A rendszerváltás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy mindenki választhat és mindenki választható. Épp az SZDSZ-nek kellene leginkább kiállnia e választási szabadság mellett: ha a szavazók úgy döntenek, legyen mind a 386 képviselőnk férfi a Parlamentben, akkor legyen. Én nem akarok kvótanő lenni, és nem akarom, hogy a szavazóknak újra kvótabányászokra, vagy kvótamunkásokra kelljen voksolni. Ne gondoljuk, hogy ez az idő nem jöhet el: MSZP-s politikusok egy csoportja máris javaslatot tett a munkáskvóta bevezetésére... A kvótabányász visszatér.

Az elmúlt hetekben a politikai közéletet érezhetően megmozgatta a női kvóta bevezetésének kérdése. Sőt a vita túl messzire is szaladt anélkül, hogy maga a liberális párt megvitathatta volna, szeretne-e a kvóta élenjáró támogatója lenni. E lap hasábjain még liberális politikusok is úgy vélekedtek: ahhoz, hogy a politika eloszlathassa azt a tévhitet, miszerint az kizárólag a "férfiak mestersége", új, erőltetett módon létrehozott eszközöket kell felhasználnia. Sokan értetlenül állhatnak az előtt, hogy éppen egy női politikus ellenzi a nők pozitív diszkriminációját. Pedig éppen nőtársaim védelmében kötelességem tollat ragadni. Mert liberálisként nincs mitől félnem, amikor ellenzem az olyan antiliberális intézkedést, mint a női kvóta bevezetése. Tudom, hogy nem egyedül gondolkodom így. Hiszek benne, hogy mi, nők, kvóta nélkül is egyre többen be tudunk lépni a nagypolitika kapuján. Nem értek és nem is érthetek egyet azzal a félelemmel, ami pozitív diszkrimináció képében ölt testet. A jó szándék közös, de a pozitív diszkrimináció jelen esetben a liberalizmus alapértékei ellen hat és a sztereotípiák további erősödését segíti elő. Alaposan meg kell tehát vitatnunk a szükségességét.

A közéletben több nőre van szükség, ebben nincs vita. De nem értek egyet azokkal, akik kemény szabályozókkal kívánják növelni a nők politikai szerepvállalását. Azt gondolom, hogy a kvóta rövid távú megoldást kínál a nők politikai részvételének növelésére, de nem szünteti meg a valódi problémát, sőt tovább fokozza azt. Nem előjogokra, hanem szemléletváltásra van szüksége a magyar politikának. Furcsa, hogy akik sok-sok év alatt kialakították a férfi szemléletű politikai arénát, ma hirtelen nőkért kiáltanak, s kemény szabályozókkal kívánnak politikus nőket előállítani. Egyszerűen be kell bizonyítani - férfiaknak és nőknek egyaránt -, hogy egy nő is épp olyan hatékonysággal és felelőséggel tud ellátni politikai feladatokat, mint egy férfi. El kell feledtetnünk azt a tévhitet, hogy a politika a férfiak terepe. A kvóta bevezetése éppen az ellenkezőjét fogja kiváltani. Nem a diszkrimináció ellen hat, hanem tovább szegregál: a politika által "besegített" nőkre "más szemmel fognak nézni", mint azokra, akik saját erőből, saját jogon kerültek oda. Liberálisként ezt nem fogadhatom el.

Gondoljunk csak bele, az Országgyűlés megszavazza, hogy meghatározott számú helyet nőknek kell fenntartani, s ezzel jó eséllyel kiszorít a politikából sok tehetséges férfit, és esetleg nem megfelelően tehetséges és képzett nőket juttat a Tisztelt Házba. Mit érünk el ezzel? Előrébb léptünk a női politikusok elismeréséért vívott küzdelemben? Semmiképpen. Félő, hogy ezzel csupán azt a tévhitet erősítjük, hogy a politika nem nőknek való, egy nő csak a kvótának köszönheti, ha belekerül.

Egy parlamenti demokráciában az Országgyűlés összetételét a szabad, versenyen alapuló, teljesítményt értékelő választásoknak kell eldönteniük, és nem a politikai elit aktuális divatirányzatoknak megfelelő igazságfelfogással kialakított mesterséges kereteinek. Ha a kötelező kvótát bevezetnénk, lavinát indítanánk el. Azután már jogosan követelne magának kvótát bármilyen hátrányos helyzetű csoport. Hiszek abban, hogy a férfiak és nők, gyermekesek, öregek, fiatalok, gyerekek és minden társadalmi csoport igényeit figyelembe kell vennünk a politikai döntések meghozatalakor. De nem gondolom, hogy egy mesterségesen megteremtett politikai környezet - a kvótanők megjelenése - elősegíti ezt a folyamatot.

A gender mainstreaming sokunk számára már nem ismeretlen kifejezés. De ahhoz, hogy pozitív asszociációkat köthessünk hozzá, látnunk kell a gyakorlati hasznát is. Azzal, hogy mesterségesen elárasztjuk a parlamentet női képviselőkkel, még nem biztos, hogy az eredeti célt fogjuk elérni: a férfiak és nők sokszor eltérő igényeinek és szükségleteinek figyelembevételét. Be kell látnunk, hogy a mennyiségnél fontosabb a minőség. Tehetséges, a szakterületén jártas jelölteket kell a politikába csábítanunk, de nem erőszakosan, törvényileg előírt módon. Ehelyett inkább a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítéséért kell lépéseket tennünk. A cél az, hogy a családi, szakmai és közéleti feladatok szervezését megosszák a férfiak és a nők egymás között, a két nem együtt élje át a kettős teher okozta nehézségeket. Eljött az ideje, hogy hazánk is a "startvonalnál" segítse a nőket, ne pedig a célvonalnál lökje be őket a politikába.

Nekünk, liberálisoknak nem a kvóták mellett kellene érvelnünk. Nekünk, liberálisoknak az esélyegyenlőség elősegítése a feladatunk, nem a törvényesített, alkotmányos diszkrimináció kivívása. Nem tekinthetjük fátumnak, hogy egy nőnek kevesebb esélye van arra, hogy képességei alapján sikereket érjen el. Az a feladatunk, hogy a tehetséges nőket rávegyük a politikai szerepvállalásra, a döntéshozói szerepek felvállalására, megteremtsük nekik a lehetőséget céljaik elérésére. Mindent meg kell tennünk azért, hogy végre bekövetkezzen a társadalmi és politikai szemléletváltás, ehhez azonban előmelegített parlamenti székek helyett önbizalmat kell adnunk nőtársainknak, mintákkal és példaképekkel kell szolgálnunk nekik. Legyen az SZDSZ az a politikai párt, amely ilyen példaképekkel, mintákkal szolgál, és valódi liberális eszközökkel mutat utat az esélyegyenlőség megteremtéséhez!A szerző a fővárosi önkormányzat SZDSZ-frakciójának vezetője