KSH: nem vész el a levéltári anyag

A múltvesztés rémét vetíti előre a Népszabadság két írásában is (Veszélyben a papírforma, június 25. és Törölt elemek, június 30.) annak kapcsán, hogy a T. Ház módosította a "közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről" szóló 1995. évi LXVI. törvényt.

A cikkek írója aggályosnak találja, hogy a jogszabály megváltoztatása révén a Központi Statisztikai Hivatal Levéltárát a Magyar Országos Levéltár veszi át. Az írások a KSH Levéltárának a megszűnését úgy tüntetik fel, mintha a döntés az ott őrzött anyag fizikai megsemmisítését jelentené.

A Központi Statisztikai Hivatal szeretné eloszlatni az írások okozhatta félelmeket, és jelezni kívánja, hogy a levéltári anyag nem tűnik el, kutathatósága megmarad.

A levéltár anyagának megőrzése szempontjából nagyon fontos tény, hogy a Magyar Országos Levéltárban a jelenleginél sokkal korszerűbb - a jogszabályban előírt - személyi és tárgyi feltételek közé kerül.

A cikkek írója - bizonyára kellő tájékozottság hiányában - nem tért ki arra, hogy a KSH a levéltárát annak teljes költségvetésével, azaz a fenntartásához szükséges feltételekkel együtt adja-e át. Az intézkedés tehát nem a mindent felemésztő takarékosság, hanem éppen a múlt örökségének megőrzését szolgáló szervezeti átalakítás miatt történik.

Dr. Balogh Miklós

elnökhelyettes

Nem állítottam, hogy a KSH-iratok fizikai megsemmisülésével fenyegetne a levéltár anyagának az Országos Levéltárba való beolvasztása. Azt viszont - az érintettekkel való beszélgetés és a dokumentumok alapján - igen, hogy az OL-nak sem pénze, sem helye a 14 ezer folyóméternyi irat átvételére - és ezen a KSH levéltárának szűkös forrásaiból sem lehet változtatni. Balogh Miklósnak tehát nem velem van vitája.

N. Kósa Judit

Néhány szó "cigányul"

Az Európa Tanács ajánlását ismertetik a lap június 26-i számában (ET: kevés a kisebbségi nyelvhasználat), amelyben többek között ez olvasható: "(...) a kormány készítsen hathatós terveket a roma és a beás nyelv oktatására, a tanítás minden szintjén".

Roma nyelv azonban nincs, csak roma nyelvcsalád, amelyen belül a különféle cigány nyelvek (nem nyelvjárások!) úgy viszonyulnak egymáshoz, mint mondjuk a szláv nyelvcsaládon belüli nyelvek.

Magyarországon több cigány nyelvet beszélnek; közülük a legjelentősebbek: a kárpáti cigány, a lovári, a cerhári, a szinto és a beás. Sokan azonban a lovárit (az oláh cigányok nyelvét) gondolják a cigány nyelvnek, s ugyanők hiszik azt is (a tendenciózus, gyakori ismétlés hatására), hogy a kárpáti cigányok ("romungrók") magyar anyanyelvűek. A széles körben elterjedt tévedés legfőbb oka minden bizonnyal az, hogy a megjelenésekor nagy figyelmet keltő lovári-magyar szótárnak a cigány-magyar szótár címet adták készítői. Bizonyára ezzel magyarázható az is, hogy ha egy-egy politikusunk kedves gesztusként szól néhány szót "cigányul" roma hallgatóságához, mindig lovári nyelven szólal meg.

Örvendetes lenne hát, ha a kisebbségi nyelvek európai chartáját a valósághoz igazítanák, s akkor a jövőben talán nem fordulna elő az, ami ma olykor megesik, hogy ti. kárpáti cigány anyanyelvű közösségekben a lovárit kezdik oktatni a kisebbségi anyanyelvi oktatás nagyobb dicsőségére.

Romano Rácz Sándor

a Balassi Kiadó 1994-es kárpáti cigány-magyar szótárának szerzője

Árulnám, árulnám...

A Klubrádió - abból az alkalomból, hogy adását már a debreceniek is hallgathatják - a cívisváros főteréről közvetítette műsorát. Pontosabban közvetítette volna, ha mintegy húsz-harminc ember ritmikus üvöltözése: "Hazaáruló!" más helyszínre nem kényszeríti.

