A kilenc ezrelék az autópálya-építés összes költségeinek része - ennyit kell régészeti feltárásra fordítani, ezt törvény írja elő. Azt is, hogy ezt a pénzt nem lehet másra fordítani. Ennek alapján az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalának régészeti feltárási költsége nem volt kevés: 800 millió forint. Nagyon is soknak tűnik, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy ennyi pénz a múzeum összes dolgozójának többéves fizetése. Szokatlan, hogy értelmiségiek, akiknek semmi közük a politikához, a médiás sztárvilághoz, valami véletlen folytán, pusztán a megfeszített és szakszerű munkájuk ellenértékeként ennyi pénzhez jussanak. Magyarországon elképzelhetetlennek számít, hogy közalkalmazott értelmiségiek munkája ennyit érhessen, és ennek egy részét meg is kapják.

Előállt az a szokatlan, de törvény garantálta helyzet, hogy a politika nem - még a múzeumot fenntartó megyei önkormányzat képében sem - vehette el a szakmától az ásatásért járó pénzt. A múzeum írhatta ki a földmunkákra a közbeszerzési pályázatot, a közintézmény szakemberei dönthettek. Nem mellesleg: törvényesen - magát az eljárást nem is kifogásolta senki. De azt már végképp nem akarták, hogy a következő nagy munkára, a Makó felé vezető M43-as autóút feltárási munkájára járó "mesés" összeget is ugyanazok és ugyanúgy kezelhessék, mint az M5-ösét.

A politika, a magánszféra és a lehetőségből kimaradt, méltatlanul keveset kereső más múzeumi szakemberek irigysége együtt rontott rá a régészekre. Bár Csongrádban zajlott a leglátványosabb eseménysor, ez a helyzet a Baranya és a Pest megyei múzeumi szervezetet is feldúlta. Mi az, hogy a megye nem dönthet a múzeum pénzéről, hiszen mi vagyunk a gazdái? - méltatlankodik a megyei politikus. Nem mondja, de gondolja: mindennek mi vagyunk a gazdái! Hallottam őrjöngeni magánvállalkozót, aki nem tudott szakmai és pénzügyi engedményt kicsikarni a múzeumtól. Azzal érvelt: az csak egy állami szervezet, hogy merészel úgy tárgyalni, mint egy profitorientált vállalkozás! És hallottam nyomorultul fizetett értelmiségieket irigykedni: ha ők meg bírnak élni nettó 120 ezerből, akkor a régész milyen jogon vihet haza többet? Az föl sem merült senkiben, hogy ama szimbolikus Európában, ahonnét a kilencezrelékes jogszabály véletlenül beszüremkedett, a szakértelmiségi munkája is érhet ennyit.

A Móra muzeológusai esetében a sok fegyelmi, revizori jelentés, nyomozás végül nem bírt megalapozni egy szimpla vádemelést sem. Maradt a nyilvános megszégyenítés, meghurcolás. És persze a dolog nem mehet így tovább - az M43-as meg a többi autóút ásatásán már nem a megyei múzeumok kezében lesz a pénz és a döntési jog, hanem a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat rendelkezik fölötte. Vagyis az állam, amely - mint más ügyekben oly sokszor elmondják - rossz gazda. De lám, a kilenc ezrelék ügyében mégis jobb gazdának tartják, mint a szakértelmiséget.

Van azért itt még egy viszonyítási pont: ha ekkora vihart kavart a feltárásra fordított kilenc ezrelék, akkor vajon mi minden eshetett meg az építés 991 ezrelékével? Ezt azonban sohasem tudjuk meg: a választ üzleti és államtitkok feltörhetetlen jogi bunkere védi.