Őszre tervezi a startot a Tudástévé
A korszakformáló Mindentudás Egyeteme (ME) az elmúlt időszak legnagyobb dobása volt a népszerű ismeretterjesztésben. Ennek ellenére nem nyitott új fejezetet a tudományos médiában. A rétegműsorként sikeres produkció a kereskedelmi tévék ingerküszöbét nem érte el, és nem idézett elő "ismeretterjesztési robbanást". Az ME pontosan kijelölte a tévés tudományközvetítés iránti fizetőképes kereslet határait - ezért is tűnik bátor vállalkozásnak, hogy egy a produkcióhoz szellemi és anyagi értelemben is közel álló csoport tudományos tévécsatornát kíván indítani. Méghozzá állítólag üzleti alapon.
Az adó neve nagy valószínűséggel Tudástévé lesz. Bár a rajtot az idén őszre tervezik, a "majdnem biztos" néven kívül az új csatorna körül egyelőre egyetlen fix pont van: Fábri György, az MTA kommunikációs vezetője, a Mindentudás Egyeteme Kht. tudományos igazgatója. Fábri lapunknak elmondta: a próbaüzem szeptember-októberben lesz, november 5-ére, a magyar tudomány ünnepére pedig már a végleges műsorstruktúrával kezdi meg a működését a Tudástévé.
A műsorstruktúra végiggondoltnak tűnik: lesz benne napi aktuális hír- és magazinműsor a tudomány és a technológia világából, lesznek háttérműsorok és beszélgetések, minden napra jut egy hazai és egy külföldi tudományos ismeretterjesztő film. A reggeli műsorsávban oktatási szolgáltató programot terveznek a továbbtanulással, illetve a diplomázás utáni tanulmányokkal foglalkozó korosztály számára, terveznek interaktív vetélkedőket és új típusú ismeretterjesztő programokat is. Az új tévé bizonyára az iskoláskorú lakosságot kívánja célozni tudásműsoraival.
Hogy az "egész napos tudományra" lesz-e közönségigény, az ma még nem tudható. Ennél is fontosabb, hogy miből finanszírozzák a csatornát. Nem aprópénzről van szó. Fábri György elmondása szerint az indításra legalább 6-700 millió forintot kell költeni, az éves működtetés (2008-ban) pedig várhatóan eléri az 1,2-1,4 milliárd forintot. A programért elvileg fizethetnek például azok a kábeltársaságok, amelyek az új tematikus csatornával kívánják színesíteni kínálatukat, ám hogy lesznek-e ilyenek, az egyelőre talány. A tárgyalások ugyan már folynak, ám ezeknek konkrét eredményéről még nem tudunk.
A másik potenciális finanszírozási forrást a majdani reklámbevételek jelenthetik, ám a tudományos kommunikációban rejlő piacot a hirdetők még nem fedezték fel (amire bizonyíték a hazai tudományos lapok vergődése vagy a kereskedelmi tévék ismeretterjesztő műsorainak szinte teljes hiánya).
A harmadik "lábat" a támogatók biztosíthatják - róluk egyelőre annyit sikerült megtudni, hogy "lesz átfedés" az ME és a Tudástévé támogatói köre között. A közös pontot a beavatottak szerint leginkább a T-Com jelenthetni. Több valóban tőkeerős támogató ugyanis nem akadt.
l "Tudástévé"-álmokat a közszolgálati csatornák is szövögettek, ám az ismeretterjesztés a gyakorlatban egyiküknél sem bizonyult üzleti szempontból vonzó, közönségcsalogató projektnek. Különösen tanulságos a Duna Televízió példája, ahol három éven át gyártották és sugározták az Mindentudás Egyeteme adásait (a felvételek innen kerültek át az MTV-hez és a rádióhoz). A Duna TV tíz szemeszter előadásait elsőként sugározta, hetente háromszor műsorára tűzte, az Autonómia csatorna pedig a tizedik szemeszter minden előadását élő egyenesben közvetítette. Mindez egyértelmű szakmai siker volt, de a misszió üzleti hasznai elmaradtak.
