Volt egy álmom...

... de 2007. július 7-én este 10 óra előtt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy uniós országban, a náci és egyéb katonai diktatúrák, rémuralmi rendszerek bukása után azért fognak megverni egy rendőrök által védett szórakozóhelyről hazafelé tartva, mert meleg vagyok.

Igen, én is részese voltam az "eseményeknek". Igen, én is halálra rémültem a 30-40, mindenre képes huligánnal körülvéve. Igen, nagyobb testi sérülések nélkül, annál nagyobb lelki traumával én is megérezhettem, milyen az utóbbi időszak "történései" által generált indulattól fűtött polgártársak kezei között. Nem kellemes.

Nem, a személyes és telefonos bejelentés mellett én sem tettem feljelentést. A rendőrségbe vetett bizalmam, a bürokrácia, a sötétben támadó ismeretlen tettes ellen teendő, látlelettel nem alátámasztott feljelentés értelmetlensége és várhatóan eredménytelen kimenetele miatt. Ezek persze eltörpülnek a fő ok mellett: félek.

Félek attól, hogy a szembesítéskor akár csak az őrs folyosóján, vagy onnan távozóban szembetalálkozom eme honpolgárokkal. S ha jogi úton meg is tudom magam védeni, este hazafelé menet egy mellékutcában az engem körülvevő 8-10 bakancsosnak hiába mutogatok alkotmányt, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát meg Btk.-t.

Azt persze meg se merem kérdezni, hogy a tévészékházat szétverő, márciusban "forradalmat" csináló (?) polgártársak tüntetésének szervezésével gyanúsítottak hogy kaphattak ugyanarra a területre és időre demonstrációjukhoz engedélyt, ahova és amikorra a melegek felvonulását jelentették be. Történt ez mindazok után, hogy a kuruc.info portálon már június 21-én megjelent a nyíltan gyűlöletszító, fasiszta, a felvonulásra ellentüntetőket toborzó felhívás.

Valószínűleg nem engem akartak bántani, bárki járhatott volna akkor ott: buzizás közepette kapott volna éppúgy más is taslit, rúgást, jobbhorgot. Talán rosszkor voltam rossz helyen. Talán rossz országban... Mert szombat este vetődött fel bennem először komolyan, hogy itthagyom ezt az országot. Ami persze leginkább az ő győzelmüket jelentené: mint írják - az Izrael gyarmatává váló Magyarországot próbálják megtisztítani tőlünk.

Utcára menni sötétedés után valószínűleg felnőtt emberként sem merek még jó ideig. A gyomrom is össze fog szorulni elég sokszor akár fényes nappal is - bárki is jön szembe velem. És ami a legszörnyűbb: álmodni sem merek mostanában.

Pedig nekem is, akárcsak Martin Luther Kingnek 1963-ban, valóban volt egy álmom... Sajnálom. Nagyon.

Egy túlélő

(név és cím a szerkesztőségben)

Sok-sok ember abban a hitben leledzik: amiről nem beszélünk nyíltan, az nincs.

Nagyra értékelem Szetey Gábor Szégyenkezve nem lehet egyenlőnek lenni című beszédét, amelyet a XII. melegfesztivál megnyitóján mondott el, és amelynek július 6-án publicitást adott a Népszabadság is. Nagyra értékelem Szetey Gábort a bátorságáért, mert a jelenlegi magyar közéletben bátorságra vall felfedni intimitásainkat.

A demokrácia egyik legnagyobb vívmányának a szabad véleménynyilvánítást tartom. Akik sípot fújva, tojásokat, rothadt gyümölcsöt, üvegeket dobálva fejtik ki "magvas" véleményüket, azok csupán a békés párbeszédnek vetnek gátat. Valódi demokrácia-e, ha nem vállalhatja fel másságát az, aki nem a többség életét éli a magánszférájában? Már szinte hallom azt a bekiabálást, amit egy "békés" véleménynyilvánító ordítozott a szolgálatot teljesítő rendőrnek: Mi van? Te is buzi vagy?

Bár az én nemi identitásom heteroszexuális, és nagyon szomorú lennék, ha bármelyik gyermekem nem ajándékozna meg még több unokával, de egyiket sem tudtam volna megtagadni másságáért. Az az anyuka, aki kézen fogva vitte a való életet koránál fogva még nem ismerhető gyermekét az ellentüntetésre, mit tenne, ha húsz év múlva közölné vele sarja, hogy saját nemét kedveli? Agyonverné? Vagy tojászáport zúdítana rá füttyszóval? Mert az élet kiszámíthatatlan. És mi van akkor, ha holnap a tojásdobálók a vörös hajúakat ítélik el? Vagy a lúdtalpasokat. Esetleg a soványakat vagy a kövéreket. És lehetne tovább folytatni a sort.

Amíg a magyar demokrácia gyémántot sejtető drágaköve briliánssá csiszolódik, sok víz folyik le a magyar folyókon.

Tősér István

Miskolc

Helyes, hogy szorgalmazzuk a melegek egyenjogúságát, és határozottan visszautasítunk minden agressziót másságukkal szemben. Bárki jogosult homoszexuálisként élni, s emiatt egyiküket sincs joga senkinek szóval-tettel bántalmazni - mint most is történt -, mert az ilyesmi barbár, fasiszta embertelenség!

De a gyermek-örökbefogadási jog megadása előtt mégis érdemes lenne figyelembe venni a pszichológus és pedagógus szakemberek tapasztalatait, amelyeket a meleg, illetőleg leszbikus szülő mellett felnövő, vagy éppen ilyen párok körében szocializálódó kiskorúakkal való foglalkozás során szereztek, szereztünk. Nehogy e kodifikáció újabb hendikepeket programozzon be számos fiatal sorsába.

Fekete György

mentálpedagógus, Budapest

Jogtalan és embertelen

A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) 2007. április 28-tól szeptember 30-ig érvényes kiadványa szerint egyedül a Gellértben van csak súlyfürdő-szolgáltatás. Jelenleg is ilyen kúrára vagyok kiírva. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az eddig a hét minden napján igénybe vehető gyógyfürdői ellátást - a meghirdetettekkel ellentétben - a hét végi napokon a BGYH letiltotta, beutalt beteget be sem engednek a fürdőbe. Az eljárás jogtalan, embertelen és értelmetlen.

Jogtalan, mert meghazudtolja a saját kiadású szolgáltatási rendjét. Embertelen, mert Budapesten az egyetlen kezelési lehetőséget is megtagadja a betegektől. Az említett panaszokkal ugyanis többségében a középkorúak keresik fel a fürdőt. Ők hét közben dolgozó emberek, akik munkaidő- és keresetkiesés árán tudnak csak hétközben fürdőbe menni. Értelmetlen, mert a belépéskor megközelítőleg a napijegy egyharmadát kell fizetni, és csak 3 órát lehet a fürdő területén tartózkodni, ami öltözéssel, kezeléssel együtt éppen elegendő. Anyagi veszteséget így nem jelent a BGYH-nak, sőt, a hét végi bevételt csökkenti is.

Lehet, hogy a nyári szezon zsúfoltságát akarják hét végén csökkenteni? De tapasztalatom szerint a néhány tucat beutalt fürdőző a fürdőkapacitás töredékét terheli, és nem a szabadtéri strandmedencéket, hanem a zárt termálrészt.

Gánóczy József

Budapest