Budapest - Civilizált Város
Mint annak idején megírtuk, Budapest városarculati tanácsnoka, Bojár Iván András kíméletlen háborút indított a vadplakátolás ellen. Először a vadplakátolásban élen járó kultúrintézményeket, majd az ugyan e téren hasonlóképpen jeleskedő magáncégeket kérte meg szívhez szóló levélben, hogy legyenek olyan bátyám, és rendezvényeiket, termékeiket, szolgáltatásaikat ne tönkrement boltok kirakatain, redvás áramszekrényeken és vedlő villanyoszlopokon hirdessék lehetőleg, hanem valamivel civilizáltabban, és főleg legálisan. Felhívta a figyelmüket, hogy a bebukott Rákóczi úti 100 forintos bolt féltéglával bedobott üvegére nyalt, félig leszakított, összeköpködött A/4-es nyomtatvány nem csak a városnak kínos, hanem vélhetőleg nekik maguknak, hirdetőknek is, mert a publikum még a végén azt gondolja, amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
A kultúrintézmények és cégek vezetői a levél olvastán remegő kézzel, könnyekkel küszködve idézték fel, mekkora barmok voltak, amikor úgy döntöttek, nem vásárolnak egymillióért plakáthelyeket, hanem óránként 400 forintért, főleg éjszaka mozgó szakemberekre bízzák a promóciót. - Muramista, muramista, mit tettünk ezzel a szegény, szerencsétlen várossal, és velünk, magunkkal, ajvé!.. - hallatszott hetekig a zokogás a kultúrintézmények és cégek igazgatói szobáinak steppelt szkájbevonattal hangszigetelt ajtói mögül, és a városarculat egy csapásra megváltozott: eltűntek a vadplakátok.
De Bojárnak ez nem volt elég.
Miután a vadplakátok eltűntek, elhatározta, hogy nekimegy a kutya-szaratóknak. Levél, zokogás, kutyaszar eltűnt. Aztán jöttek a graffitisek.
Ezekkel volt a legnehezebb, mert a graffitisek nincsenek benne semmilyen nyilvántartásban, kivéve azt a négyet, akit a rendszerváltás óta eltelt 17 év alatt sikerült tetten érniük és elkapniuk az erre felkent alakulatoknak. A városarculati tanácsnok azonban megtalálta a módját, hogy a firkálóknak is eljuttassa együttműködést kérő levelét: fizetett hirdetésként beletetette a Hahota c. magazinba. Eredmény? Hát persze: előbb zokogás, aztán vakarás.
Ehhez a pompás graffitihez, az utolsóhoz viszont nem engedett nyúlni a tanácsnok, ezt meghagyták, mintegy mementóul, hogy unokáink is némi képet alkothassanak arról, hogy nézett ki valaha Budapest. Budapest, a civilizált város.
Fenti írásunkból természetesen egy árva szó sem igaz, a falfirka viszont igazi. Az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán található, kedves olvasónk fényképezte le az ablakából. Fényképezhetett volna egyébként bárhol máshol, csak ez most éppen így jött ki.
