Hol a bánatban vagyok? - A zene legalább jó az EFOTT-on

Számtalan veszély és megpróbáltatás után jó nagy késéssel érkeztem tegnap késő este a debreceni EFOTT-ra, de mint kiderült, nem hagytam ki semmit. Jelzem, azt a flash-t sem kívánom senkinek, hogy éjjel legyen kénytelen elbóklászni a kemping bejáratától a főbejárathoz. Közvilágítás nincs, ha lett volna bennem bármi legális vagy illegális tudatmódosító, garantáltan szívrohamot kapok. Így csak sűrű dobogás volt, meg jókedélyű autósok, akik rámdudáltak. Volt jobb.

Még mindig el vagyok veszve, mert az én tájékozódási képességem kevés ehhez az elrendezéshez. Jó nagy köröket megyek, amit azért még jobban élveznék, ha egy tízessel fiatalabb lennék. Más sincs ezzel másként, szinte süt a bóklászó emberek szeméből a rémület, meg az a bizonyos: hol a bánatba vagyok. Aztán feladják, maradnak, ahol vannak. Egyébiránt találkoztam az eddig legértelmesebb pass-osztó lánnyal, kérdés nélkül elmondta, amit tudnom kell.

Mikor végre bejutottam, azon kaptam magam, hogy hallom a Café színpadon az Amber Smith-t, ami csupán azért volt furcsa, mert azt hittem, lekéstem. Szeret az ég, ahogy megtudtam, volt egy röpke kétórás áramszünet. Kedves emberek, az Amber Smith jó. Szól is, húz is - már amikor Imre nem kínozza a magas hangokat, amivel nem tudok megbékélni. Ki tudja énekelni, valahogy mégse az igazi.

A következő körben rájöttem, mi a bajom a Bëlgával. Nem értem a szöveget. Az egyik srácot egyáltalán, a másik kettőt is csak foszlányokban. Ami elég kínos, mivel a dumára épül a dolog, és elég vicces lenne máskülönben. A zene nekem nem képvisel élvezeti értéket, bár mikor előkerültek a gitárosok meg egy dobos, kezdtem kicsit másként érezni. Teljesen megváltoztatta a koncert dinamikáját, szinte kedvem lett volna ugrálni. Bocs, Titusz. (Ő a dj-gyerek a formációban.)

A Heaven Street Seven megint nem jött össze, mire visszabóklásztam a Caféba, elmentek a fiúk. Majd legközelebb. Ellenben kaptam NEO-t, ami ügyes, meg profi, csak éppen nem szeretetreméltó. Egynek jó volt.

Kimenni nem volt kedvem, mert a nappali negyven fok ellensúlyozásaképpen éjjel látszott a leheletem. Viszont cserébe akkora indie buli lett a sátorban, hogy nem győztem szana-szerte vigyorogni magam. A végén még táncikáltam is, kicsit sem azért, mert fáztam.

Az éjjeli sátorállítás örömeit kihagytam, így maradt délelőttre, de legalább már van fedél a fejem felett. Most tovabóklászom, jönnek a barátikáim, azaz a Hurkatöltő zenekar, meg a régi édes Ebola Fakó. Helyi erők - vagy voltak rég. És lesz Quimby is, amire most elmegyek. Jöjjön, aminek jönnie kell. Addig meg asszem eszem egy hűtött dinnyét 55 forintért, aminél tökéletesebbet keveset. Holnap veletek, ugyanitt.

Készül a tetoválás az EFOTT-on
Készül a tetoválás az EFOTT-on
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.