Partra vetett üvegbálna
A szebb napokat látott Közraktárak fejlesztése "szimbolikus ügy, amely nagyban javítja a város élhetőségét" - fogalmazott Demszky Gábor főpolgármester, amikor tegnap újságírókkal együtt bejárta a helyszínt.
A városháza szakbizottságai nemrégiben hirdettek eredményt a terület megújítására kiírt közbeszerzési pályázaton, amelyen a Proto Invest Kft. nyert. A főváros egyik legértékesebb ingatlanát a magánbefektető pénzén újítják fel, az előzetes becslések szerint a társaság körülbelül nyolcmilliárd forintot költ a terület fejlesztésére, további 300 milliót pedig a környék közlekedésére és infrastruktúrájára. A meglévő három, rossz állapotban lévő Közraktár-épületet felújítják, és újjáépítik a háborúban elpusztult negyediket is, így összesen 23 ezer négyzetméternyi alapterület jön létre. Épül többek között egy 1500 négyzetméteres rendezvényterem, helyet kapnak az épületegyüttesben galériák, könyvesboltok, kávézók, teaházak, valamint egy üvegburával fedett, a Nehru-part teljes hosszában elnyúló terasz. A felszín alatt 250 férőhelyes parkolót is kialakítanak. A létesítmény célközönsége - főként a Közgáz és a Műegyetem közelsége miatt - az egyetemi városrész diáksága lesz. A Közraktárak építészeti kialakítása a kortárs, avantgárd művészként számon tartott holland sztárépítész, Kas Oosterhuis feladata lesz. Az üvegbálna kulturális arculatát az előzetes koncepció kitalálásában is közreműködő Geszti Péter alakítja ki.
A létesítmény felújítása és 25 éven át az üzemeltetése (beleértve a majdani bérlők kiválasztását) a közbeszerzési eljáráson nyertes beruházó feladata lesz. A PPP-konstrukcióban megvalósuló fejlesztés eredményeként emelt új épületek negyedszázad múlva a város tulajdonába kerülnek vissza. Bojár Iván András (SZDSZ) városarculati tanácsnok szerint így a város - a projektnek az első két évben adandó 100-300 millió forintos támogatásért cserébe - egy csaknem húszmilliárd forint értékű beruházást nyer. A támogatást a fővárosi önkormányzat csak az első két esztendőben nyújtja, amíg az építtető nem talál elegendő bérlőt. A beruházó szerint egyébként a 25 éves projekt számára az első kilenc év lesz a megtérülés szempontjából a legkockázatosabb időszak.
A Duna-parton a kiegyezés időszakát követően alakult ki az a raktár- és logisztikai bázis, "Budapest gyomra", amelynek fontos elemei voltak az 1880-81-ben elkészült Közraktár-épületek. A Nagyvásárcsarnokba innen hordták és tárolták az árut, amely vízi úton és vasúton érkezett (az átrakodást a Nehru-part helyén állt, a háborúban lebombázott Elevátor-házban oldották meg), a Közraktár-épületek között futó sínek a korábban a Nemzeti Színház helyén állt Duna-parti teherpályaudvarral is össze voltak kötve.
A rendszerváltás után egy ideig ideiglenes piac nyílt az épületben, itt árultak a Nagyvásárcsarnokból annak felújítása miatt átmenetileg kiszorult kofák. A három romos épületben jelenleg több cég is bérel irodát, raktárt, és több szórakozóhely is működik odabent.
Az elmúlt húsz évben több terv is született a Közraktárak felújítására; volt, aki bor- és sajtmúzeumot álmodott a területre, a főváros pedig a londoni Covent Garden pesti mását látta volna szívesen a Duna-parton. Az előző önkormányzati ciklusban a főváros egy úgymond nagyobb ívű, és sokkal több közberuházást magába foglaló projektben gondolkodott. A korábbi elgondolás szerint a város egyetlen fillérrel sem szállt volna be a beruházásba, a magánbefektető pedig csak mintegy 10 ezer négyzetméternyi területet hasznosíthatott volna bérbe adással, cserébe viszont a Közraktár utca forgalmát, valamint a 2-es villamost is a föld alá kellett volna süllyesztenie. Két éve döntött a főváros arról, hogy egy "fapadosabb" verzióban gondolkodik a továbbiakban, a korábbi változat megvalósítására ugyanis aligha talált volna befektetőt.
