Izlandra került a Glóbusz
Karlovy Varyból jelenti kiküldött munkatársunk
Amit két-három éve csak a nemzetközi mezőnyt és a trendeket jól ismerő kritikusok jósoltak meg, mára valóra vált: az izlandi film világszínvonalú. Noha évente körülbelül öt-hat (de van, amikor még ennyi sem) egész estés mozi készül a szigetországban, közülük talán egy akad, amely nem járja be a világ legfontosabb fesztiváljait. A legkiemelkedőbb tehetség alighanem Baltasar Kormákur, aki dicsőséglistáját most a 20 ezer dollárral járó Kristály Glóbusszal is bővítette. Legújabb filmje, Myrin (Jar City - Tégely város) című thrillere a klasszikus krimi és a társadalmi dráma keveréke. A mű kísérteties atmoszférája és hitchcocki feszültsége (a mester szelleme számos más műben is megjelent) az utolsó pillanatig kitart. A történet pedig csak annyira kusza, amennyire egy több generáción átívelő, a vérvonalak keveredése miatti gyilkosságsorozat megkívánja.
Ami az elismerések tavalyi sorsát illeti, a kritikusok akkor teljes mértékben egyetértettek, idén viszont másként alakult. A legjobb rendezés díjára befutó norvég Bard Breien (The Art of Negative Thinking) abszolút meglepetés, de legalább frappáns megállapítást tett a színpadon: az észak- és a közép-európai depresszió közös rabiga. Mindenesetre a film tipikus esete annak, amikor a zseniális történet nézve már nem annyira jó (ez pedig épp rendezői hiba). Antihőse, Geirr, egy autóbaleset miatt impotenssé válik, s ezért mély depresszióba esik. Felesége, hogy mentse a házasságukat, meghív magukhoz egy csapat mozgássérültet és egy pszichológust, de Geirr mindent megtesz a "pozitív erők" elpusztítása érdekében.
Sokkal jobb filmek is jelen voltak a versenyben, még a zsűri különdíjával jutalmazott ausztrál Lucky Milesnál is jobbak, bár igaz, hogy ez volt az egyetlen, amely az emberi drámába a politikai korrektséget is belekeverte (ez pedig sokszor automatikusan díjat jelent) - szerencsére legalább ésszel és jó ízléssel. Tulajdonképpen kedves mozi ez, három ausztrál bevándorló - egy iraki, egy kambodzsai és egy jávai - közös útja a civilizáció felé. Mindhárman menekültek, akik hajótöröttként értek partot, de a közös cél végül összekovácsolja őket, elkezdik egymásban az embert (is) látni.
Ami a színészdíjakat illeti, joggal bizakodtunk, hogy a Dolinában zseniálisan játszó Molnár Piroskát értékeli a nemzetközi zsűri, de végül Elvira Minguezt ünnepelhettük, aki a Pudor című, családi kör jellegű drámában mutatta meg, mit tud. Két zseniális férfialakítást is elismertek egy hasonlóan csalódást keltő műből, az Egyszerű dolgok című orosz versenydarabból: Szergej Puszkepaliszét és Leonyid Bronevojét. Mindét kristályszobrot az amúgy nem díjazott rendező, Alekszej Pogobreszkij vehette át. Az idős Bronevojt különösen méltatta, aki elmondása szerint húsz éve nem kapott filmszerepet. Kétségtelen, hogy a rigolyás, haldokló öregúr megformálása átütően drámaira sikeredett.
A volt szocialista országok műveit gyűjtő, a Kelet nyugata nevű szekcióban a Boldog új élettel versenyző Bogdán Árpádot és a magyar korprodukcióban készült Csapdát sem díjazták: itt a horvát-bosnyák- német együttműködéssel készült Armin bizonyult a legjobbnak.
Karlovy Vary filmekben nagyhatalom, sztárokban kevésbé: a nagy neveket egy-egy életműdíjjal csábítják ide. Idén ez a producer-rendező-színész Danny DeVitónak jutott, aki köszönőbeszédében leginkább barátját, a cseh Milos Formant éltette.
Varga Mária és Varga Rózsika nyerte el a legjobb színészi alakítás díját a szombaton befejeződött brüsszeli európai filmfesztiválon Bollók Csaba Iszka utazása című filmjében nyújtott alakításáért. A film a 38. Magyar Filmszemlén fődíjat kapott. (MTI)
