- A kelet-európai lányok általában felszolgálói munkára jönnek Ciprusra, de sokan bárokban és mulatókban táncolnak, ám a tánc valójában pornográfia - meséli szemrebbenés nélkül a limassoli orosz ortodox egyházközség templomkertjében az oroszul is kitűnően beszélő, hatvanéves pap. Ő annak a menedékhelynek az alapítója, amelyet a szexuálisan kihasznált nők védelmére hoztak létre.

- A lányok főleg Ukrajnából, Oroszországból, Fehéroroszországból, Moldovából érkeztek - meséli. Tarthatatlan helyzetükről gyóntatás közben szereztem tudomást. Emlékszem, a húsvét előtti nagyhéten érkezett hozzám egy csoport lány, akik láthatóan kimerültek voltak, s gyónni akartak. Éjfélig beszélgettem velük, s megígértem nekik, ha kell, elmegyek akár az elnökünkig, hogy tisztességes munkát találjak nekik. Aligha van még egy ország Európában, ahol a lakosság létszámához képest ilyen sok nő dolgozzon prostituáltként - meséli.

A limassoli Szexuálisan Kihasznált Áldozatok Menedékhelye három éve működik, s eddig több mint 300, az éjszakából elmenekült nőnek segített abban, hogy új életet kezdjen, hazájába visszatérjen, vagy tisztességes munkát találjon a szigeten.

- Az elmúlt három évben több mint 300 nőt mentettünk meg a prostitúciótól, s fogadtunk be a menedékhelyre. De ha háromszázat megmentek, 600 új érkezik a helyükre, s a gépezet tovább működik, a lányok a kabarétulajdonosok kezébe kerülnek. A helyzetet törvényileg kellene szabályozni, radikálisan megszüntetni az ilyen jellegű vízumok kiadását. A probléma az, hogy a kormány nem hajlandó ez ügyben semmit tenni. Írtam levelet az elnöknek, de nem kaptam semmilyen választ. Ha találkozom politikusokkal, gratulálnak a munkámhoz, de valójában semmi nem történik - mondja a kiábrándult Szavasz atya.

A papot ért számos fenyegetés következtében a menedékház most Limassol egy eldugott részén van, ahol a szórakozóhelyek tulajdonosai nem találnak rá a szökött lányokra. Többségük nem szívesen beszél a tapasztalatairól, még a rendőrségi vallomástételtől is ódzkodnak. Egy 25 éves lánynak, akit cikkünkben Irinának hívunk, sikerült több mint két hónapos fogságából elmenekülnie. A három nyelven beszélő volt élsportoló 400 ezer forintos havi fizetés reményében pincérnek szegődött Ciprusra, ahol ügynöke a vízumot és a tartózkodási engedélyt is elintézte neki. Aggódni akkor kezdett, amikor munkahelyéről kiderült, hogy sztriptízbár. A főnök kérésére egy csoport lánnyal együtt egy szál bugyiban kellett táncolnia. Megpróbált ellenállni, ekkor verni kezdték. Az első héten még csak táncolnia kellett, a másodiktól kezdve viszont már ügyfelekkel kellett elmennie szállodákba. Megint tiltakozott, megint verték, s a kórházban kötött ki, ahonnan egyenesen a rendőrségre ment feljelentést tenni. A rendőr azonban nem kelt a védelmére, hanem odatelefonált a tulajdonosnak, hogy jöjjön érte, vigye vissza. A legsokkolóbb az volt, hogy ugyanez a rendőr pár nappal később megjelent a bárban - mint kiderült, a védelmi pénzért jött -, s a főnök a lányt adta neki egy éjszakára, jutalom gyanánt. Irina később az egyik ügyfélének elmondta a történetet, aki megsajnálta őt, és segített neki a Szavasz atya által alapított menedékházba eljutni.

Ciprus az amerikai külügyminisztérium tavalyi, emberi jogi jelentésében elmarasztaló minősítést kapott a fentiek miatt. A dokumentum szerint Ciprus az utolsó európai ország, ahol hivatalos "artista" - vagy ahogy a szigetországban nevezik, "rózsaszín" - vízumot adnak ki, főleg a volt Szovjetunió államaiból érkező hölgyek számára. Luxemburgban 2004-ben, Ausztriában 2006 elején törölték el ezt a típusú vízumot, a mediterrán ország azonban még mindig évente ezerszámra állít ki ilyen papírt.