Futott a nők elől, mert úgy vélte, megakadályozzák tudományos munkálkodását. A nők mégis tapadtak rá, mert tőle várták, hogy megszelídítse őket. De aztán sorra melléfogtak. Két házasságából született gyermekeinek szépen csengő, ódon neveket adott. Egyiküket Hetényre, másikukat Bogárdra keresztelte. A megkurtított Szabó nevet így próbálta ellensúlyozni. De hogy ez tudatos lett volna, arról soha nem beszélt senkinek. Mindez a New Yorkba kitelepült Elvő feltételezése.

Ha Kászon nem ért rá, az csakis azért fordulhatott elő, mert futott a könyveihez és a jegyzeteihez. Kizárólag a jogtudomány kérdései kötötték le, csak az izgatta, aminek föllelhette valamely írásos előzményét. Hogy 1848-ban talált-e olyan utalást, amibe beleakaszkodhatott, vagy a római császárok századaiban, nemigen számított. Valóság az, szerette mondogatni, aminek valamilyen előzménye van.

Tisztában lehetett azzal, hogy származását rejtenie kell. Bár ezt soha senki nem vágta a fejéhez, tanulmányait is zökkenőmentesen végezhette, mintadiák volt, akinek úgy vágott az esze, mint a beretva. Tudta, hogy bíró vagy ügyész nem lehet belőle, ezért lett fiatalon vezető kutatóintézeti munkatárs. Tudományos munkássága miatt hamar fölfigyeltek rá, s egészen magasra ívelt a karrierje. Soha semmit sem akart elvállalni, mégis nélkülözhetetlennek bizonyult. A szocialista rendszert utálta, de a rendszer nem utálta őt. Sőt, egy idő után azt kellett észrevennie, hogy általa, az ő megvalósuló jogi javaslatai alapján épül a rendszer. Nemcsak a régi, amelyet eldobott az ország, hanem az is, amelyik 1990-ben kezdődött. - Nem akarok "ezeknek" segíteni - magyarázta nem sokkal Emmama halála előtt, de azt is a fülébe súgta, hogy a tudomány iránt érzett elkötelezettsége töretlen, s ha fel akarják használni kutatásai eredményeit, azt semmiképp nem fogja megakadályozni. - Történjen, aminek történnie kell - ezzel a többértelmű mondattal engedte el anyját a túlvilágra. Alig voltunk túl akkor a köztársaság kikiáltásán.

Ha a rejtőzködő Szabó Kászon valaha is jelentkezett volna valamire - ami teljesen természetellenes lett volna -, nem lett volna belőle semmi se. Így viszont teli vannak a lexikonok az életművére vonatkozó szószedetekkel. Már külföldön is.

Pályája során könnyedén túlszárnyalta ellenlábasait, nehéz volt átvenni a tempóját. Még nehezebb volt bebizonyítani, hogy valamiben tévedett. Egyvalaki volt képes fölvenni vele a versenyt. Kászon többször összecsapott vele a rendszerváltás tévés és rádiós politikai vitaműsoraiban. A nemzetközi hírű jogász-közgazdász civilben a harmadik Irsai-Szabó lány, Csilla férje volt. De azt, hogy Szabó Kászon a sógorával vívta éles vitáját a rádió jogi-közgazdasági vitaműsorában, soha senkinek nem árulta el. Egyszer egy élő műsorban annyira összevesztek, hogy a rémült műsorvezető csitítgatta őket, "uraim, nem vérre megy, vegyünk vissza az indulatokból". Erre Kászon kijelentette, a szpíker nagyon téved, élet-halál kérdésekről van szó, és amit "az úr" kifejt, szamárság, nincs rá precedens a magyar jog történetében. Amikor a műsor véget ért, a sógorok taxiba vágták magukat, és egymás hátát lapogatva vonultak el vacsorázni. De ekkor már mindkettejük előtt kinyitotta a koromfekete miniszteriális ajtót egy-egy vasalt inges szolgálati sofőr.

Miközben jókedvűen falatozgattak, már nem a rendszerváltozás jogi-közgazdasági kereteivel foglalkoztak (pedig annak nagy része javarészt tőlük származott). Fölidézték, amint a Papa nyolcvannégy évesen teljesíti az Aranyjelvényesek az olimpiára sportszámait, és mindketten jól emlékeztek Emmama szavaira, aki lecsósütés közben lelkendezett arról, milyen jó könyvnek tartja a Szomorú trópusokat.

- Kár, hogy nem "mi" fordítottuk - mondta Kászon, s azt súgta miniszteri kinevezés előtt álló sógora fülébe, hogy őszintén örül a sikereinek.