Ez nem az a sherwoodi erdő, ahonnét iratfelszabadító igazságtevőként, amolyan Robin Hoodként kitörhetnék - írja az Élet és Irodalom (ÉS) pénteki számában megjelenő "személyes credójában" Kenedi János történész.

Mint megtudtuk a történésztől, az állambiztonsági iratok egyesítésének törvényességét felügyelő bizottság elnökeként az 1944 és 1990 között keletkezett politikai rendőrségi iratok fölkutatása és hozzáférhetővé tétele lesz a feladata az iratőrző helyekről, "akár még most is titkolt raktárakból". Az általa vezetett bizottság csak olyan javaslatokat fogalmazhat meg szerinte, amelyek egy nyilvánosságcsomag kibontásához és a korrupció feltartóztatásához is elvezetnek. Kenedi - amint az ÉS-ben is írja - úgy véli, az ügynökök helyett célravezetőbb az ügyeket magukat feltárni; a magánbűnök helyett az állami bűnözés természetét megismerni.

A fő célt az állambiztonsági irategyüttes depolitizálásában és dekriminalizálásában jelölte meg. Az áldozatok információs kárpótlását és az állampolgárok információs jogának biztosítását szerinte egy speciális honlap, egyfajta "újság, adattár, elektronikus olvasóterem" szolgálhatná hatékonyan.

Kenedi kitér a bizottság munkájának kereteit kijelölő ügynöktörvény hiányosságaira. Mint írja, a "szándékosan a III/III-asra rácsúsztatott" törvény a titkos informátorrendszernek csak a legalsó hálózati kategóriáit veszi figyelembe, márpedig a jogállam kormányzati szerepébe került, az állambiztonsági szolgálattal 1990 előtt kapcsolatban állott személyek szociológiai köre inkább a magasabb informátori kategóriákból kerülhetett ki. De még az alsóbb régiókat sem láthatjuk át, hiszen semmiféle (ismert) nyilvántartás nem számszerűsíti az informális kapcsolatok (alkalmi kapcsolat, lakossági bejelentő stb.) létszámát.

Kenedi János számára a feladat nemcsak emiatt próbatétel, hanem azért is, mert személyesen is érintett: a hetvenes évek közepén őt is megfigyelték, Kennedy amerikai elnök után: "Elnök" fedőnéven írtak róla. (Erről korábban Nyílt levél Tar Sándorhoz című cikkében írt, amelyben nyilvánosan - bár mint most írja: alaptalanul - megbocsátott egykori barátjának és besúgójának.) Saját magának is számot kell tehát adnia arról - írja a kutató -, hogy azonos-e még azzal az "Elnök"-kel, aki a pártállami diktatúra éveiben fellépett a politikai kultúra épségéért.

Titkok "kamrája"