Energia: mi lesz az olajkorszak után?
Hogy mi történik, abban Kína és India szerepe alapvető. Az e két országban élő csaknem két és fél milliárd ember zöme ugyanis eddig biciklivel járt, vonattal utazott, ám az utóbbi néhány évben elképesztő mértékben bővült a gépjárműparkjuk. Ha e két ország csak megközelíti a fejlett országok nívóját, akkor is hatalmas mennyiségű olajat használ majd fel. Ezért mondják azt a szakemberek, hogy a valósághoz az ötvenéves határ van közelebb - mondta lapunknak Emőd István, a budapesti Műegyetem oktatója. Az ázsiai növekedéssel szemben a fejlett országokban alig változik a közlekedési céllal felhasznált üzemanyagok mennyisége. Az autópark arrafelé telített, aki új autót vesz, az általában egy régi járművet cserél le.
Az olajkorszak tehát a végéhez közeledik, de mi jön utána? - vetődik fel mind gyakrabban. Földgázból több van, mint kőolajból, ezért ez lehet a járművek újabb hajtóanyaga. Emőd István szerint ismertek olyan eljárások, amelyek révén gázból, de szénből is előállítható szintetikus benzin. (Malajziában már működik földgázból szintetikus benzint előállító üzem.) A lehetséges helyettesítő anyagok közül egyre nagyobb volumenben alkalmazzák a "bioüzemanyagokat" is. De ezek csak átmeneti megoldások, mint ahogy ugyancsak átmeneti megoldás a hibrid autó, amely a visszatáplálási lehetőség miatt jóval kevesebb üzemanyagot használ a hagyományosnál. Valamennyi fejlesztés lényege: nem a hajtóanyaghoz keresnek motort, hanem a motorok igényeihez alakítják a lehetséges hajtóanyagokat.
Egy német statisztikai szerint, ha mindazon szabad területeken, amelyeken nem kell élelmiszereket vagy ehhez szükséges alapanyagokat termelni, és hajtóanyag előállítására alkalmas növények fejlődnének, a teljes német üzemanyag-fogyasztás hat százalékát itt állíthatnák elő. Ez tehát korlátozott lehetőség. Botorság azt hinni, hogy erre át lehet térni.
Láng István professzor szerint veszélyes leegyszerűsítés, ha a biomasszáról csak mint energiaforrásról beszélünk. A biomassza emellett élelem, takarmány, ipari nyersanyag, szerves trágya, illetve szerepe van a biodiverzitás védelmében is. Ráadásul negyven éven belül további kétmilliárddal nő az emberiség létszáma, akit szintén etetni kell. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy a földfelszín minél zöldebb legyen. Minél több legyen az erdő, a rét, a mezőgazdasági terület - ugyanakkor ezzel ellentétes tendenciák tapasztalhatók. Az elsivatagosodás, az út- és lakásépítések miatt egyre nagyobb területekről kell ebből a szempontból lemondani.
A közlekedésben a távlati megoldás egyértelműen a hidrogén üzemanyag. Ez vizet pöfög ki, tehát nem szennyezi a környezetet. Legnagyobb előnye mégis az, hogy vízből lehet előállítani, amiből rengeteg van a földön - és mint említettük, felhasználás után vízzé "ég el". Ma a hidrogént földgázból állítják elő, meglehetősen drágán. Az sem megoldás, ha mondjuk egy lignites hőerőműben termelt árammal bontják a vizet hidrogénné és oxigénné, mert ez is drága, ráadásul a lignit miatt környezetszennyező. Egyébként környezetbarát módon is lehet áramot nyerni, erre példák a vízi erőművek és a szélerőművek. Emőd István szerint a Szaharában egy ezerszer ezer kilométeres területen a föld teljes energiaszükséglete napenergiából biztosítható lenne. Ehhez persze ekkora felületű napelem szükséges, aminek a költségét csak becsülni lehet. A jövőben a napenergia segítségével elő lehetne állítani a vízből hidrogént. Ha ez sikerülne, még akkor is meg kell oldani a gáz tárolását. A hidrogén a nyomás növelésével nem cseppfolyósítható, a folyékony állapot eléréséhez mínusz 250 Celsius-fok alá kell hűteni. A másik eljárás, hogy nagy nyomású gáz formájában töltik az autókba a hidrogént.
Kardos Péter, az Energia Klub programvezetője szerint a megújuló energiaforrások relatív drágasága az idő múlásával mindinkább csökken. A technológiai fejlesztéseknek köszönhetően egyre olcsóbbá válnak az ilyen forrásokat megcsapoló eszközök, miközben - éppen a gyorsan apadó készletek miatt - egyre drágább lesz a kőolaj és a földgáz. Ritkán emlegetett szempont, hogy a megújulók sokkal egyenletesebben oszlanak el a földön, mint a fosszilis energiaforrások. A kőolajkészletek felett egy-két tucat ország rendelkezik, ellenben minden országban - mégha különböző mértékben is - fúj a szél, süt a nap. Magyarországon legnagyobb potenciált a napenergia jelenti, de a szél és a geotermális források is jelentősek. Kardos Péter hiányosságként említette, hogy nálunk pontos és átfogó becslés nem készült a megújuló energiaforrásokra. Az sincs feltérképezve, hogy mennyi energiát takaríthatnánk meg az energiahatékonyság növelésével. Becslések szerint ez az érték 20-30 százalék körül alakul.
Az olajkorszak vége című könyvében az amerikai Paul Roberts világossá tette, hogy a XXI. közepén az olajkitermelés eléri csúcspontját, azután a mennyiség hamarosan csökken. Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy az energiahordozókra való átállás súrlódásokkal jár. A feszültségek mérsékelhetők, ha az átmenetre felkészülnek a kormányok és a gazdasági szereplők. Ezt a felkészülést azonban nem nagyon látjuk az olajiparra alapozott gazdaságban, közlekedésben, és az energiaiparban is alig. Egy biztos, életmódváltás előtt állunk. Bő egy évszázad alatt hozzászoktunk az elektromosság előnyeihez, a kényelmes és gyors utazáshoz, a hatékony egészségügyi ellátáshoz. Ennek azonban ára van, de ezzel az árral ma még nem vagyunk tisztában.
Láng István szerint a fő gond nem az energia, a víz vagy az élelem hiánya, hanem a szegénység. Ha nem tudjuk a szegénységet fokozatos felszámolni, akkor a szegények százmilliói lázadhatnak fel, s szegénységük ellenére könnyedén hozzájuthatnak a legmodernebb fegyverekhez. Ha ez bekövetkezik, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ennek kivédésére elfogadható életszínvonalra van szükség most 6,5, hamarosan 8,5 milliárd ember számára.
