Alkalmas például az esélyegyenlőség megteremtésére, ugyanis nem különbözteti meg a betegeket aszerint, hogy éppen milyen betegségben szenvednek. Ahol bevezették, ott a betegek gyógyszerkiadásának évi összege is maximált (az Egyesült Királyságban 98 angol fontban, mintegy 38 000 Ft-ban), és akinek ennél nagyobb értékű támogatott gyógyszerre van szüksége, az a korlát elérése után már ingyen kapja a gyógyszereit. A dobozdíj így arra is alkalmas, hogy aszerint se legyen megkülönböztetés, hogy valakinek egymillió forintos műtétre (amit a napidíjat leszámítva fizet a biztosító), vagy ugyanekkora értékű gyógyszerre van-e szüksége a gyógyuláshoz (aminek a támogatása Magyarországon ellenben nem mindig megoldott).

A dobozdíjnak a támogatások elszámolásánál is fontos szerepe van, ugyanis a biztosítások elszámolása alapvetően egyénre szabott, de egyáltalán nem mindegy, hogy az elszámolás a magánélet mekkora sérelmével jár. Dobozdíj esetén a támogatásoknál elegendő azt feltüntetni, hogy 1 doboz támogatott gyógyszer, de nem szükséges azt nyilvántartani, hogy mi volt az a gyógyszer, és hogy milyen betegségre írták fel. A gyógyszerfogyasztásra vonatkozó különleges személyes adatok ugyanis kifejezetten érzékenyek, ezek sokkal pontosabb adatokat szolgáltatnak az adott személyre vonatkozóan, mint az, hogy mikor milyen orvosi ellátásban részesült. Ráadásul a beteg felkereshet magánorvost is, aki nem jelenti a biztosítónak a kezelés adatait. Fejlett nyugati demokráciákban elképzelhetetlen, hogy a személyes gyógyszerfogyasztásra vonatkozó adatokat évekre visszamenően gyűjthetnének az állampolgárokról. Magyarországon azonban a társadalombiztosítás 4700-féle támogatott és 2000-3000-féle nem támogatott gyógyszer kiváltásához kapcsolódó tételes személyes adatokat gyűjt folyamatosan.

Az egészségbiztosító kizárólag a támogatások elszámolása, folyósítása és ellenőrzése érdekében gyűjthet személyes adatokat a biztosítottakról a hatályos egészségbiztosítási törvény szerint, ezért nagyon meglepő volt számomra, amikor 2005-ben kiderült, hogy a gyógyszertárak megküldik az OEP számára a nem támogatott gyógyszerek kiváltásának személyes adatait is. Ezért a 669/A/2005. számú beadványomban arra kértem az adatvédelmi biztost, hogy hivatalból rendelje el a jogellenesen gyűjtött különleges személyes adatoknak, a nem támogatott gyógyszerek személyes adatainak a megsemmisítését. Ez a mai napig nem történt meg, azonban 2006 októberében az OEP-nél tartott helyszíni ellenőrzés során a biztos úr kifogásolta a nem támogatott gyógyszerek adatainak kezelését. Ezt az OEP technikai problémának állította be, és ígéretet tett a megoldására. Azóta kis lépések történtek is ebben az irányban, például az OEP nem tartja karban a továbbiakban a nem támogatott gyógyszerek TTT kódját (társadalombiztosítási támogatási termékkód), illetve a nem támogatott gyógyszerek adatbázisát. Vajon miért kapott egyáltalán támogatási termékkódot olyan gyógyszer, amelyhez a biztosító nem nyújt támogatást? Az viszont egyértelmű, hogy a gyógyszertárak a mai napig továbbítják ezeket az adatokat az OEP számára.

Egy gyógyszertár ellen indított adatvédelmi peremben 2007 júniusában bizonyítékként került elő egy a megyei egészségpénztárral kötött szerződés, amely számos ponton jogsértő adatkezelésre kényszeríti a gyógyszertárakat, olyan feltételeket tartalmaz, pl. azt, hogy kötelesek a nem támogatott szerek adatait is továbbítani, amelyek ellentétben állnak az érvényes törvényi szabályozással.

Az összegyűjtött adatok az OEP munkájához nyilvánvalóan nem szükségesek, ezért várható volt, hogy az adatok előbb-utóbb kikerülnek onnan. Az egészségügyi miniszter 2004-ben egy, összesített statisztikai adatok kezelésének szabályozására kapott törvényi felhatalmazása alapján elrendelte az OEP teljes adatbázisának továbbítását a minisztériumhoz, az ESKI-hez és az ÁNTSZ-hez. Tekintve az adatok rendkívüli érzékenységét (és azt, hogy az összegyűjtésük eleve jogellenesen történt), ez az állampolgárok jogainak jelentős sérelmével járt. Az adatvédelmi biztos a 1301/A/2006-9 számú állásfoglalásában ezt ismét nehezményezte. Láthatóan hiába. Az adatokat a mai napig továbbítják a három intézménynek. A minisztérium egyúttal a saját rendeletének foglya lett, mivel sosem ismerheti el, hogy az adatok személyes adatok lennének, így kénytelen az állampolgároktól az adatvédelemhez fűződő jogaikat folyamatosan megtagadni, hiszen ha elismerné, hogy ezek a jogok léteznek, hogy az adatok személyes adatok, azonnal a saját rendeletének alkotmányellenességét ismerné el. Ezek az adatok egyértelműen kutatási (kutakodási) lehetőséget biztosítanak, amelynek az etikai engedélyét kértem számon a Népszabadságban 2007. április 20-án megjelent írásomban. A legvalószínűbben fennáll annak a veszélye, hogy az adatok rövid időn belül magánbiztosítók, gyógyszergyárak, külföldi kutatóintézetek kezébe kerülnek, és máshonnan megszerzett adatok segítségével az adatokat feltörik, az állampolgárok magánéletébe durva beavatkozások történnek.

Hetven éve, amikor számítógépek még nem voltak, ilyen adatbázis létesítéséhez katonáknak kellett elkísérniük a családokat a kötelező orvosi vizsgálatra. Mennyivel egyszerűbb ez manapság! Láthatóan egy magát európainak mondó demokráciában is egyszerűen megvalósítható.

Dr. Alexin Zoltán,

matematikus