Legszívesebben persze arról faggatnám, hogy mi mindent tanult lóti-futi korában Milos Formantól és David Leantől, aztán mennyire törte meg a lelkét a kreatív könyökvédő, amikor Martin Scorsese hivatali cerberusaként költségkímélő sorokat satírozott a Nagymenők forgatókönyvébe a Warners Burbank-i falanszterében. Gyanúm, hogy emiatt "visszidált" Londonba független producernek, ahol aztán szakmai áldásokat kasszírozott a Mementóért, majd kritikai vitriolt nyelt az Életeken átért. De összes eddigi sikere és kudarca smafu ahhoz képest, amit az egyszerűség kedvéért Harry Potternek becézünk, bár a nemzetközi filmszakmában a világ legsikeresebb pénzcsináló masinájának hívják.

- Mennyire nyomasztja, hogy a Harry Potter 5. megdönti-e a sorozat eddigi rekordját, amikor ezen a hét végén világszerte bemutatják?

- Kicsit ideges vagyok, de maximum azzal tudom befolyásolni dolgot, hogy én is veszek egy mozijegyet. Vitathatatlan, a Harry Potter eddig diadalmenet volt. Ha 2001-ben az első film premierje előtt kicsúszik a számon, hogy félmilliárdot csinálunk, mindenki a földhöz verte volna magát a boldogságtól. Rádupláztunk. A második film 850 milliót hozott, de a harmadik is elérte a 700 milliós bevételt. És most sem hiszem, hogy csalódást okozunk a stúdiónak.

- És a közönségnek?

- Az emberek valahogy nem tudnak betelni Harry Potterrel. Minden egyes forgatásnak megvoltak a maga buktatói, de azért öt film csak elég ahhoz, hogy a gyerekek kellően összecsiszolódjanak, egyik felnőtt színész se akarja túljátszani a másikat és a stáb olajozottan dolgozzon. Meg elég biztosíték az is, hogy milliók várják a július 21-én megjelenő utolsó regényt. Amit mellesleg még én sem olvastam!

- Hihetetlen, hogy nem került ki legalább egy példány.

- Nem sokan jutnak hozzá a kiadóban a kézirathoz, tudomásom szerint összesen négyen. Mégis, a nyomdából eddig még minden regényből vallásosan kiloptak egyet, ami aztán rejtélyes módon valamelyik angol bulvárlapnál landolt, amelyik jól felcukkolta a közvéleményt, hogy megszereztük az új Harry Pottert, de nem közlünk belőle részleteket, hanem kellő médiacirkusszal visszajuttatjuk jogos tulajdonosának, J. K. Rowlinsnak. Hiteles forrásból - az irónőtől - tudom, hogy most az ország öszszes biztonsági páncélautóját lekötötték a Harry Potter-kötetek szállítására.

- Bizonyíthatóan maga az egyetlen producer, aki 1997-ben elhitte annak a nincstelen, elvált tanárnőnek, aki alig talált kiadót, hogy ebben a történetben van valami.

- Na, azért nem azonnal és nem is filmesként. Abban az évben jöttem vissza Hollywoodból Angliába, még meg se száradt a tinta azon az igen laza szerződésen, amit a Warnerrel kötöttem, hogy vagy kell nekik, amit ajánlok, vagy nem. Imádok olvasni. Akkoriban rákaptam a gyerekkönyvekre, hogy az apám második házasságából született kiskamasz testvéreimnek legyen olvasnivalójuk, és teljesen elkeserített, hogy ez az irodalom milyen lekezelően bánik a célközönségével. Neisha, a titkárnőm tolta az orrom alá az első Harry Potter-regényt, amit egy recenzió alapján halászott ki, de mondanom se kell, hogy a könyv hetekig hevert a nem fontos olvasnivalóim kupacában. Végül Neisha a hóna alá csapta és egy szombat-vasárnap elolvasta. Hétfő reggel könyörögve kezdte, hogy legalább egy fejezetet lapozzak át erről a kis kölyökről, aki varázslónak tanul. Nekiálltam és nem tudtam letenni. Nem is annyira a sztori fogott meg, mint a burjánzó fantázia és az a hangnem, amivel az írónő teljesen egyenrangú partnernek tekinti az olvasót, ha gyerek, ha felnőtt. Még meg sem jelent a második rész, amikor megvettem a jogokat, elküldtem a Warnernek a könyvet, pár hónapra rá zöld utat kaptam, és nekifeküdtünk a munkának.

- Az írónő mennyire akart, illetve menynyire engedték beleszólni a forgatókönyvírásba?

- Jo Rowlins minden producer álma! Megtehetné, de még abba se szól bele, hogy ki rendezze a filmeket. A forgatókönyvírásba se folyt bele soha, de az összes variációt elküldtük neki, mert - legalábbis mostanáig - miközben filmeztünk, folyamatosan írta a folytatást, és nem akartunk gubancot okozni, hogy esetleg más irányba visszük a szálakat, mint ahogy ő tervezi.

