Langyosra melegített ügynökvita
A kormány szerdai ülésén dönt annak a "független szakértői bizottságnak" a fölállításáról, amelynek az lesz a feladata, hogy elemezze-értékelje, törvényesen zajlott-e az egykori állambiztonsági szervek iratainak egyesítése az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál.
A kormánypártok a közelmúltban a koalíciós szerződés mellékletébe foglalták, hogy július 15-ig fölállítják a bizottságot (a döntés tehát csúszik), amelyben többségében levéltárosok, történész-kutatók kaphatnak helyet. A tagok nemzetbiztonsági ellenőrzése után, várhatóan augusztus elején kezdik meg a munkát - bár az még nem dőlt el, meddig dolgozhatnak. A testület jogosítványait illetően viszont lényegében már megszületett a megállapodás. Eszerint nem lesz új iratátadási procedúra, legfeljebb a levéltárnak korábban átadott iratok hozzáférhetőségét bővítenék.
A törvény, amelynek betartását az új testületnek értékelnie kell, eleve lehetőséget adott arra, hogy a titkosszolgálatok visszatarthassanak releváns iratokat a levéltártól, illetve arra is, hogy megkerülhessék az iratátadást korábban felügyelő bizottságot a különösen érzékeny információk tekintetében.
Az előző - Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere nevével fémjelzett - bizottságnak sem ideje, sem kapacitása nem volt a teljes iratanyag tételes vizsgálatára. Az iratkezelő szervek, vagyis titkosszolgálatok és minisztériumok kiválogatták a "lejárt szavatosságú titkaikat", vagyis az irattárnak átadható és kutatható iratokat, illetve listát készítettek azon állambiztonsági dokumentumokról, adatokról, amelyek nyilvánosságra kerülése szerintük nyilvánvalóan vagy kimutathatóan sértené az állam nemzetbiztonsági, külpolitikai, védelmi érdekeit. Az utóbbiakról készült jegyzéket kaphatták meg Gálszécsyék, akik az iratokba is betekinthettek, bár ezt csak szúrópróbaszerűen tették meg. A jegyzék ráadásul nem tartalmazhatott államtitkot, így aztán olyan semmitmondó címszavakat adtak meg a szolgálatok, mint: átirat, munkaanyag, tájékoztatás.
Mégis, több esetben sikerrel győzték meg a titkosszolgálatokat Gálszécsyék, hogy szabadítsák föl az adatok titkosságát. A legérzékenyebb, "szupertitkos" állambiztonsági anyagoknak ők viszont még a listáját sem nézhették meg, csak a Legfelsőbb Bíróság kijelölt bírája.
Úgy tudjuk, az új bizottságnak leginkább ebben lesz feladata: mármint a feldolgozás, a kutathatóság feltételeinek javításában, amíg meg nem változtatják az iratvisszatartásra vonatkozó törvényi előírásokat. (A koalíciós megállapodás szerint szeptember közepéig kidolgozzák a jogszabály-módosításokat, amelyekkel a kutathatóság feltételeit javítanák). A levéltár 2005-ös beszámolója úgy fogalmazott, még az is kérdéses, egyáltalán érdemes-e rendezni a titkosszolgálatoktól kapott iratokat. Az iratkezelési szabályzatok, adatfeldolgozáshoz szükséges nyilvántartó naplók átadására ugyanis nem kötelezték az iratkezelőket, ezek nélkül viszont "nem áll össze a kép" az állambiztonsági szervek működéséről. Kérdés, az új bizottság fölállása, illetve a közszereplő fogalmának tervezett "pontosabb körülhatárolása" mennyivel visz közelebb az állambiztonság működésének megértéséhez - a diktatúra áldozatainak információs kárpótlásáról nem is beszélve.
Összességében, az állami szervek, titkosszolgálatok az 1944-1990 közötti állambiztonsági irategyüttes negyedét tartották vissza - ezek tehát máig relevánsak a szolgálatok számára, és 764 folyóméternyi iratot adtak át a levéltárnak, melynek éves beszámolóiból lényegében az derült ki: az átadott dokumentumok is javarészt használhatatlanok, értéktelenek.
