Szétszórva Szibériában és Kelet-Európában
E nyelvcsalád hozzávetőleg hatezer évvel ezelőtt vált ágakra: napjainkban egymástól földrajzilag gyakran több ezer kilométer távolságra, négy nagyobb gócban élnek a finnugor nyelvet beszélő népek és (olykor csak pár ezer fős) népcsoportok - jelentős részben Oroszország területén. Évszázadokon át a cári elnyomás súlya alatt - a világ által elfeledve, belső társadalmi, kulturális fejlődésükben megrekedve. De mostoha sorsuk ellenére e népek nyelvüket, ősi kultúrájukat napjainkig megőrizték. Elnyomásuk a sztálinizmus éveiben, ha lehet, még tovább fokozódott - kisszámú értelmiségüket a harmincas években lefejezték, asszimilációjuk - egyebek között a betelepítések hatására - felgyorsult. Később valamelyest változott a helyzetük, de anyanyelvi iskolahálózatuk ma is erősen hiányos, lényegében már a középfokú oktatás is megoldatlannak mondható.
Napjainkban a legtöbb nyugat-szibériai és Volga-Káma vidéki finnugor nép autonóm területeken, szétszórtan él, általában kisebbségi helyzetben az oroszajkú többség környezetében. Életkörülményeik erősen eltérnek egymástól - legjobb helyzetben talán a gazdag olajlelőhelyeknek köszönhetően a komik vannak. Az oroszországi finnugor térségek egyik legfőbb gondja a lélekszám erőteljes csökkenése - az asszimiláció határozottan felgyorsult a legutóbbi években. Fokozza a gondokat, hogy a területi adminisztratív rendszer megváltozását, a területi öszszevonásokat több helyen az őslakosság hátrányosnak érzi. Az Európai Parlament ez év tavaszán külön állásfoglalásban ítélte el, hogy a Mari Köztársaságban támadások értek kisebbségi vezetőket és újságírókat. A testület felszólította Brüsszelt, hogy az "EU és Oroszország közötti kulturális és oktatási együttműködés keretében indítson a finnugor és egyéb nemzeti kisebbségeket célzó programokat".