- Producerként már szinte csukott szemmel is letudhatja a sorozat hatodik és hetedik részét: ugyanabban a műterem-komplexumban (Leavesden), ugyanazzal a rendezővel (David Yates), ugyanazokkal a színészekkel forgatják. Bármelyik hollywoodi stúdió élén örömmel fogadnák. Miért nem veszi a kalapját?

- Mert eszem ágában sincs Hollywoodban élni. Nem köt oda semmi, senki. Látogatóba bármikor jövök, hogy egy kicsit kvaterkázzak a barátaimmal. De őszintén szólva ez a város nem az esetem, és akkor nem mondtam sokat. Nekem ott szabályos légszomjam volt, pedig Amerikában sokkal nagyobb a hurráoptimizmus, mint Angliában. Mégis hiányzott Anglia. Itt vagyok otthon, ennek az országnak a tarka, vaskos kulturális szövetét ismerem legjobban. És 1997 jó év volt, jó volt hazatérni, csupa izgalmas dolog kezdődött a brit filmszakmában. Meg aztán itt a családom, a régi barátaim, és hihetetlenül kellemes, hogy bármikor átugorhatok Párizsba, Rómába, Barcelonába. Hogyne, hálás vagyok Hollywoodnak azért, amit adott, és remélem, továbbra se lesz velem szűkmarkú. De én itt szeretek élni. Európai vagyok. A Harry Potterben is pont az a vonzó, hogy nemzetközi film. És a nemzetközi filmé a jövő.

- Érdekes, hogy ettől a világra szóló sikertől nem kapott vérszemet és a Harry Potter után szerény, okos, kockázatos, független filmek sokasága foglalkoztatja.

- Nagy stúdiófilmeket is akarok csinálni, kis független filmeket is. Az a tizenhét év, amit Amerikában töltöttem, kellő amerikai lenyomatot hagyott az agyamon, de az európaiságom a nemzetközi fogékonyságomat és nyitottságomat erősíti. Ezért nem gondolkodom kizárólagosan sem az amerikai, sem a brit közönségnek szánt filmekben. Csak azok a témák foglalkoztatnak, amelyek nem ismernek határt.

- Ilyen a Csikos pizsamás fiú is, melyet most tavasszal forgatott Budapesten.

- Ezt a filmet Mark Herman írta és rendezte, John Boyne regénye alapján. Egy koncentrációs táborban játszódik, ahol a náci parancsnok fia a drótkeritésen át öszszebarátkozik egy zsidó kisfiúval, pedig mind a két gyerek pontosan tudja és érzi, hogy ezer oknál fogva nem lehetnek barátok. Bár a történet 1940-ben játszódik Németországban, fölösleges ragoznom a mai áthallásokat. A történelem, sajnos, folyamatosan ismétli magát. A náci holokauszt egyedülálló, de azóta is rendre produkáljuk a kisebb-nagyobb holokausztokat. Konok előítéletekkel, indulatos fajgyűlölettel átitatott világban élünk. Nekem erről szól a Csíkos pizsamás fiú. Ami pedig Budapestet illeti, csak szuperlativuszokban! Mindenkinek olyan gyártó partnert kívánok, amilyen az Eurofilm és Váradi Gábor.

London, 2007. július

Eszem ágában sincs Hollywoodban élni. Nem köt oda semmi, senki. Látogatóba bármikor jövök, hogy egy kicsit kvaterkázzak a barátaimmal. De őszintén szólva ez a város nem az esetem, és akkor nem mondtam sokat. Nekem ott szabályos légszomjam volt, pedig Amerikában sokkal nagyobb a hurráoptimizmus, mint Angliában. Mégis hiányzott Anglia. Itt vagyok otthon.

DAVID HEYMAN

1961-ben született Londonban. Angliában és az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, mielőtt megkapta első filmes állását mint produkciós futár Milos Forman Ragtime c. filmjében, majd David Lean keze alatt dolgozott az Utazás Indiába c. filmben. 1986-ban költözött Los Angelesbe és a Warner Bros. Studio kreatív főmunkatársaként felügyelte a Gorillák a ködben és a Nagymenők c. produkciókat. A nyolcvanas évek végén a United Artistsnál töltött be hasonló poziciót, majd hazaköltözött Londonba és független producer lett. Több kisebb film után 2001-ben kezdte el a Harry Potter-sorozatot, melynek ötödik része most kerül bemutatásra. További filmjei: The Daytrippers (1996), az Angelina Jolie és Ethan Hawke főszereplésével készült Életeken át (2OO4) és a Will Smith főszereplésével készült, szintén idén bemutatásra kerülő I'm Legend. Heyman Londonban él.

David Heyman producer és a Harry Pottert alakító Daniel Radcliffe