A rendszerváltó katarzis hajszolását kis híján két évtizeddel a rendszerváltás után. Ezt mind lehet is unni, de egyáltalán nem erről van szó.

Hanem arról, hogy az állampolgári közösség uralja a titkosszolgálatokat, vagy a titkosszolgálatok az állampolgárokat. A titkosszolgálatok szolgálják az állampolgárokat, vagy az állampolgárok vannak kiszolgáltatva a titkosszolgálatoknak.

Ez nem a múlt kérdése, ez a jelen és a jövő kérdése. Ha azt rejtenek el előlünk, amit akarnak, akkor azt is tesznek velünk, amit akarnak. Nagyon naiv és óvatlan ember, aki azt hiszi, képes ellenőrizni az állampolgári közösség, miképp vizslatnak és manipulálnak minket a jelenben, ha nem képes ellenőrizni azt sem, mit takarnak el a múltunkból.

Mert jelenleg lényegében azt, amit akarnak. És ez tűrhetetlen.

„A volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon nincs jogállami megoldás az 1990 előtti titkosszolgálati iratok megismerésére. Mind az alkotmány 59. §-ából levezetett információs önrendelkezési jog, mind a 61. §-ában biztosított tudományos kutatási jog fogyatékos.”

Ez áll a Nyilvánosság Klub állásfoglalásában, melyet 2003 januárjában fogalmaztak meg. Azután, hogy olyan törvényt fogadtak el (jó évtizedes késéssel) a diktatúra évtizedeiben keletkezett titkosszolgálati iratok átadásáról, melyből csak a legfontosabb hiányzott, a tényleges civil ellenőrzés lehetősége.

A Nyilvánosság Klub többek között arra kereste a választ, hogy miért „mulasztja el a törvény a civil történészek, levéltárosok iratfelmérő bizottságának létrehozását, hacsak nem azért, hogy a jogutód titkosszolgálatok diszkrecionális joga maradhasson, hogy mit adnak át és mit tartanak vissza a titkosítást elbíráló, épp e törvény által létrehozandó háromtagú bizottságtól.

Hiszen ez a grémium nem működhet olyan viszonyítási alap nélkül, amely a jogutód szolgálatok iktatókönyveire, naplóira, dossziéinak lajstromára támaszkodik.” Ráadásul olyanokra, melyekből igazából ki sem derülhet, mi van bennük. A kérdésre máig sincs válasz, ez a bizottság hiányzik most is. Ahhoz, hogy ne hiányozzék, a törvényt kell megváltoztatni.

Egy olyan bizottság, melynek nincs jogi fölhatalmazása vagy/és gyakorlati lehetősége, ideje, kapacitása arra, hogy szisztematikusan átvizsgálja, mit is kíván a jogállam titkosszolgálata a diktatúra jogtipró titkosszolgálatának tevékenységéből eltakarni, nem jelent megoldást. A Kenedibizottság csak az első lépést jelentheti az alkotmányos jogainkat védő civil ellenőrzés kikényszerítésére. Ez a kikényszerítés enyhén szólva nem lesz könnyű.

A titkosszolgálatok állampolgári ellenőrzése az egyik legfontosabb, legkényesebb és legnehezebb feladat, amit egy demokratikus köztársaságban meg kell oldani. Az ellenőrzéssel megbízott testületeknek kívül is kell állniuk a titkosszolgálatokon, és beléjük is kell látniuk, amennyire szükséges.

Ilyen, a politikai szféra egésze számára hiteles testületeket akkor is nehéz összehozni, ha a politikai erők között normális a viszony, s ha a különböző pártok szakpolitikusai képesek együttműködni a cél érdekében. Ehhez képest nálunk a különböző politikai erők közötti viszony egyáltalán nem normális, viszont a titkosszolgálatokkal (valaha is) foglalkozó szakpolitikusok Boross Pétertől Gálszécsy Andráson, Tóth Andráson és Nikolits Istvánon keresztül Kövér Lászlóig a nyilvánosság és a hatékony civil ellenőrzés kivédése végett egyesítik erejüket.

A demokratikus értékeket tisztelő állampolgárok között lehet vita arról, hogy a diktatúra titkos irataiból mit, hogyan, milyen körben lehessen nyilvánosságra hozni, de arról nem, hogy ezt a szabadon választott törvényhozónak, és nem a titkosszolgálatoknak kell eldönteniük. Vissza kell szerezni a hatalmat a múltunk fölött, akár unjuk, akár nem.

reveszs@nepszabadsag.hu