Bontsák le Avram Iancu szobrát! - követeli mintegy 250 kolozsvári román értelmiségi, köztük művészek, vezető egyetemi tanárok, írók, újságírók, de politikusok is, meg maga Ioan Pacurar Kolozs megyei rendőr-főfelügyelő. Az egykori Bocskai téren, az 1922-1934 között épített  román ortodox katedrális és a bécsi Fellner és Hellmer színházépítő cég által 1908-ra befejezett Nemzeti Színház közötti téren álló szobor ellen a héten indult kampány.

Kezdetként a helyi Clujeanul hetilap és a MindBomb civil akciócsoport a városban több száz román nyelvű plakátot helyeztek el. Már ezek szövege is egyértelmű volt: "Elegünk van a sok rondaságból. Avram Iancu ennél jobbat érdemel". De aztán nyilatkozni kezdtek, s ez felszabadította a város polgárait, hogy őszintén elmondják, mit is gondolnak a hatalmas oszlop tetején egyensúlyozó gnómszerű alakról.

Az akció jól sikerült, korszerű üzenete is teljes mértékben elfogadható: a nacionalizmus és a kizárólagosság gödreit tömjék már be, szobrait bontsák le, és adják vissza a köztereket a város polgárainak. Sikeresnek mondható a tekintetben is, hogy nem próbált bűntudatot kelteni azokban a román polgárokban, akik annak idején - rútságára fittyet hányva - torokszakadtából ünnepelték a Iancu-szobor felállítását.

A szobor úgy került a térre, hogy alkotója, egy Svájcban élő román szobrász, a kilencvenes évek derekén beiratkozott a Vatra Romaneasca, és azt ígérte a primitív, pattanásos nacionalizmus kolozsvári nagymesterének, Gheorghe Funar akkori polgármesternek, hogy befogadó hazájában is megalapítja a Vatra-szervezetet. Ennek fejében kapta meg az akkoriban egymillió euróra rúgó munkát.

A város művészei közül kevesen mertek akkoriban szólni a projekt ellen. Még Virgil Salvanu építész, aki korábban a Szépművészeti Főiskolán perspektívát tanított sem mondta el, hogy magassága miatt, az oszlop tetején álló alaknak aránytalannak kell lennie ahhoz, hogy lentről arányosnak hasson. A románok azonban akkoriban a szobrot a magyarok felett aratott végső győzelem szimbólumának tekintették, s a fő szempont mindössze annyi volt, hogy az alkotás a Mátyás-szoborcsoportnál magasabb legyen.

Ma már, hála a MindBombnak és a Clujeanulnak, a kritika eleredt. Funar csillapítaná, de befolyása már rég nem a régi. Azért a Nagy-Románia Párt főtitkára és szenátora fennhangon azt követeli, hogy a Iancu-szobor eltávolítását sürgető "őrülteket kényszerzubbonyban szállítsák a bolondok házába".

Csakhogy az "őrültek" ma már túl sokan vannak ahhoz, hogy Funart figyelembe vegyék, meg aztán a politikai széljárás is megváltozott. Marius Runca író szerint a Iancu-szobor Románia legborzasztóbb jelensége, Mircea Stanciu szobrász szerint egyszerűen giccs, Alexandru Pasat építész pedig azt állítja, hogy a szobor a város szégyene. Virgil Pop, a kolozsvári műemlékvédelem építész szakembere úgy vélte, a Iancu-szobor eltávolítása csupán a hasonló szörnyűségek ellen indított folyamatok kezdete.

Vannak persze, akik körültekintőbben reagálnak a kezdeményezésre. (Ki tudja, még visszajöhet Funar...) Aurel Tamas román népdalénekes azt mondja, a szobrot nem kellett volna olyan magas talapzatra helyezni, hiszen "úgysem fenyegetett az a veszély, hogy a magyarok elviszik". Ramona Dumitrean színművész szerint a szobrot fel sem kellett volna állítani, helyébe elég lett volna egy fát ültetni.

Már-már azt hinné az ember, hogy a magyarországi és az erdélyi magyar sajtóban akkoriban megjelent rengeteg bírálatot szívlelték meg későre valakik Kolozsváron. - Áh, dehogy - jön a vallomás a bírálók egyikétől, aki nevének elhallgatását kéri. - A dolgot az robbantotta ki, hogy a világ egyik legismertebb úti kalauza, a francia Le Routard-ban a Iancu-szoborról az áll, hogy "hihetetlenül nevetséges".

Erre háborodott fel Kolozsvár román krémje, és szögezte le az Emil Boc polgármesterhez az 1995-ben felállított förmedvény eltávolítása végett küldött levélben, hogy a Iancu-szobor "az intolerancia, az ízléstelenség és a butaság szimbólumává vált".

A nemzeti öntudat legyezésére felállított kolozsvári szobrok egyike ma már a nemzeti öntudatot sérti...

A kolozsvári magyarok egyszerűen Trafalgár Jankónak hívják.

Talán lebontják.

'Elegünk van a sok rondaságból. Avram Iancu ennél jobbat érdemel.'