Charles Gati, a Johns Hopkins Egyetem politológia professzora botrányosnak nevezte, hogy a térségben szinte valamennyi nagykövet politikai kinevezett, a hozzáértés helyett a választási kampányhoz való pénzügyi hozzájárulás és a személyes kapcsolat határozza meg, ki képviseli az USA érdekeit. A Woodrow Wilson Intézet kelet-európai programjának igazgatója, Martin Sletzinger és a Hudson Intézet eurázsiai központját vezető Zeyno Baran Gátihoz csatlakozva károsnak nevezte, hogy George W. Bush elnök Vlagyimir Putyin az amerikai politikát a náci Németországhoz hasonlító beszéde, a hazai és a nemzetközi téren tett agresszív lépései után is szívélyesen, a „családi fészekben” fogadta július elején az orosz államfőt. A szakértők szerint ez megijeszti és összezavarja a közép-európai politikusokat, akik tartanak Oroszország egyre nagyobb étvágyától.

A kétórás meghallgatás egyes fázisaiban a Tom Lantos vezetése alatt álló bizottságnak összesen mintegy tucatnyi tagja volt jelen, a levezető elnökön kívül több képviselő is kérdezett. Az érdeklődés elsősorban az orosz befolyás erősödésére és az USA lehetséges szerepvállalására irányult, bár nyomokban említették a régió belső problémáit, például a túlzott anyagi különbségek miatti csalódást, a migrációt, a radikális populizmust, az antiszemitizmust és a szélsőjobboldali nacionalizmust. Gati azt mondta, bár csábító lehetőség az orosz veszély eltúlzása, Oroszország gazdasági értelemben törpe, és hosszabb távon nem tudja kiterjeszteni befolyását. Megemlítette ugyanakkor, hogy a régió országainak fontos a keleti piac, mert áruik egy részét másutt nem tudják eladni. A politológus szerint Amerikának tudnia kell, kik a barátai a térségben, és ebben az összefüggésben példaként említette Magyarország öt év után távozó nagykövetét, Simonyi Andrást.

Ugyanakkor az Egyesült Államok legszorosabb szövetségeinek felsorolásakor Gatinál is hiányzott Magyarország, amelyet Baran az orosz gazdasági és politikai befolyásszerzés példájaként hangsúlyosan említett. Szerinte Oroszország egyszerre érdekelt bevételei maximalizálásában és a térség demokratizálódásának, gazdasági liberalizációjának visszaszorításában, s a Gazprom részben sikeresen próbál nagyobb ellenőrzést szerezni a magyar energiaszektor felett, miközben Moszkva a gazdasági kapcsolatokat kihasználva megpróbálja eltávolítani az országot európai és NATO-szövetségeseitől. Az erősen jobboldali Hudson Intézet szakértője azt mondta, Oroszország, azt követően, hogy az EU és az USA erősen reagált a Nabucco gázvezeték ügyére, „és miután világossá vált, hogy a magyar ellenzék nem hagyja közvetlenül átvenni a MOL-t”, osztrák „trójai faló” segítségével próbálta meg ellenőrzése alá vonni a magyar olajvállalatot. A magyar energiapiac orosz kézbe jutása szerinte alááshatná az elmúlt két évtized demokratikus reformjait. Másrészt, ha nem működik együtt, Magyarország orosz retorziókra számíthat.

Az általános konklúzió szerint az Egyesült Államok hibát követett el, amikor a világ más régióira koncentrálva „magára hagyta” a térséget. Lantos megnyitójában leszögezte, hogy a nyugat-európai vezetőknek és az amerikai diplomatáknak együtt kell elmagyarázniuk a közép-európaiaknak, hogy még sosem volt ilyen jó dolguk, és nincs szükségük a megosztó, veszélyes retorikába való belebonyolódásra.

Washington

Ami a szakértők szerint "összezavarta" a közép-európai politikusokat: Bush és Putyin közös horgászása Amerikában, a családi birtokon