Nem vagyunk olvasztótégely
- Azt nyilatkozta: nem támogatja a Babes-Bolyai Tudományegyetem nyelvek szerinti megosztását. Mit értett ez alatt?
- Az Európai Bizottságnak, és általában az EU-intézményeknek nincsen olyan jogköre, amelynek alapján beleszólhatna valamely egyetem ügyeibe. Ezek ugyanis az adott országra, térségre, s az egyetemi autonómia jegyében magára az egyetemre tartoznak. Romániában a nyelvhasználat kifejezetten az egyetemekre tartozik. Mindamellett úgy vélem, hogy a nyelveket olyan eszközként kellene használni, ami hidat emel az európai polgárok közé, nem pedig elválasztja őket egymástól. Meg kellene őrizni az egyetemek többnyelvűségét – ez olyasmi, amit az Európába érkező amerikaiak is örömmel fedeznek fel nálunk. Világossá akarom azonban tenni: nem ellenzem a magyar állami egyetemet Romániában.
- Miután nincsen hatásköre, ez tehát a személyes véleménye…
- Igen. De az Európai Bizottság azért védelmezi mindazon elveket, amelyekben hisz, s amelyeket lefektetett. Tiszteletben kell tartanunk mindenki, hangsúlyozom, minden egyes ember nyelvhasználati jogát az Európai Unióban – akár az EU 23 hivatalos nyelvének, akár pedig a több mint 60 regionális nyelvnek valamenyikén beszél is.
- Nem pusztán ideál-e ez a “hídépítés”? A belga nyelvháború a 60-as évek végén…
- … tudom, tudom. Nagyon jól tudom…
- … tartott ott, ahol az új tagállamok ma. Úgy tűnik, ma elsősorban a keleti tagországokban jelentkeznek a nyelvhasználati problémák…
- Egyáltalán nem szükségképpen! Január óta kilenc tagországot kerestem fel – a tervek szerint jövőre Magyarországra is eljutok -, s nagyon hosszú listát tudnék összeállítani a régi tagországok nyelvhasználati sérelmeiből. Spanyolország, Nagy-Britannia, Belgium, … folytathatnám a sort. Nézze, ahol nyelvekről beszélünk, ott nemzeti identitásról is beszélünk, márpedig az igen kényes kérdés. Amikor politikai nyilatkozatot teszek, pontosan tisztában vagyok minden egyes szónak a következményeivel. Diplomata, Románia főtárgyalója voltam – megtanultam az óvatosságot.
- Putyin orosz elnök a minap értetlenül beszélt az EU-ról, ahol annyi a hivatalos nyelv, azt sem tudja az ember, hová hogyan fordulhat.
- Az EU számára valódi erőt jelent a nyelvi sokszínűség. Óriási dolog, hogy a közösségi intézmények használják, védelmezik és terjesztik az egyes uniós polgár anyanyelvét – éljen bár valamely kis tagállamban. Nemrég Bulgáriában értettem meg, hogy mennyit jelent az ottaniaknak a cirill ábécé, amely immár az EU ábécéje is. Nem vagyunk olvasztótégely, az unió pedig nem valamiféle zűrzavaros Bábel tornya. Persze, az Európai Parlamentben a biztosjelölti meghallgatásomkor még a feladatköröm kibővítését is felvetették, azzal, hogy tartozzanak hozzám a nemzeti kisebbségi ügyek, de hét hónap tapasztalattal a hátam mögött bátran mondhatom: rendkívül összetett tárca ez így is. Egyre nehezebb például az uniós gépezetet 23 nyelvvel összehangolni. A fordítókkal, tolmácsokkal együtt 3500 fő munkáját felügyelem.
- A sokszínűség persze nincsen ingyen. Az uniós intézmények nyelvi számlája évi 1,1 milliárd euró – polgáronként valamivel több mint kettő.
- Nem hiszem, hogy polgáronként évi két és fél euróért fel kellene adni az önazonosságunkat.
- Nem lenne érdemes legalább a leginkább használatos EU-nyelvekre szűkíteni a tolmácsolást-fordítást?
- Nem. Vegyük például a magyar nyelvet. Az a tény, hogy a magyar az EU hivatalos nyelve, garantálja a magyar nyelv uniós terjesztését. A tagállamok egyenlősége a nyelvek és a polgárok egyenlőségével párosul. A magyar gazdálkodók magyarul nézhetik meg az uniós jogszabályban, hogy milyen támogatásra jogosultak. Most nem az EU belső nyelvhasználatáról beszélek, hanem arról, hogy miképpen vagyunk kapcsolatban a polgárokkal.
- Az Európai Bizottság három munkanyelve az angol, a francia és a német. A franciák régóta félnek az angol dominanciájától, a németek pedig panaszkodnak, hogy a nyelvük teljesen háttérbe szorul…
- Ez igaz a kötetlen bizottsági megbeszélésekre. Kevesen beszélnek németül, ez a valóság. Az is valóság, hogy az új tagállamok bejövetelekor, az új európai hivatalnokok fő munkanyelve az angol volt. Mondtam Párizsban és Berlinben is: ha ez ellen tenni akarnak, akkor nem ránk, hanem magukra számíthatnak: találják meg a módját nyelvük fokozottabb elterjesztésére. A legutóbb érkezettek például már jobbak a franciában. A változáshoz azonban idő kell. Más kérdés viszont a biztosi kollégium hivatalos ülése: itt kötelező angol-francia-német tolmácsolás van. Mindenki azon a nyelven szólal fel, amelyen jónak látja. A többség persze angolul.
- És ön?
- Általában angolul. De franciául is.
- Magyarország elég rosszul áll az EU-n belül az idegennyelvtudásban. Mit javasol?
- Valóban ez a helyzet, ami az országnak sem jó, elég csak az ebből származó gazdasági versenyhátrányra gondolni. Nincs más megoldás a jó nyelvoktatáson kívül, mint tudatosítani a tanulás szükségességét. Nagy-Britanniában például azért nem tanulnak, mert az angol elterjedtsége miatt motiválatlanok az emberek.
Brüsszeli tudósítónktól
