Jobb félni...

Közeledik augusztus 20-a, de eddig még nem láttunk egyetlen olyan szakmai elemzést sem, mely legalább megpróbálta volna értelmezni azt a rendkívüli jelenséget, ami a tavalyi ünnepség során bekövetkezett.

Az a véleményünk, hogy a jelenségnek lehetséges olyan magyarázata, amely figyelmet érdemel. Segítheti ugyanis hasonló kockázatok elkerülését. Szerintünk a jeges égszakadás kirobbantását az okozta, hogy a tűzijáték tervezői a görögtüzet - eltérően a korábbiaktól - a Duna felszínén nagy területre szétterítve gyújtották be. A nagyfelületű görögtűz nyilván felmelegítette a Duna feletti páradús levegőt, feláramlásra késztette, s így közvetlenül ütközött a zivatarfelhős, hideg és önmagában is instabil légtömegekkel. Ez kiválthatta a jégesős égszakadást, és adhat magyarázatot az erős behatároltságra is. A vihar arra a területre sújtott, ahonnan a kiváltó hatás érkezett. Hasonló jelenségek váltják ki a préritüzek és erdőtüzek helyén fellépő esőket még akkor is, ha viszonylag kevés a magasabb légkörök páratartalma. Ezért a felégetéseket több helyen a tartós szárazság megtörésére, helyi esők kiváltására használják. A lap június 30-i számában ugyan olvasható, hogy az idei augusztus 20-i ünnepséget a fokozott biztonságvédelem jellemzi, de nagyon jó lenne, ha az érdekelt szakemberek teóriánkat átgondolnák a "tűzijáték-tervezés" kockázatainak tévedései elkerülése végett.

Dusoczky Tamás
fizikus

Dr. Motál György
fizikus

Lejtmenet

A civilizált világ egyik újabban felismert, tömegesen terjedő betegsége a COPD (krónikus romboló tüdőbetegség). Szemben a daganatos betegségekkel, amelyek jelentős része gyógyítható vagy tartósan jó állapotban tartható, ez a kór gyógyíthatatlan. A betegség fellobbanásakor elsősorban szóba jöhető gyógyszer egyéb károsodások sorát indíthatja el.

A beteg mindennapi életéhez a legfontosabb, nélkülözhetetlen segítség az oxigén bevitele, de a tb újabb rendelete előírja, hogy az ehhez szükséges készülék (pl. concentrátor) kölcsönzésének engedélyezését hathavonta ismételten engedélyeztetni kell. Erről a rendeletről dr. Daubner Mónika, az OEP főosztályvezetője egy június 15-i keltezésű levélben tájékoztatta az érintetteket, jó egészséget kívánva. A COPD-kórban szenvedőnek legjobb esetben tíz napja van arra, hogy felkeresse családorvosát, annak beutalójával a feljogosított szakorvost és ismételten elvégeztesse az előírt vizsgálatokat, "természetesen" leróva a vizitdíjat, mert ők kimaradtak a mentességet élvezők köréből. Mikor mindezzel végzett, hátravan még a vény eljuttatása a szolgáltatónak.

Mivel a beteg a kórlefolyás lejtmenetében törvényszerűen egyre rosszabb állapotba kerül, miért kell maradék egészségét komolyan veszélyeztetve ezt a kálváriát végigszenvednie? Mire jók ezek az értelmetlen vagy nem átgondolt intézkedések?

Dr. Szentmiklósi Péter
Budapest

Gyermekcsíny - felnőttbűn

Elképedve olvastam egyes szakmai körök véleményét a gyermekek 14 éves kor alatti büntethetőségéről (Legyen tizenkét év a büntethetőségi határ, június 21.). Szerintem ez az ötlet vegytiszta dilettantizmus.

Ezek a gyermekek valóban bűncselekményeket követnek el, de a felnőtteknél is lehetnek enyhítő körülmények, melyek lényegesen csökkenthetik a kiszabott büntetés mértékét. A gyermekeknél azt a körülményt, hogy egy nem kifejlett szellemi és erkölcsi tudattal rendelkező személyről van szó, minden megfontolás nélkül kell tekintetbe venni. Ha az élet más területein (személyi igazolvány, szavazati jog stb.) különbséget tesznek gyermek- és fiatalkorú, illetve felnőtt között), akkor az elkövetett bűncselekmények utáni felelősségre vonással kapcsolatban is meg kell alkotni a megfelelő jogszabályokat. Vélhetőleg ezek hiánya teszi tanácstalanná a szakemberek egy részét, mert nem tudnak túllépni saját szakmai korlátainkon, mikor jól láthatóan csak a megszokott "bűn-bűnelkövető-büntetés" vonal mentén gondolkoznak.

