Sarkozy "kényszervizitel" Kadhafinál
“Átutalt-e Franciaország egy eurót is? A válasz: nem.” – Nicolas Sarkozy köztársasági elnök keddi szavait alaposan árnyalja a Le Monde-ban szerdán megszellőztetett bizalmas jegyzőkönyv, amely egy, az Élysée-palotában múlt pénteken tartott megbeszélés eredményét rögzítette. A tanácskozáson a franciákon kívül más EU-országok képviselői is részt vettek. Lényege: elfogadják Moamer el-Kadhafi ezredes, líbiai vezető feltételeit. Egyrészt – mint megírtuk – az EU 335 millió eurót fizet a bengházi nemzetközi alapba, s a már átutalt két és félen túl további tízmilliót ad Bengházi, a második legnagyobb líbiai város kórházának korszerusítésére, valamint egy AIDS-központ felállítására. (A bengházi kórházban fertoződött meg AIDS-vírussal 460 gyerek, s ennek ürügyén fogták perbe a vendégmunkás egészségügyiseket.) Az EU vízumgaranciát ad, megnyitja egyetemeit a líbiai diákok előtt. Franciaország a jegyzőkönyv szerint külön vállalja a kórház technikai felszerelését, s öt éven át lényegében teljesen fenntartja az intézményt, továbbá ötven-hatvan orvos képzését is vállalja.
Az idézett forrás új megvilágításba helyezi Sarkozy Líbiában jóval előbb bejelentett tripoli útját is. Ez is líbiai feltétel volt ugyanis, azzal a céllal, hogy országukat “integrálja a nemzetek összhangjába” – a Le Monde “diplomáciai árról” ír a kényszervizit kapcsán. A köztársasági elnök – alig két nappal a nemzetközi diplomácia sztárjává lett felesége, Cécilia Sarkozy után – szerda estére volt hivatalos Líbiába. Ehhez csak egyébként is tervezett afrikai (szenegáli és gaboni) programját kellett módosítani. Nicolas Sarkozy járt már Kadhafi szirti sátrában: három évvel ezelőtt Jacques Chirac – francia elnökként a második világháború után először – már felkereste az észak-afrikai vezetőt, s utóda akkor a kíséretében volt. Az akkor eltervezett “valódi partnerségből” semmi sem lett, a mostani aláírásra előkészített egyezmény viszont konkrét gazdasági lehetoségeket is tartogat Franciaországnak a szénhidrogénekben gazdag, ám korábban embargó sújtotta országban, elsősorban persze a nagyiparnak. (A környezetvédők máris támadják Sarkozyt, hogy az atomlobbit is helyzetbe hozza.)
Párizs cserébe be akarja vonni Tripolit a Sarkozy által Algériában már felvázolt “Mediterrán Unió” elképzelésbe, valamint a Fekete-Afrikából az EU – s benne a déli francia partvidék – felé áramló menekülthullám visszaszorításába. Líbia határa Csád felé lényegében nyitott.
Az EU nettó befizető országainak sajtója különösen élesen bírálta szerdán a nyolc évig raboskodó ápolónőkért és az orvosért fizetett váltságdíjat. – Tény, hogy milliók áramlottak nyugati pénzben Líbia felé – kesereg az NRC Handesblad holland üzleti lap; Hollandia egy főre vetítve az unió legnagyobb befizetője. A fanyalgókat lehűtendő Claude Guéant, az Élysée-palota főtitkára – aki elkísérte Tripoliba Cécilia Sarkozyt - azt fejtegette kedd esti tévéinterjújában: a kritizálók nem értik, mekkora megrázkódtatást okozott az AIDS-fertőzés az egymilliós líbiai városban, s mekkora ennek a belpolitikai kockázata.
(forrás: brüsszeli tudósítónk)