- A kormány "reformfelelőséből" a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter lett. Miért kapott új feladatot?

- A feladatköröm nem új, inkább csak bővült. A miniszterelnök úgy értékelte, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a kormány szándékai, akkor és úgy, ahogy elgondoltuk, meg is valósuljanak. A kormányzati munka eddig túlságosan a jogalkotásra koncentrált, kevésbé arra, hogy a valódi problémák megoldását keresztül is vigye. A reformok sikeres végrehajtásához a minisztériumok együttműködésére van szükség, ami időnként konfliktusokat szül. Az én feladatom, hogy a felelős tárcákkal együtt a jogalkotástól a végrehajtásig segítsek végigvinni a kormány terveit.

- A reformok első éve döntően az egészségügy átalakításáról szólt, ami aztán megakadt a több-biztosítós rendszer körüli vitákon. Végül erről is koalíciós egyezség született, de máig tisztázatlanok az új modell alapkérdései.

- Először is: nem több-biztosítós egészségügyet hozunk létre. Ez az első súlyos félreértés. Több-biztosítós rendszer van az Egyesült Államokban, de mi nem akarunk ilyet.

- Bárhogy hívjuk is, több regionális biztosító alakulna, amelyek egymással is versenyeznének, és amelyekben részt vennének privát biztosítótársaságok is.

- Nem. Egységes társadalombiztosítás lesz, egy nagy kalapba berakjuk a befizetéseket, és amit létrehozunk, azok olyan új egészségpénztárak, amelyeknek az a dolguk, hogy ebből a közös pénzből a törvényben előírt szabályok alapján megvegyék számunkra az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezek nem biztosítók, nem olyan kockázatot vállalnak, nem a díjakkal arányos szolgáltatást teljesítenek. Kapnak fejkvótát. Ha sok idős ügyfelük van, sokat, ha sok fiatal, kevesebbet, hiszen a fiatalabbak orvosi ellátása jóval olcsóbb. Tehát nem vállalják át az ügyfelek egészségi kockázatait, azt a régi rend szerint közösen viseljük. Azért van rájuk szükség, mert nincs ma az egészségügyben egyetlen olyan szereplő sem, amely abban lenne érdekelt, hogy a lehető legkisebb költséggel a lehető legjobb szolgáltatást biztosítsa.

- Csakhogy ezek profitérdekelt cégek. Honnan lehet tudni, hogy az általuk elvárt nyereség kitermelhető a rendszer hatékonysági tartalékából anélkül, hogy a járulékokat emelni kellene?

- A leggyakrabban elhangzó ellenérv, hogy profitérdekelt cégeket hozunk létre, amitől sokaknak megremeg a térdük. Csak mutassa meg nekem valaki, hogy itt ma mi az, amit nem az anyagi érdekeltség mozgat. Olyan szabályokat kell alkotnunk, amelyek biztosítják, hogy a profitérdek a betegekért működjön. A felmérések azt mutatják, hogy míg mondjuk Lengyelországban a finanszírozás minden szempontból gyengébb, mégis minden egészségügyi mutatót tekintve jobban állnak, mint mi. Megnéztük a különböző egészségügyi intézmények beszerzéseit: ugyanazokat a sztenderd termékeket három- négyszeres árkülönbséggel szerzik be. Egyértelmű, hogy itt hallatlan tartalékok vannak.

- Ausztriában központosították a kórházak beszerzéseit, ezzel is sikerült hatékonnyá tenni az intézmények pénzköltéseit.

- Ausztriában is több tucat finanszírozó intézmény van. És hangsúlyozom: mi nem a biztosítókat akarjuk bevonni, hanem professzionális befektetőket keresünk.

- De ezek nagy, nemzetközi hátterű pénzintézetek, amelyeknek világos céljaik vannak, és a célok megvalósításához lobbierejük, amivel szemben az állam nem tűnik megfelelő ellensúlynak. Mi korlátozza, hogy kikényszerítsék a járulékok emelését?

- Nagyon erős, jól végiggondolt törvényi szabályozás kell. És teljes átláthatóság. Minden fontos adatot nyilvánossá kell tenni, a szolgáltatók mennyiségi és minőségi mutatóit éppúgy, mint a pénztárak pénzügyi mutatóit. Létrehoztuk az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely a biztosítottak oldaláról nézi, hogy azt a szolgáltatást, amit a törvény meghatároz, megkapják-e. A felügyeletet létszámában és jogi feltételeiben is meg kell erősíteni, de kialakíthatóak azok az eljárások és intézmények, amelyek egy ilyen jól szervezett lobbierővel szemben megfelelő védelmet nyújtanak. De hadd fordítsam meg a kérdést: ma milyen védelem van az átláthatatlan lobbikkal szemben? A különböző orvosi és politikai lobbik gond nélkül elérték az elmúlt húsz évben, amit akartak.

