Zavarodottság

Kompország lakói mostanság mind zavarodottabbak. Semmi sem biztos már. Amíg a késő kádári "békeidőkben" a két part között, a tőlünk független erők ide-oda vontattak, vonszoltak bennünket, még viszonylag biztonságban érezhettük magunkat. Igen ám, de a rendszerváltás a döntés felelősségét egyszeriben ránk, a népre ruházta.

A váratlan fejlemény, a szabadság szédítő fuvallata csaknem mindenkit mámorossá tett, s a bevallatlan vagy elhallgatott álmok megvalósulásával kecsegtetett. De csakhamar jelentkezett, és mind inkább fölerősödött egy olyan "felsőbb" elvárás, hogy az ingázásnak még az emlékét is jó lesz elfelejteni. Ki-ki mindenképp horgonyozzon le most már valamelyik parton, vagyis valljon színt, és vállalja hazájának az ország egyik vagy másik felét (de kizárólag csak azt!), ráadásul minél inkább kezdjen acsarkodni is a túlpartiakra.

Akinek ez nem tetszik, szedheti a sátorfáját, és letanyázhat szuverén sátrával a minden építési engedélyt nélkülöző árterületen, a senki földjén. A lakosság nyugalomra áhítozó többsége ezért aztán szép lassan, előbb vagy utóbb, fokozatosan kiköltözött a senki földjére. Ám itt se várta őket békesség. Hamarosan azt kellett észrevegyék, hogy már itt is lőnek rájuk innen-onnan, de főleg jobbról, mégpedig abból a diktátori alapállásból kiindulva, hogy aki a mi vezényszavainkra rá se hederít, önállóskodik, legalábbis "potenciális ellenségnek" tekinthető. Ez az oka, hogy a képzeletbeli Maginot- és a Sigfried-vonal közötti ágyúpárbaj mind több lövedéke csapódik be ma már a senki földjére, korántsem véletlenül. Hosszú lenne a lista, ha sorolnám ennek a levadászásnak a neves sebesültjeit, pedig Friderikusztól Friderikuszig ennek meglehetősen hosszúra sikeredne a lajstroma. A teljes fölsorolástól hely hiányában tehát eltekintek, s csak példaként idézem fel Sándorunk nevét, aki talán az első volt, hogy egyforintos látszatfizetésért elnökként fölvállalta volna a köztévé gazdasági és erkölcsi egyenesbe hozását, de már akkor sem kellett az "illetékes nagyuraknak" az ő kikezdhetetlen függetlensége. Azóta aztán ugyanígy célkeresztbe került a miniszterelnökökről elfogulatlan portrét rajzoló konzervatív-liberális Debreczeni József, no meg a Gyárfás vezette Napkelte produkció is, amelynek merészen kérdező össztűzstúdiójába egyszerűen nem hajlandók betenni a lábukat a Fidesz és a "kereszténydemokrácia" fővezérei.

A kérdések kérdése óhatatlanul fölmerül: hová jutunk így? Mi lesz veled, Magyarország, mi lesz veled független, szabadgondolkodó magyar értelmiség? Ha nem hagyod magad gleichschachtolni, s nem kötelezed el magad semelyik párthoz, hanem tovább próbálsz evezni a mind szűkebbre karcsúsított szabad vizeken, és a legzsírosabb ajánlatokra is fittyet hányva mégsem kötsz ki egyik parton se, ugyan megnézheted magad! Hamarosan te leszel a Nemzet (így: nagybetűvel!) első számú közellensége! De csak ha hagyjuk!

Fekete János

Győr

Melyik ujjamat harapjam?

A kormány ingatlanadó-kivetési tervével kapcsolatos véleményét fogalmazta meg a június 2-i Fórum oldalon Horváth Mihály közgazdász. Az ingatlanadó igazságtalansága című cikkében a következő írta: "Az a fő gondom a vagyonadókkal (tulajdonadókkal), amilyen az ingatlanadó is, hogy nincsenek tekintettel az adózók fizetőképességére, és kétszeres adóztatást jelentenek. Ezért igazságtalanok". Hogy ez mennyire így van, azt a saját példámmal igazolnám.

Feleségem szülei halála után örökölt egy zuglói - 1940-ben épült - családi házat. A kora és az állapota miatt az ingatlan akkori értéke 7 millió forint volt, azaz ennyi után kellett illetékelni. Meglévő szövetkezeti lakásunk árából és kettőnk keresetéből 1995-re sikerült teljesen felújítani (víz-csatorna, elektromos rendszer cseréje, külső vakolat, belső szigetelés stb.), egy lakható épületet létrehozni. Az eszement ingatlanárak növekedésének eredményeként Zugló kertvárosi övezetében lévő családi házunk mára 25-30 millió forintot taksál.

Szakírójuk a cikkében kiszámolta, hogy az értékkövető adózást tekintve az ingatlanadó az évi 200 ezer forintot is meghaladná. Tessen szíves megmondani, miből? Még a tisztességesnek mondható 100 ezer forint körüli nyugdíjamból sem lehet ezt megcsinálni, mert az állandóan emelkedő rezsi-, élelmiszer-, gyógyszer- stb. árak nem teszik lehetővé. Főleg, ha az ember nem akarja elkótyavetyélni, amit egy élet munkájával és sok lemondással összegürcölt.

Mintha a szociális szolidaritásról is szólt volna az MSZP pártprogramja a kongresszusukon!

Dr. Herendi Károly

Rólunk

A Népszabadsághoz méltatlan, az általános médiavisszhang alapján végletesen egyoldalú beszámolót közöltek a július 7-i lapszámban (Horn Gyulát ünnepelték). Ráadásul egy bántó hibát is vétettek, amikor a latin mondást ekként idézték: Ugocsa non coronant. Ugocsa vármegye sok emberből áll(t) ugyan, ám a királlyal szemben egységesen, egyes számban lép(ett) fel, ezért: coronat!

Gratulálok Bugyinszki György Vesszőparipából öszvér (Hétvége, július 7.) című cikkéhez. Azt hiszem, hogy mindenki előtt akkor válnak világossá az SZDSZ irracionális elképzelései, amikor majd Magyarországon is bemutatják Michael Moore nagy sikerű dokumentumfilmjét, a Sickót, amely a magánbiztosítási rendszer kudarcát elemzi a szociális alapon történő ingyenes ellátási rendszerrel (socialized healthcare) szemben.

A telefonügyeletre érkezett:

Keveslem a Megemlékezés Kádárról című írást (július 9.). Azt is szeretném tudni, hol tart a nyomozás a Kádár-sír meggyalázásával kapcsolatban. Dicséretes, hogy nem bulvárstílusban tálalták a melegfelvonuláson történt atrocitásokat.

l Bírálom Tóth Levente és Bugyinszky György cikkeit (július 9.). Tóth ugyanis kifogásolja a következő mondatot: Bár a KDNP kezdeményezése nem vallási alapú... Szerintem ez nem igaz! Bugyinszky pedig nézzen utána az egyházfi fogalmának, tévesen használja.

A Fórum rovatban szívesen látnék inkább több kisebb írást, mint egész oldalas cikkeket.

Nem tartom korrektnek, hogy nem ingyenes számon mondhatom el a véleményemet. Nincs igaza a fideszes Lengyel Zoltánnak (július 10.), ha autóba ül, vinnie kell az igazolványait.

Hegyi Iván finoman bírálta a Copa magyar műsorvezetőjét (július 11.), sokkal erősebben kellett volna, mert egy műsorban nem engedhető meg a kocsmai stílus.