A festészet halála c. kép fogadja a látogatót a székesfehérvári múzeum  lépcsőfordulójában. Frappáns felütése ez a kiállításnak, hiszen ez a mű enigmatikusan foglalja össze Kósa festészeti gondolkodásmódját, egyébként pedig ez a mostani merítés legkorábbi munkája (2000). A képek egyenrangú összetevői a csillagháborús díszletek, a klasszikus festészetre történő hivatkozások, és az ezek kombinációját uraló festészeti technika. Egy high-tech környezetbe ágyazott Piétát látunk, amelyen összekapcsolódik a háttérben elsuhanó űrhajó, az angyal gépszárnya és a rejtélyes, a halált megidéző Poussin idézet: "Et In Arcadia Ego".

A tragikus címadás ellenére mégsem a festészet halálának lehetünk szemtanúi a továbbiakban. Sőt. Szerencsére a terem sem kong a „már mindent megfestettek” – hisztérikus közhely ürességétől. Inkább Kósa kiforgatott "zsánerképeinek" formaproblémáit ízlelgethetjük.

Idézetek és abszurd festészeti remixek tömkelege szórakoztatja a látogatókat: hackerek és heroinozó punkok tűnnek fel El Greco képeibe bújtatva. Zichy Mihály Az ember tragédiáját illusztráló sorozatán Kósa többek között egy Gerhard Richter üzemmódban dolgozó festőrobotot is vizionál, Pier Paolo Pasolini pedig Picasso Avignoni Kisasszonyok című festményének vizuális sémájában könyököl. A művész módszerére jellemző az, hogy szinte lábjegyzetszerűen pontosan nyomom követhető idézeteket helyez el képein. Mi más illene jobban a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának tanárához? 

Kósa művein a festészet illuzórikussága is lépten-nyomon felvetődik, mivel képei terében egymással összeegyezhetetlen tárgyak, jelenetek kerülnek közös nevezőre. Illusztrálhatjuk ezt akár a számítástechnika hőskorából előhúzott csőrendszerépítő játékkal a Claude Lorraint idéző képről, vagy egy másik művében a költő, Rimbaud óriásira növelt alakját létrás-kocsiról fecskendező tűzoltókkal. A 17. századi "fényfestő" Georges de la Tour mécseseinek fényei is ikonográfiai háttérként szolgálnak Kósa János egyik munkájában. 

Újdonság gyanánt a szocreál motívumokat beolvasztó képein Kósa aktivizál egyfajta magántörténelem-feldolgozást is. Mindenki számára ismerős kádár-kori tárgyakat és emlékfoszlányokat halmoz és vetít egymásra a linóleummal és zöld csempével burkolt provinciális színtereiben. Így kerülhetnek egymás mellé lenkerekes autók, vörös transzparensek, skála nejlon-szatyrok, orsós magnók és tréningruhás falfirkászok. 

Hogy az összkép még abszurdabb legyen, Marcel Duchamp talált tárgyakra épülő alkotómódszerének hangulata is belengi a bűbájos teremőr nénikkel és barna radiátorokkal ellátott kiállítóteret egészen augusztus 20-ig. 

A kiállítás megtekinthető a Szent István Király Múzeumban.
Cím: Székesfehérvár, Orszárzászló tér 3.

(A szöveg a tranzit.hu felkérésére készült; a tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezést az Erste Bank Csoport támogatja.)