Óriási javulást hozhat a szervátültetésben részesülő betegek életminősége szempontjából egy braunschweigi (Helmholtz Centrum, Németország) orvoscsoport módszere: ha a gyakorlatban is beválik, a transzplantációban részesülőknek nem kell napi rendszerességgel életük végéig az immunrendszerük működését elnyomó (szupprimáló) gyógyszert szedniük. Eddig ez szóba sem jöhetett, hiszen a jól működő immunrendszer elpusztítja a számára idegen, újonnan beültetett szervet. Az ennek elkerülésére fenntartott immunszuppresszió viszont az első időkben kényelmetlen (a beteg többnyire el sem hagyhatja emiatt a steril szobát - saját védekező rendszere helyett a szobafogság óvja őt a fertőzésektől), hosszú távon pedig számos nemkívánatos hatással rövidíti a várható élettartamot. A kezelés mellett egy új szerv tízéves működőképességére csak a betegek mintegy felénél számíthatunk. A német kutatóknak nemrég sikerült az eddigiektől eltérő módon megfékezniük a természetes védőrendszer új szerv elleni harcát - ám egyelőre csak állatoknál.

Az idegen behatolók elpusztításáért - legyenek azok baktériumok vagy egy másik ember szervei - az immunrendszer különböző szerepet betöltő sejtjei együtt felelősek. A közvetlen harcot az úgynevezett T-effektor sejtek veszik fel, és sok más sejttípus háttérmunkája segítségével rendszerint győznek is. A "csata" zajlását láz, gennyképződés, gyengeségérzés és még sok egyéb tünet jelzi.

"Úgy avatkoztunk be a T-sejtek fejlődésébe, hogy azok most már nem jelentenek veszélyt az átültetett szerv számára" - magyarázta a Die Welt című napilapnak Matthias Gunzer professzor, a kutatás vezetője. "Ehhez a még nem kifejlett T-sejteket, az úgynevezett T-helper (segítő) sejteket mesterségesen nagyon szoros kapcsolatba hoztuk az immunrendszer egy másik sejttípusával, a B-sejtekkel, ami miatt nem immunaktiváló T-effektor sejtek, hanem szabályozó T-sejtek alakultak ki" - tette hozzá a fertőzésspecialista. A szabályozó T-sejtek hatása éppen az ellenkezője a T-effektorokénak: az immunrendszer aktiválása helyett csillapítják a védekező reakciót.

A kísérletek során a B-sejtekkel való kapcsolat révén létrejött szabályozó T-sejteket állatokba injekciózták. Az egerek aztán új szívet kaptak, de immunreakciót elnyomó gyógyszert nem. A józan ész szerint hamar el kellett volna pusztulniuk, mivel szervezetüknek pár nap alatt ki kellett volna löknie az idegen szívet. Így is történt az állatok egy részénél, akik nem kaptak szabályozó T-sejteket.

A Blood című orvosi szakfolyóiratban közölt tanulmány - amelynek hatása sok szaktekintély szerint lenyűgöző - fontos lépést jelent a transzplantációkutatásban, de a gyakorlati alkalmazására valószínűleg sokat kell még várni. Ki kell még deríteni, hogy a szabályozó T-sejtekkel kezelt immunrendszer nem veszíti-e el kórokozókat - baktériumokat, vírusokat - felismerő képességét. Közben pedig gőzerővel folynak a más megközelítésű módszerek vizsgálatai - például a genetikai immunszuppresszióé, amely már 2000-ben eljutott odáig, hogy a hagyományos gyógyszerből elég egy hétnapos kúra, hogy az új szerv tartósan működőképes maradjon. A megfelelő gének megtalálása, közömbös hatású vírusokkal való szervezetbe juttatása és működtetése azonban szintén annyi tisztáznivalót vetett fel, hogy máig sem alkalmazzák rutinszerűen.

Szívkivétel átültetéshez - cél a kilökődésmentesség