt Pozsgai Ákossal, a kiskunhalasi tévé munkatársával is, akinek tavaly - amikor az elhíresült illegális szemétbálák ügyében forgatott, többen rátámadtak és üldözőbe vették - autóval kellett elmenekülnie. A garázda alakok előbb betörték a stáb autójának szélvédőjét, majd motorokkal üldözték, miközben Pozsgai mobiltelefonján a helyzetről tájékoztatta a rendőrséget. A motorosok egészen a kiskunhalasi rendőrkapitányságig üldözték a tévéseket. Fél évvel az eset után a rendőrség 14 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta az újságírót, mivel az operatőre felvételein jól látszik, hogy menekülés közben telefonál, valamint nincs becsatolva a biztonsági öve.
Pozsgai nem fellebbezett a határozat ellen, pedig a munkája miatt jól ismerik őt a kiskunhalasi rendőrség vezetői. Mint mondta, el akarta kerülni a protekciónak még a látszatát is. Elképzelhető persze, hogy a hatóságot is hasonló okok motiválták, azaz nem akarták azt a látszatot kelteni, mintha kivételeznének egy újságíróval.
Akármi is áll a szabálysértési ügy hátterében, azzal, hogy a kiszabott büntetés jogerős lett, a rendőrség eljárása abszurddá és egyúttal méltánytalanná is vált. A tényekhez tartozik, hogy az ügyészség és az országos rendőrfőkapitány is vizsgálatot rendelt el, hogy jogos volt-e a tévés megbüntetése.
