Aszteroidanézőbe indul a Hajnal
A Mars és a Jupiter között keringő két kisbolygó meglátogatásáról 2001 decemberében döntött az Amerikai Űrhajózási Hivatal, a NASA. A Dawn (Hajnal) eredetileg 2006. júniusban indult volna - erről lapunkban is beszámoltunk -, majd a startot 2007 júliusára halasztották, tavaly március elején azonban a programot leállították. Ezek után meglepetést keltett, hogy a NASA mégis zöld utat adott az űreszköz indításának - úgy találták ugyanis, hogy a 446 millió dolláros program eredményes lehet.
Amúgy kisbolygónézőbe menni nem nagy újdonság, hiszen 2001-ben a Near űrszonda már le is szállt az Eros felszínére. A kisbolygóöv két legnagyobb objektuma eddig azonban kimaradt a részletes vizsgálatokból. A Mars és a Jupiter pályája között húzódó övezetben a becslések szerint legalább százezer kisebb-nagyobb kisbolygó kering. Közöttük a legnagyobb az 1801-ben felfedezett, 930 kilométer átmérőjű, tavaly szeptemberben legnagyobb aszteroidából törpebolygóvá átminősített Ceres. (A Plútó ugyanekkor lett visszaminősítve bolygóból törpebolygóvá.) A közel 500 km átmérőjű Vesta a negyedik legnagyobb, Földről is látható aszteroida.
Az 1240 kg tömegű Dawn űrszonda közel harmada üzemanyag. Meghajtását elsősorban ionhajtómű biztosítja, amely összesen 450 kg-nyi xenongázt használhat el - olvasható az origo.hu honlapon. A helyzetstabilizálást leszámítva az út során az összes pályaváltoztatáshoz az ionhajtóművet használják.
A Dawn űrszonda 2009 márciusa körül 500 km-rel halad el a Mars mellett, majd 2011 szeptemberében érkezik a Vestához. A kisbolygó felszínétől eleinte mintegy 15 ezer km-re lesz, majd a távolságot fokozatosan csökkentik. Legjobban 180 km-re közelíti meg a Vesta felszínét. 2012 áprilisa környékén elhagyja a Vestát, és elindul a Ceres felé, amelyet 2015 februárjától vizsgál. A szonda nem tud leszállni a Ceresre, annak gravitációs tere ugyanis túl erős, és a szükséges fékezésre a hajtómű nem képes. A Ceresnél legalább 5 hónapot tölt a Dawn, így a küldetés a jelenlegi tervek alapján 2015 júliusáig tart.
Az aszteroidák azért fontosak, mert a feltételezések szerint megőrizték eredeti, a létrejöttüket jellemző állapotukat, azaz a 4,6 milliárd évvel ezelőtti körülményeket. Segítségükkel új információkhoz juthatunk a naprendszer keletkezésével kapcsolatban.