A történtek hajdani kedves olvasmányom, gróf Bánffy György Erdélyi történet című trilógiájának egyik epizódját idézte fel bennem. Az És híjával találtattál szerzője ebben a jelenetben az 1905-ös választások időszakára emlékeztet: a kolozsvári úri kaszinó nemzeti felbuzdulástól fűtött közönsége ekkor már folyamatosan hazaárulózta az éppen hatalmon lévő miniszterelnököt - történetesen Tisza Istvánt -, és amikor az író kedves hőse, Kadacsay Gazsi közbeszólt, érvelt, ő is megkapta: "Hazaáruló vagy te is!" Kadacsay ekkor felvágta a fejét, és így válaszolt: "Én bizony árulnám, árulnám, de a kutya sem vásárolja meg, ameddig ti benne vagytok!"

Sapienti sat - okos ember kevés szóból is ért!

Sevcsik István

Budapest

Kezdődik a svájci évtized

Érdekes cikket olvastam a Népszabadság június 16-i számában, A svájci tőkét nem a holnap érdekli címmel. A cikk néhány világszerte ismert svájci konszern honi terjeszkedésével foglalkozott, és sajnos nem adott képet a kis- és középvállalkozások tevékenységéről. Pedig ez sikersztori.

Ha valaki szigorúan svájci szemmel tekint Magyarországra, és folyamatosan növekvő vásárlóerővel, kíváncsi fogyasztókkal rendelkező piacot keres, akkor fölfedezi: itt van kereslet az odakint csaknem minden faluban meglévő, exportképes, valamiféle "svájcibicska-gyár" termékeire. Továbbá a rekordmagas svájci bérszinthez képest Magyarországon kedvező áron lehet dolgoztatni az ipari szférában. Egy idelátogató üzletember mondta: Magyarország igenis megér egy misét vagy egy helvét vallási szertartást.

Svájc, illetve a svájci kereszt még mindig verhetetlen márka - ezt Magyarországon a jövőben még hatékonyabban lehet gyümölcsöztetni a kis- és középvállalkozói szférában. Ne feledjük azt sem: az alpesi országnak húszezer magyar származású állampolgára van, köztük jelentős számú vállalkozó és menedzser. Meggyőződésem, hogy az utolsó másfél évtizedes rohamos felzárkózás után Magyarországon még csak most következik igazán a "svájci évtized".

Aron G. Papp

A Swiss Business Club Budapest (a budapesti svájci gazdasági klub) soros elnöke

Levélturmix

Nap mint nap személygépkocsival közlekedem, s bár engem szerencsére nem érint a téma, mérhetetlenül felháborít az a sehol a világon nem tapasztalható szokás, hogy a bevásárlóközpontok és más nagyobb területű parkolók mozgássérültek részére kijelölt területét érzéketlen, primitív emberek jogtalanul igénybe veszik. Jelöljenek ki az illetékesek - rendőrség, közterület-felügyelet - két-három egységet, amelyek naponta végigjárják a bevásárlóközpontok parkolóit, és a kijelölt helyre jogtalanul beállókat több ezer forintos bírsággal sújtják. Az így befolyó pénzeket fordítanák - költségeik levonása után - a közterületek akadálymentesítésére. (Jasziczky János, Budapest)

Nagyon helyes, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség megbüntette az Újpestet szurkolóinak rasszista megnyilvánulásai miatt (május 16., 22. oldal). Nem hagyhatom hát szó nélkül, ami a Vasas-Honvéd-meccsen történt. A Vasas-szurkolók egy része - igaz, hogy nem huhogott -, de a Kispest fekete játékosainak folyamatosan azt üvöltötte, hogy "Fehér Magyarország!", "Fehér Magyarország!". Mi ez, ha nem az egyik leggyalázatosabb rasszista jelszó?! Kassai játékvezető úgy tett, mintha nem hallotta volna, a Nemzeti Sport tudósítója nem írta meg, valószínűleg a mérkőzés ellenőre sem tette szóvá jelentésében. Jó lenne, ha az MLSZ minden pályán egyforma szigorral mérne.

Molát Ferenc

Budapest

Majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor Géczi József Alajos Feketemise kifulladásig? című (május 26.) cikkében arról olvastam, hogy a képviselők most már nem használhatják ingyen a vonatot, a buszt és a villamost. De hát eddig is nagyon ritkán utaztak ezeken a járműveken, inkább a drága és környezetszennyező személykocsit kultiválták, amelyért számla nélkül is felvehették a költségtérítést. Ha a mai világban arra szorítják az állampolgárokat, hogy a legolcsóbb gyógyszert vásárolják, ha azzal ugyanazt a hatást lehet elérni, mint a drágábbal, akkor a képviselőknek is a legolcsóbb közlekedési díjat térítsék. (Kardos Márton, Lőrinci)