Bevétel nélkül visszaüthet a nagy cégek működése a gazdag városokra
Az adóerő-képességről szóló törvényt 1999-ben fogadták el azzal a céllal, hogy azoktól a településektől, amelyeknek helyzeti előnyük folytán magas lehet a helyi adóbevételük, olyan összegeket vonjanak el, amelyeket az elmaradottabb térségek fejlesztésére fordíthatnak. A kiegyenlítő mechanizmusnak nevezett gyakorlatban egy bonyolult képlet alapján határozták meg, hogy az adóerő-képesség szerint kitől mennyit vonnak el. Ez lényegében azt mutatja, melyik önkormányzat mennyi adót szedhetne be a település adózóitól.
Győrött erre az évre azzal kalkuláltak, hogy ezen a címen 952 millió forintot kell befizetni. Az összeget a városban működő cégek gazdasági eredményeinek becslésével határozták meg, hiszen akkor még nem készültek el a mérlegek. A város vállalkozásai azonban a becsültnél százmilliárddal többet teljesítettek. Ezt az összeget gyakorlatilag teljes egészében az önkormányzattól egyelőre helyi adómentességet kapott cégek produkálták, ezért a teljesítménynövekedés a városnak bevételt nem jelent, viszont 2,04 milliárd forintra emelte az adóerő-képességből eredő elvonás mértékét.
Borkai Zsolt polgármester szerint a plusz 1,1 milliárd forint elvonás súlyos helyzetbe hozza a várost. Felborítja a költségvetést, bizonyos kiadásokat be kell fagyasztani, s esetleg a beruházásokat is újra kell gondolni.
Pártállástól függetlenül a közgyűlés minden tagja elfogadott egy javaslatot: felkérték a polgármestert, hogy szakértőkkel vizsgáltassa meg, érdemes-e az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordulni. Azt akarják megtudni: megfelel-e az alkotmánynak az a gyakorlat, hogy az adómentesség miatt az önkormányzathoz be sem fizetett iparűzési adó után is fizetnie kell a városnak.
Az adóerő-képesség alapján történő elvonás egyébként azoknak az iparilag fejlett településeknek a gazdálkodására is kihat, ahol nincs adómentességet élvező cég. Ilyen például Martfű, amely a kilencvenes évek közepéig a gyors fejlődés iskolapéldája volt: a cipőipar, a sörgyár, a növényolajgyár munkahelyeket teremtett, s jelentősen megnövelte az iparűzési adóból származó bevételeket. Ennek köszönhetően Martfűn a közműellátottság már évekkel ezelőtt megelőzte a környékbeli városokét: a lakások többségéhez aszfaltozott út vezetett, a szennyvízcsatorna, a telefon és a kábelrendszer behálózta az egész várost.
A település azonban az utóbbi tíz évben több százmillió forintos adóbevételtől esett el az adóerő-képességről szóló törvény miatt. Mivel Martfű a vállalkozások által fizetett adóból a kilencvenes évek második felében évente 400-450 millió forintos bevételre tett szert, az adóerő-képessége meglehetősen magas volt. Emiatt a települést megillető személyi jövedelemadóból és a normatív támogatásokból a törvény életbelépése utáni évben a kiegyenlítés elve alapján nyolcvanhatmillió forintot elvont az állam. Ez az elvonás (igaz, évről évre kisebb összeggel) még ma is tart. A város azóta kénytelen volt felélni vagyona egy részét, de a költségvetése egyre romló egyensúlyán ez már keveset segített. Az ezredforduló után többször is előfordult, hogy a tehetős önkormányzatok példájaként emlegetett Martfű félmilliárdos hiánnyal zárta az évet.