- Az OVB jóváhagyott olyan népszavazási kérdéseket, amelyek az egészségügyi reformot is érintik. Ha sikeres lesz a referendum, a biztosítók öt évig nem kaphatnak szerepet a rendszerben. Hogyan lehet így folytatni a modellváltás előkészítését?

- A kormány céljai egyértelműek. Dolgozunk tovább, s ha népszavazás lesz, meggyőzzük az embereket arról, hogy ez a járható út. Nem torpan meg az átalakulás.

- A koalíciós megállapodás szerint az egészségügy átalakítását a nyugdíjrendszer reformja követi. Korábban azt mondták, még nyárig kormánydöntés születhet a fő irányokról. Döntöttek már?

- Azt tervezzük, hogy ősszel az Országgyűlés elé kerülnek a nyugdíjrendszer egyensúlyának középtávon történő helyreállításához, vagyis a mai és jövőbeni nyugdíjasok nagyobb biztonságának megteremtéséhez szükséges javaslatok.

- Az államháztartási reformnak alapeleme az érdemi adóreform. Ám amit eddig bejelentettek, az csak egy rossz rendszer további foltozgatását jelenti, érdeminek aligha nevezhető.

- Jó lenne átfogó adóreformot végrehajtani, hiszen a közterheket most aránytalanul kevesen viselik: rájuk - vállalatokra, magánszemélyekre - nagyon nagy súly nehezedik, ami igazságtalan, és rontja a versenyképességet. A koalíció azt vállalta, hogy az év végéig átgondoljuk, mikor és milyen tartalommal lenne erre lehetőség. Már jó pár olyan lépést tettünk, ami ezt ké- szíti elő. Hozzáláttunk az egészségbiztosítási

nyilvántartás rendbetételéhez, és elkezdtük beterelni a rendszerbe azokat, aki eddig nem fizettek járulékot. Ez időigényes folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra.

- Egy vállalkozás nemcsak azért keres kiskapukat, mert megteheti, de azért is, mert olyan mértékű adót és járulékot kellene fizetnie a munkavállalói után, ami nincs arányban a jövedelmezőségével. A gazdasági teherbírásához szabott közterheket lényegesen egyszerűbb lenne behajtani. Nem lehet, hogy a járulékok jelentős csökkentésével és a behajtás szigorításával többre mennének?

- Sok igazság van az érvelésben, de nézzük meg a problémát közelebbről. Szlovákiában, amelynek adórendszere példává vált, az egy főre jutó szociális kiadás kevesebb, mint 1100 euró. Magyarországon jóval magasabb: 1600. Mi elindultunk egy úton, amit a szociális védettség jellemez, de ennek fedezetét az adókban be is kell szedni.

- Ha többen fizetnék, bejönne ugyanennyi kisebb adók, illetve járulékok mellett is.

- Elfogadom, lehetnénk bátrabbak. Talán, ha nem lennénk ilyen szorított költségvetési helyzetben, akkor több kockázatot vállalhatnánk. De fokozatos, következetes munkával is eljuthatunk ugyanoda. Megváltoztatjuk az érdekeltségeket, megerősítjük az ellenőrzést. Látni kell: a rendszerváltás környékén meghúztuk a személyes adatok védelmének, a közérdek érvényesítésének a határait. Úgy tűnik, ezt sok esetben nem jól húztuk meg. Így gond nélkül mondhatja például egy építési vállalkozó, hogy itt van egy 12 lakásos társasház, ami élőmunka nélkül épült meg. Olyan szabályokat kell hoznunk, hogy a hatóságnak legyen lehetősége ez ellen fellépni. A fordított adózás elvének alkalmazásával, az áfával is meg lehet ezt tenni. Nincs számlád, de van eszközöd? Akkor fizess utána áfát, hisz azt a terméket minden bizonnyal áfa nélkül vetted meg. Ha sikerül eredményeket elérnünk, akkor az általános adóterhelést is lehet majd csökkenteni. Ez nagyon összetett rendszer. Egyszerre dolgozunk a közkiadások lefaragásán, és tesszük hatékonyabbá a közteherviselést. Azt talán ma már az emberek is belátják, hogy a bajaink nagy része az átláthatatlanságra, a rossz és hiányos szabályozásra vezethető vissza. Azt szeretnénk, ha világosak lennének a játékszabályok, tiszták, egyértelműek a viszonyok, a szabályokat pedig következetesen lehetne érvényesíteni az állammal és az állampolgárokkal szemben is.

"Elfogadom, lehetnénk bátrabbak"