Amíg a tudomány más területein elfogadják a gyermek és felnőtt között fennálló markáns különbségeket (gyermekorvoslás, gyermekpszichológia stb.) addig a jog több száz éves lemaradásban van. A gyermekpszichológusok régóta hangoztatják, hogy "a gyermek nem kis felnőtt". Erre az igazságszolgáltatásban is figyelni kellene. Amit gyermekbűnözésnek nevezünk abban a gyermek - bár ő az elkövető - a legtöbb esetben inkább áldozat, mint bűnös.

Az igazi bűnösök szinte egyértelműen megnevezhetők. Elmarasztalható a szülő, vagy a nevelésért felelős személy, mert az ő kötelessége a gyermek lelkének, szellemének, erkölcsének pallérozása, az iskola csak segítséget nyújt ehhez. A bűnbeesett gyermekkel együtt élő szülőt, nevelőt kell elsősorban felelősségre vonni, különösen, ha bebizonyosodik, hogy eleve bűnözésre tanítja, biztatja a gyermeket, gondolván, hogy a kiskorúakat úgysem büntetik.

De bűnös az állam is, amely a mélységes szegénységet előidézi és fenntartja, mert a kilátástalan nyomor a bűn melegágya. Bűnös az állam abban is, hogy nem tartja szükségesnek az erkölcs, az együttélés elemi szabályainak oktatását az iskolákban már az első osztálytól (!) kezdve.

Az a fiatal, aki nem tartja tiszteletben embertársait - ahogy azt látjuk nap, mint nap az utcán - nem érzi tetteinek súlyát, nem érzi a különbséget a tisztesség és a bűn között, felnőtt korában is könnyebb szívvel szegi meg a törvényeket.

Természetesen a bűnt elkövető fiatalkorúak sem kerülhetik el a felelősségre vonást, de ez inkább - a fentiekből kiindulva - preventív és nevelés jellegű kell, hogy legyen. Ennek viszont feltétele, hogy olyan körülményeket kell biztosítani a nevelőotthonokban, hogy ne bűnöző életre neveljenek, hanem a társadalom számára hasznos embereket küldjenek vissza az életbe. Ez csak méltányosan megfizetett, önfeláldozó nevelőkkel, tanárokkal, megfelelő minőségű intézetekkel érhető el, ami az állam részéről bizony, pénzbeli áldozatokat követel.

A jó nevelés hosszú távú befektetés, és "várható haszna" is inkább erkölcsi, mint anyagi természetű.

Salga István
Budapest

Levélturmix

Ki védi a háziorvos érdekeit? Gondolom, az orvosi kamarának illene, elsősorban. Mióta a miniszterelnöknek a Közgazdasági Egyetemen elhangzott beszédéből tudom, hogy a háziorvosok zöme 200 ezer forintos többletjövedelemhez jut a bevezetett vizitdíj révén, mindennap azzal a várakozással nyitom ki a televíziót és kedvenc napilapomat, hogy megtalálom a Magyar Orvosi Kamara éles hangú nyilatkozatát, amelyben a vizitdíj eltörlése, a tervezett népszavazás ellen tiltakozik. A nyilatkozat azonban egyelőre késik. A betegellátás közkatonái, a háziorvosok várhatóan elesnek újonnan jött többletjövedelmüktől, egy politikai párt vélt vagy valós politikai nyeresége érdekében. Most már csak az a kérdés, hogy a MOK rövidítés a Magyar Orvosi Kamarát takarja-e, vagy a Magyar Orbánisták Klubját, mely esetben illene deklarálniuk, hogy az érdekvédelmet törölték alapszabályukból, a jövőben kizárólag a jelenlegi kormány szidalmazására kívánják tevékenységüket korlátozni. Akkor pedig a háziorvosok dönthetnek: érde-mes-e kamarai tagságukat fenntartani.

Bauer Péter
mérnök-közgazdász

A nagy kommunikációs kísérlet véget ért című információban megjelentekkel ellentétben (Média oldal, június 26.) ősztől - megújított formában - természetesen folytatódik a Mindentudás Egyeteme. Az eddiginél is több műsorral és megjelenéssel mutatja be a tudomány eredményeit, újdonságait, kérdéseit. Az inkább csak a médiatörténet iránt érdeklődőknek fontos információ: ezt nyomatékosan közöltük a Népszabadság szakújságírójával is, aki ennek ellenére azt írta, hogy megszűnik (és persze sikertelen, problémás, nem finanszírozott stb.). Az írásban megszólaló, a szakterületen merőben szokatlan módon névtelenül nyilatkozó kutatás-szociológus csupán egyetlen érvet hozott fel a Mindentudás Egyeteme sikertelensége mellett: szerinte azok nézték meg az adásokat, akik érdeklődnek a témák iránt. Tehát egy olyan médiaprodukció született, amit megnéztek azok, akiket érdekel. Mi szerényen meg is elégszünk ennyivel.

Fábri György
MTA kommunikációs igazgató