Az esélyesebb argentinok ugyanakkor próbálták azt forszírozni, amihez a legjobban értenek: játszani a futballt. Csupán egy aprócska gól hiányzott, hogy teljes legyen Alfio Basile szakvezető öröme. A negyvenötödik percben aztán olyan történt, amire a labdarúgás történetében eddig csak egyszer volt példa: Heinze gólt szerzett Argentínának. (Ez a bravúr a magyar labdarúgó-válogatott ellen sikerült, 2005-ben). A védő - egy előre ívelt szabadrúgás után - négy méterről, felugorva, a borzasztó ütemben kilépő Oswaldo Sanchez kapus asszisztálásával, kvázi kungfumozdulattal küldte a labdát a hálóba...

A semleges néző csupán reménykedett abban, hogy a folytatásban végre "nagy játék" lesz. Erre alig tizenöt percet kellett várni, mert a második félidőben az argentin együttes azzal a teljesítménynyel rukkolt elő, amellyel megannyi rajongót szerzett magának világszerte. Messi, Riquelme, Zanetti és társai a kapujukhoz szögezték a mexikóiakat, és következett az elkerülhetetlen: Messi a tizenhatos vonaláról pompás gólt emelt a hálóba, bizonyítva, hogy méltán emlegetik a legnagyobb játékosok között. Góljáról Basile ennyit mondott: "Csak zsenik képesek ilyesmire. Rögtön be kellett volna zárni a stadiont, és hazamenni."

Ám a tangónak még nem volt vége: a kegyelemdöfést Riquelme adta meg tizenegyesből. De milyen büntető volt az: a dél-amerikai középpályás - finom nyesésével - Tottit idézte a 2000-es Eb-ről. Már csak egy kérdés maradt: hány gólt rúg még Argentína? A választ a lefújáskor megkaptuk: egyet sem, ám a győztes válogatott fél gőzzel is elkápráztatta a világot.

A - vasárnapi - döntőbeli ellenfél Brazília: hogy ebből mi lesz...?

Elérhetetlen magasságban. Messi gólja