A hét műtárgya (24)
Vagy harminckét évig törtem a fejem, vajon mi célt szolgálhat ez a fal a Városligetben, nem messze az Olof Palme háztól. Találgatásaimat kronológiai sorrendbe szedtem:
1975 április. 31.: Talán falrarúgó pálya?
1977 január 10.: Nem lehet falrarúgó pálya, ha az lenne, akkor nem raktak volna fákat a tövibe: rúg a Rigó, a labda rossz szögben pattan, neki a fenyőnek, azon gellert kap, bamm! beleszáll a Laci fejibe, már kész is a baj.
1983 március 5.: Egy régi - vélhetően gepida - temető falainak maradványa?
1983 április 10.: Nem, a gepidák a Liget másik oldalán éltek, míg meg nem haltak.
1983 június 14.: Egy régi - vélhetően etruszk - temető falainak maradványa?
1983 július 21.: Igen, csak az lehet.
1983 augusztus 29.: Mégsem, az etruszk nagyon titokzatos nép volt, még sírfeliratokat sem csinált, nem hogy falat, naná, majd pont ők jelezték, hogy itt fekszünk, kedves kelták, talpig aranyban, lehet minket az utolsó csapszegig kirabolni.
1984 november 7.: Melyik is volt a Lenin nője? A Tyereskova?
1988 február 10.: Kivégzőfal?
1989 március 30. Nem, azért ezek se voltak akkora állatok, hogy lődözzenek, miközben a Vidám Parkból a Szécsi Pál szól, hogy Kaarolina, Kaarolina, soha többé ne hagyj el.
Szóval harminckét évem elszelelt, anélkül hogy bármilyen eredményre jutottam volna. De aztán jött a harmincharmadik, és megfejtettem a rejtvényt. Ehhez persze kellett egy kis segítség, ezért köszönet dr. Sors Jenő bácsinak, VI. ker., Szondi utca 26., II. emelet 8., isten nyugosztalja.
A helyzet az, hogy ez egy műtárgy. Olyan nagyon nem szeretjük, mert, bár kétségtelenül figyelemre méltó darab, kicsit az a seggnyalós fajta: Teng Hsziao-Ping kínai pártvezér 1979-es, utóbb lemondott látogatására készült. Sors Jenő bácsi elmondta, hogy Teng programjában szerepelt egy ligeti séta, amelybe a magyar elvtársak be akartak iktatni egy rövid pihenőt az innen pár száz méterre található japánkertben, de aztán valaki szólt, hogy, hogy ez a japán-dolog egy kínainak nem biztos, hogy olyan nagyon bejönne. Az utolsó pillanatban jött az ötlet, hogy Teng elvtársnak valami igazi kínai dologgal kéne kedveskedni, ami pedig lehetőleg ne puskapor legyen, hanem sokkal inkább mondjuk egy kis Nagy Fal. Önök tehát, kedves olvasóink, a Kínai Nagy fal kicsinyített, stilizált változatát látják a Városliget közepén, nem messze az Olof Palme Háztól; kár, hogy Teng Hsziao-Ping sosem találkozott vele, biztos nagyon örült volna a kedves, finom gesztusnak.
