Az ásatás kapitalista vállalkozás, Chagall más tészta
A nyomozás hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt indult, a Móra Ferenc Múzeumot fenntartó Csongrád Megyei Közgyűlés feljelentésére. A gyanúsítás alapja az a revizori jelentés volt, amelyet az önkormányzat ellenőrei állítottak össze az M5-ös autópálya nyomvonalán 2003 és 2005 között végzett ásatási munkákkal kapcsolatban. A nyomozás - amelyet a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság folytatott - csaknem egy évig tartott. Több mint száz tanút hallgattak ki. Idén április végén küldték el a nyomozást megszüntető határozatot az időközben fideszes vezetés alá került Csongrád megyei önkormányzatnak, amely panaszt emelt a döntés ellen - amit a Szegedi Városi Ügyészség júniusban elutasított.
Vörös Gabriellát és Szalontai Csabát az autópálya-nyomvonalak régészeti feltárását finanszírozó pénz miatt hurcolták meg. Törvény írja elő, hogy az autópálya bekerülési költségeinek 9 ezrelékét a régészeti feltárásra kell fordítani. Miközben a múzeum éves költségvetése 300 millió forint, a feltárásra 2003 és 2005 között összesen mintegy 800 millió forint jutott. A feltárás sikertörténet volt: annyi leletet ástak ki, amennyit előtte száz év alatt sem; a munkát gyorsan elvégezték, és hatalmas mennyiségű információ gyűlt össze. A Nemzeti Autópálya Rt. írásban is kifejezte szakmai elismerését.
A munka szervezésének döntő részét három ember végezte: Vörös Gabriella múzeumigazgató, Szalontai Csaba, akit a munkában részt vevő régészek választottak meg irányítónak és Szélné Kónya Katalin gazdasági igazgató.
A konfliktus azzal kezdődött, hogy a feltárásért járó öszszeget a fenntartó megyei önkormányzat szerette volna kezelni. Ezt azonban a törvény nem tette lehetővé, és a pénzt folyósító Nemzeti Autópálya Rt. képviselői ezt közölték is.
- A múzeum külön tárgyalt. Azt mondták, az önkormányzatnak ehhez nincs köze - emlékszik vissza Frank József, aki a történtek idején a megyei közgyűlés elnöke volt. - Mi azt feleltük: dehogy nincs közünk hozzá, hiszen mi vagyunk a múzeum gazdái. Nem akartuk folyósítani a régészek fizetését, hiszen amikor ők az autópálya rt. pénzéből ásnak, akkor evidens, hogy nem ülnek a múzeumban. Egy munkáért csak egy helyről jár fizetés, nem? A megyénél is számos más helye lett volna a pénznek, de nem vettük el. Mindig kértem az igazgatónőt, hogy minél gazdaságosabban járjanak el. Egyszer csak elkezdtek jönni a múzeumból a különböző bejelentések, hogy az útépítőktől kapott pénzhez - amely három és félszer annyi, mint amennyit az összes múzeumi dolgozó kap - csak a feltáráson dolgozó régészek férnek hozzá! Mi úgy képzeltük, ha már oda kell kerülnie annak a pénznek, akkor adjanak belőle másnak is, meg tegyenek félre a szűkösebb időkre - mondja.
- A törvényben benne van, hogy a régészeti feltárásra adott pénzt csak a feltárásra lehet felhasználni - válaszolja Vörös Gabriella. Szalontai Csaba hozzáteszi: tíz régész dolgozott az ásatáson, de foglalkoztatni kellett más, külső szakembereket is: technikusokat, földmérőket. A csúcsidőben az M5-ös megyei nyomvonalán egyszerre öt helyen folyt ásatás, körülbelül 200 külsős dolgozott - ugyanannyi, mint a múzeum teljes létszáma.
Vita volt a földmunkákról is. Vörös Gabriella azt mondja erről: szabályos közbeszerzési eljárásban nyerték el a munkát a külső vállalkozók - ezt a későbbi rendőrségi feljelentés alapját adó revizori vizsgálat sem kérdőjelezte meg. Frank József azt mondja, ő a múzeumból érkező bejelentések hatására rendelt el revizori vizsgálatot. Az önkormányzat ellenőrei számviteli szabálytalanságokat tártak föl. A volt elnök felkért egy külső könyvszakértőt, aki szerint a jelentésben valós szabálytalanságokat tártak fel.
- Nekem ma is az az álláspontom, hogy meg kellett tenni a rendőrségi feljelentést - állítja a volt megyei elnök. - Ha később az derül ki, hogy bűncselekmény történt, a mi felelősségünk is fönnállt volna.
Vörös Gabriellát az önkormányzat arra szólította fel, hogy indítson fegyelmi vizsgálatot Szalontai Csaba és a gazdasági igazgatónő ellen. Ezt megtagadta, így őellene indult fegyelmi - be sem mehetett többé a munkahelyére. Szalontai ellen fegyelmi eljárás indult, de fegyelmivel nem tudták elbocsátani - megtették ezt később, "tartós szakmai alkalmatlanság" miatt. Szélné Kónya Katalin volt gazdasági igazgató - fegyelmijének lezárása előtt - közös megegyezéssel távozott. Ennek feltételei közé tartozott, hogy nem nyilatkozhat a sajtónak. A Szalontai Csaba ellen hozott elbocsátó határozatot hatályon kívül helyezte időközben a munkaügyi bíróság.
Zombori István, aki a Szalontai ügyét tárgyaló fegyelmi bizottság fegyelmi biztosa volt, és akit nemrég neveztek ki a Móra Ferenc Múzeum igazgatójává, nem nyilatkozik az ügyről. Péter Árpád, a megyei közgyűlés szóvivője érdeklődésünkre közli: az új önkormányzat kivárja, hogy minden vizsgálat lezáruljon, azt követően alakítja ki álláspontját. Megjegyzendő: múzeumi szakember ellen már nem folyik vizsgálat, egy alvállalkozóval kapcsolatos ügy nincs még lezárva.
Szalontai Csaba azt mondja: a gyanú árnyéka alól is tisztázta őket a nyomozás. Azt szeretnék, ha becsületüket a nyilvánosság előtt is helyreállítanák - ennek elérésére jogi eljárásokat is kilátásba helyezett.
Végezetül a történtek lehetséges motivációiról kérdeztem a két régészt.
- A múzeum tipikusan a közalkalmazotti szféra része, az ott jellemző szemlélettel - mondja Vörös Gabriella. - Van olyan kolléga, aki 30 éve dolgozgat ugyanazon a témán. De az ásatás tipikusan "kapitalista" vállalkozás volt, az ottani játékszabályokkal, gyors tempóval, sok munkával. A múzeum egésze is épp akkoriban indult el új utakon a Munkácsy-, Chagall- és más nagy kiállításokkal. Kétféle szemlélet került konfliktusba.
2006-ban még úgy látszott: idén már megindul a Makó felé vezető M43-as autóút építése, ott is lesz feltárás, és az ahhoz kapcsolódó földmunkák.
Időközben a kormány is lépett: úgy rendelkezett, a jövőben nem a múzeumok, nem is a közben Fidesz-kézre került megyei önkormányzatok, hanem egy kormányhivatal, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat diszponálhat a régészeti feltárás pénzügyi alapjai fölött.
Szegedi tudósítónktól
