Veszprém

Eljött a pillanat, hogy az egyre erősödő kereslet miatt úgy számoljunk a katasztrófaturizmussal, mint az idegenforgalom egy új szegmensével, amelynek fellendítésére a jövőben már marketingeszközöket is célszerű bevetni - állítja Kiss Szilvia, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola közgazdászként végzett hallgatója, aki a Magyar Turizmus Zrt. idei pályázatán első díjat szerzett az újszerű témaválasztás kategóriában, A katasztrófa, mint vonzerő a turizmusban című szakdolgozatával.

A tanulmányból kiderül: a Kiss Szilvia által meginterjúvolt 28 hazai utazási iroda közül 11-ből azt jelezték, hogy az elmúlt években több olyan ügyfél is fordult hozzájuk, akik kifejezetten katasztrófa sújtotta területekre szerettek volna elutazni.

A magyarországi érdeklődés még csekély, így idehaza egyetlen olyan utazási iroda sincs, amely katasztrófaturizmussal foglalkozna, ám külföldön egyre több példa akad a borzongató utak szervezésére. Katasztrófaturisták persze itthon is szép számmal akadnak, de például a hejcei repülőgép-baleset, vagy a legutóbbi tiszai árvíz idején az erre kíváncsi emberek nem szervezetten, hanem egyénileg utaztak a tragédiák helyszínére.

Bár a katasztrófaturizmus fogalmát a szakirodalom sokféleképpen határozza meg, abban mindenki egyetért, hogy ilyenkor a legfőbb motivációt a kíváncsiság, az események sűrűjében való megmártózásnak az élménye, valamint a természet romboló erejével való szembenézésnek a vágya adja. A legfőbb visszatartó erőt ugyanakkor az empátia jelenti: az emberek többsége nem szeretné a kíváncsiskodásával megbántani azokat, akiknek egy katasztrófa fájdalmat, veszteséget, nyomort okozott.

- Valójában a katasztrófaturizmusnak két nagy ága van: az egyik esetében a régi korokban történt szörnyűségek helyszíneit keresik fel a turisták - mondja Kiss Szilvia. - A történelemből ismert egykori katasztrófák vonzerejét az ismeretszerzés vágya, kegyeleti késztetések és a borzongás élményének a keresése is magyarázza. Ezért keresik fel például az ókorban elpusztult Pompejit. A szorosabb értelemben vett katasztrófaturizmuson viszont már a napjainkban történt vagy történő természeti csapások közvetlen megtekintését értjük. Illetve: nemcsak a természet tombolása, a sok áldozatot követelő balesetek és terrorcselekmények helyszínei is vonzzák a katasztrófaturistákat.

Sokatmondó tény, hogy a New York-i ikertornyoknak 2000-ben 1,8 millió látogatója akadt, míg a terrortámadás utáni évben 3,6 millió turista kereste fel a tragédia helyszínét. A leglátogatottabb katasztrófa-helyszínek közé tartozik például a Katrina hurrikán által letarolt New Orleans, amelynek a leginkább elpusztított területeire egy amerikai cég kínál háromórás turistautakat, fejenként 35 dollárért.

A katasztrófaturisták nem kímélték a 2002-es német- és csehországi árvíz helyszíneit sem. Az érdeklődést látva az egyik legtöbb kárt elszenvedett dél-csehországi városka, Cesky Krumlov vezetői saját kezükbe vették az árvízturizmus szervezését, hogy ezzel is pluszbevételekhez juttassák a helyi szolgáltatókat, enyhítsék a károkat. Különlegességnek számít, amikor egy ritka természeti jelenség bekövetkezte előre kiszámítható. Ilyenek a Hawaii környékén megjósolható vulkánkitörések, de ide tartozik az a tavaly márciusi, előre jelzett argentínai gleccserszakadás, amelyet 17 ezer turista figyelt a helyszínen.

A csernobili atomkatasztrófa helyszínére két ukrajnai utazási iroda is kínál túrákat. A tízórás - a csoport létszámától függően 57-105 dollárba, egyéni utasoknak 193 dollárba kerülő - programban a felrobbant erőmű megtekintése mellett "kísértetváros-nézés" is szerepel.

Más jellegű izgalmakat kínál egy amszterdami utazási iroda, amely "Gyilkosságtúra" (Liquidatietoer) elnevezésű szolgáltatása keretében az utóbbi évtizedek legelhíresültebb leszámolásainak színhelyeire kalauzolja el a turistákat. Erre a 30 euróba kerülő programra 2004 decembere óta lehet befizetni, azóta heti négy-öt ilyen túrára volt kereslet, de egy-egy újabb gyilkosság idején ugrásszerűen nő az érdeklődés.

Egyelőre a nemzetközi szakirodalom sem ismer adatokat a katasztrófaturizmusról - nem tudjuk, hogy a turistaforgalom hány százalékát teszi ki, nem ismerjük a szerencsétlenségek helyszíneire utazók vagyoni helyzetét, műveltségi szintjét.

- A katasztrófaturizmussal foglalkozó külföldi cégek legjellemzőbb tulajdonsága a rugalmasság - mondja Kiss Szilvia. - A lehető legrövidebb idő alatt kell megszervezniük az utazást, a szállást, az ellátást, a speciális biztosítást, így a szolgáltatás általában igen költséges. Ugyanakkor az eltérő körülmények miatt nem mindegy, hogy gyalog, kerékpárral terepjáróval vagy éppen helikopterrel lehet megközelíteni az adott természeti katasztrófa helyszínét, esetleg szükség van-e speciális eszközökre, védőfelszerelésre.

Érdekes jelenség, hogy a nagyobb utazási irodák nem szálltak be a katasztrófaturizmusba, ezt a szolgáltatást szinte kizárólag újonnan alakult kisebb vállalkozások kínálják, amelyek így próbálnak betörni a telített turisztikai piacra. Az ismert cégek távolmaradását elsősorban a katasztrófaturizmushoz kötődő etikai problémák indokolják. A legnagyobb utazási irodák egyelőre féltik a jó hírüket attól a negatív megítéléstől, amely a borzongató utakkal kapcsolatban az emberek többségében kialakult.

- Mivel a természeti csapások általában szenvedést okoznak a helyieknek, sokan úgy érzik, hogy kegyeletsértő, esetleg érzéketlenségre vall, ha ilyenkor idegenek kíváncsiskodnak a helyszínen - mondja Kiss Szilvia. - Ezt az etikai problémát az utazásszervezők azzal próbálják feloldani, hogy a részvételi díj egy részét segélyként felajánlják a helyreállításokra. Mások pedig azzal érvelnek a katasztrófaturizmus létjogosultsága mellett, hogy az egyes tragédiák helyszínein különösen nagy szükség van a helyieknek megélhetést biztosító idegenforgalom azonnali újraindítására.

Kiss Szilvia