Musarraf megfizet a kettős politikáért
Pervez Musarrafnak rendkívül rosszul jött a legfelsőbb bíróság ítélete. Az elnök a jelenlegi törvényhozás novemberi feloszlatása előtt szerette volna újraválasztatni magát (hiszen most többséget élvez), ám félő volt, hogy Chaudhry kifogást emel a lépés ellen, ezért - ha nem is erre hivatkozva - Musarraf eltávolította.
A pakisztáni elnöknek kis mozgástéren belül kell most több potenciálisan katasztrofális kimenetelű üggyel zsonglőrködnie. A Vörös mecsetben megbúvó muzulmán szélsőségesekkel való véres leszámolás vízválasztó volt a központi kormány és az ezzel (különböző intenzitású) kapcsolatot fenntartó mollák között. Csak csütörtökön 52 ember halt meg három öngyilkos merényletben Pakisztánban. A célpontok rendőrök, katonák és kínai munkások voltak. A pakisztáni titkosszolgálat a Reuters szerint attól tart, hogy a merényletek sorozata miatt országuk Irakhoz fog hasonlítani.
Joggal félnek. A múlt hét végén az Észak-Vazirisztánban élő tálibbarát törzsi vezetők felmondták a tűzszüneti megállapodást, amelyet tavaly írtak alá Iszlámábáddal. E szerint a törzsek nem engedik, hogy fegyveresek Afganisztánban menjenek át a határvidéken, míg a pakisztáni hadsereg kivonul a hegyvidékes területről, ahol állítólag Oszama bin Laden is megbújik. A megállapodást többen Pakisztán kapitulációjának vélték. A hadsereg - amely korábban biztatta a tálibokat, illetve tálibbarát törzseket - nem tudott vagy nem akart leszámolni az Iszlámábád politikai céljai szerint olykor fontos eszközként "bevethető" csoportokkal.
Az Egyesült Államok nem is titkolta, hogy örül a megállapodás felmondásának. Az elmúlt napok öngyilkos merényleteit tekintve Észak-Vazirisztánból tulajdonképpen csatamező lett, de Washington szemszögéből nézve Pakisztán "végre" kénytelen felvenni a küzdelmet ezekkel a - Afganisztánban a tálibok háttérbázisát ellátó - törzsekkel. Az USA korábban szabad választásokat és gyorsabb demokratizálást sürgetett Iszlámábádtól, és egyre elégedetlenebbé vált Musarraffal a szélsőségesekkel való teljes leszámolás elmaradása miatt.
Ám most egyre többen úgy vélik: Washingtonnak nem kellene a palesztin területeken és Irakban elkövetett hibákat megismételnie, azaz egy komoly radikális muzulmán politikai erővel rendelkező országban a demokráciát erőltetnie. Ehelyett támogatnia kellene szövetségese, Musarraf - olykor nem túl demokratikus - törekvéseit. Ugyanakkor a tény, hogy Musarrafot így is túl Amerika-barátnak tekintik hazájában, szintén csökkenti politikai szövetségesei és támogatói számát.
Musarraf a korábbi évek kettős politikájáért fizet most. Ez volt a mindenkori pakisztáni politika. Az elnök bírálói azt vetik a szemére, miért nem a 2001. szeptemberi terrortámadások és az Egyesült Államokkal való (a pakisztáni társadalom számára mindmáig megmagyarázatlan) szövetségkötés után számolt le azonnal a szélsőségesekkel. Miért nem látta be: a korábban a pakisztáni érdekeket Afganisztánban érvényesítő határ menti pastu törzsek és Washington között nem lehet sokáig lavírozni. Többen szemére vetik azt is: ha a központi kormányzat megfelelő szociálpolitikát folytatott volna, akkor a társadalom szegény, leszakadt rétegei nem a madrasszákhoz, a vallási iskolákhoz fordulnak gondoskodásért.