Gyorsan rámondják manapság az izgő-mozgó gyermekekre, hogy bizony, ez a srác hiperaktív. Ám az, hogy a csemetének kicsivel több a mozgásigénye a társainál, vagy kevésbé tud a játékaival sokáig eljátszani, esetleg egyszerűen csak rövid időre köthető le a figyelme, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban hiperaktív. De ha mégis az lenne, akkor sem árt tudni: a hiperaktivitás nem betegség, egyszerűen csak egy állapot, ami több „problémával” jár, ezért az ilyen gyermek talán kevésbé népszerű, és több törődést igényel, mint a társai.
Hiperaktivitás kérdőjelekkel
Hogy milyen a hiperaktív kisgyermek? Nyugtalan, sokat fészkelődik, mindig mozgásban van. Minden kell neki, de amit megszerez, azt rövid idő alatt megunja és otthagyja. Szófogadatlan, szemtelen, önfejű, nehéz bármire is rábírni. Türelmetlen, figyelme gyorsan elterelődik, feledékeny, elhagyja a dolgait, rendetlen. Beilleszkedési zavarokkal küszködik. Nagyon érzékeny, és miután nem értik meg, szorongóvá válhat. Az iskolában nem tud megülni a padban, beszélget és zavarja az órát. Annak ellenére, hogy nem rossz képességű, az olvasás, írás területén nehézségei vannak, és mivel nehezen fegyelmezhető, gyakran kerül összetűzésbe tanáraival.
A gyereknek sem könnyű ezekkel a tünetekkel együtt élni, és a szülők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen állandó stresszben élnek: a fiuk/lányuk állandóan hangoskodik, de ha véletlenül csendben van, akkor biztosan éppen szétszerel valamit, amit nem kéne. A hozzátartozók gyakran szolgálnak remek ötletekkel a szülőknek, hogy mit csináljanak, ha a gyermek éppen nem fogad szót. A szülők viszont gyakran tanácstalanok, és bűntudatuk van, hiszen náluk általában semmilyen módszer nem válik be. Nem használ sem az intenzív és mindennapos sportolás, sem a beígért jutalom a jó viselkedésért, sem pedig a kiabálás vagy megszidás.
Az igazi megpróbáltatások iskoláskorban kezdődnek. Nem elég, hogy a gyermeknek gondjai lesznek a figyelmével, és nehezen illeszkedik be, mert különcnek tartják, még a pedagógusok sem lesznek tőle elragadtatva. Ők is - érthető módon - az olyan kisdiákokat szeretik, akik odafigyelnek, jól teljesítenek, a leckéjüket mindig elkészítik, nem zavarják meg az órát, és szünetben sem rosszalkodnak, hanem betartják a különböző szabályokat. Természetesen a hiperaktív gyerekek, adottságaiknál fogva, nem ilyenek, és ezért nap mint nap kapnak rossz jegyet, intőt vagy szidást. Ehhez társul még az osztálytársak rosszallása, és gyakran a kiközösítés.
Annak, hogy egy gyermek hiperaktív, számtalan oka lehet. A probléma lehet örökölt, de az anya terhesség alatti lelkiállapota is befolyásolhatja. Érhette születési trauma, vagy magzati vérellátási zavar, de a terhesség alatt szedett gyógyszerekkel is kapcsolatban lehet. Okozhatja a túlzott mennyiségű cukor, foszfor, valamint tej- és tejtermék is. Persze nem szabad megfeledkezni a stresszes életmódról, a túlzásba vitt TV-nézésről, valamint a számítógépes játékok káros hang- és fényeffektusairól sem.
A jó hír az, hogy azért a hiperaktivitás is kezelhető többféle módon. Az egyik legelterjedtebb „gyógymód” a különböző hoemopátiás szerek szedése, a másik pedig a mozgásterápia. Nem egy olyan gyermek van, akinek - miután elkezdett terápiára járni - a viselkedése teljesen megváltozik. Kevésbé nyüzsgő, illedelmes, sokkal jobban tud koncentrálni a feladatokra, és huzamosabb ideig fenntartható a figyelme. Segítséggel tehát némileg orvosolható a gond, de legalább is enyhítő.
A leg fontosabb tudnivaló azonban az, hogy nem minden izgő-mozgó csemete hiperaktív. A gyermek akkor gyermek, ha „nem fér a bőrébe”, ha nem mindig egyhelyben ülve játszik, ha néha kiabál, ha néha kicsit rosszalkodik, ha sokat nevet, ha nem is mindig fogad szót. Ha mindezek mellett (vagy ellenére) a fontosabb szabályokat mindig betartja, akkor biztosan nincs ok aggodalomra.
