A logikai bukfenc meg nem csak az, hogy a ringó csípejű Shakira, illetve más tetszőleges, vele kábé egy kaliberű sztár egymaga több természeti erőforrást emészt föl egységnyi idő alatt, mint egy átlagos bangladesi kisváros, hanem sokkal duplább csavar az, hogy a fejlett országok háztartásaiban az összenergia-fogyasztás több mint felét a szórakoztatóelektronikai eszközök produkálják, tehát konkrétan Shakira segge és a kollégák, hollywoodi sztárok, popdívák, ilyesmik indukálják a légkörbe a sok randa szén-dioxidot, hát akkor most álszent vagy minimum buta dolognak tűnik sápadtan aggódni az olvadó gleccserek miatt, meg hippiskedni összevissza. Mert, lehet, hogy lesz pár ezer amerikai tinédzser, aki most két hétig kikapcsolja éjszakára a számítógépet, nem hagyja éjjel pornót tölteni a Bittorrentet, de annyi semmiképpen sem lesz, hogy egy Live Earth nagyságú rendezvény környezeti terhelését ellensúlyozza. Persze lehet, hogy én vagyok rosszindulatú, és a dolgok valójában a lehető legjobb irányba tartanak, és a Shakira seggére tapadó ifjúság önként és dalolva lemond minden megszokott kényelméről és elektronikus biszbaszáról, Madonna meg örökbefogadja az öszszes afrikai gyereket, a két és félmilliárd kínainak meg indiainak pedig maga Shakira magyarázza majd el izgató csípőmozgással, hogy őnekik már nem jut autó, légkondi, plazmatévé meg dolbiszörrand, erről a körről lemaradtak, legyenek szívesek tovább tengődni a késő középkorban, biciklizni és kurblis rádiót hallgatni, és nem ám gazdagodni meg fogyasztani csak úgy, nyakló nélkül. Fegyelmezett emberek, meg fogják érteni. Vagy ha elsőre mégsem, akkor majd rendeznek egy jó kis koncertet nekik külön. Eredetileg ezen, rágódtam volna, de jött a szokásos hétvégi gyalázat, és megint elsodorta a globális ügyeket, mert amikor az ember közvetlen környezetében látja sűrűsödni a legádázabb, legpenetránsabb taplóságot, amely ráadásul fejen elcsattanó sörösüvegekben, gyomorszájasokban és rúgásokban is manifesztálódik, akkor gyorsan zárójelbe tudnak kerülni az álszent popsztárhátsók. Nem mennék most nagyon a mélyére a melegtémának, hogy társadalmi elfogadottság, jogok meg minden, és még azzal a gondolattal sem játszanék el, hogy a patologikus homofóbiát milyen elfojtások, pszichés defektusok okozhatják, hogy vajon tényleg a bizonytalan nemi identitás válthatja ki az irracionális gyűlöletet satöbbi, hanem arra kéne vetni inkább pillantást, hogy mégis kik miatt kerültünk vissza a húszas évekbe, vagy talán még visszább, mert már naponta találkozom olyan szélütöttekkel, akik agyilag Tiszaeszlárnál tartanak nagyon is konkrétan. Az világos, hogy nem megnyugtató helyzet, amikor a surmó futballhuligán erkölcsileg legalább egy súlycsoportban érzi magát a politikai elittel. Az is világos, hogy ha éjszaka az utcán polgárokat vernek, azért elsősorban a regnáló hatalom, a kormány a felelős. De azért ne feledkezzünk meg a szellemi munícióról sem. Az épp a túloldalról jön. Vajon eltűnődtek-e azon a Fidesz most nyilatkozatban aggodó EP-képviselői, hogy az utcai verésekhez vezető hangulatot miképpen készítették elő a párt legszűkebb baráti köréhez tartozó hivatásos hangoskodók, heccisták? Hogy mennyire jól sikerült gesztusokat tett a szellemi vezető, amely gesztusok nyomán mindenféle polgári körök kezdték az első kevéssé törvényes direkt akciókat, és félreértett (vagy néha szándékosan félreértetett) félszavakra hallgatva indultak meg valami ellen? Mennyire tett jót az ország szellemi kondíciójának, hogy az egyébként a liberális vonalhoz sorolt volt pártalelnök konkrét neonáci ökörségeket gajdoló zenekarral egy színpadon ünnepelt valamit? Szóval tessék elvinni ennek a balhénak egy részét. Kábé harminc százalékát. Ezt együtt sikerült összehozni. Nagykoalícióban, a legszélesebb együttműködéssel. Bravó.