Egy elmaradt kísérlet

A Méltányosság Politikaelemző Központ a 2006-os választási kampány finise előtt felajánlotta, hogy a legfontosabb kampányeseményt, a két legesélyesebb jelölt televíziós vitáját a valódi programvitára módot adó szabályok megalkotásával megszervezi. Gyurcsány Ferenctől azonnal pozitív választ kaptak, és a Fidesz vezető köreiben sem utasították el, de végül is más keretek között jött létre a tévévita.

Az akkor elmaradt kísérletet a Méltányosság Központ és a Népszabadság együttműködésével igyekeztek július 5-én a Nolblogon szervezett beszélgetéssel elkezdeni. Az elemzők szándéka az volt, hogy szakítsanak a politikusok megszólaltatásának megszokott rituáléjával, mert csak nagy ritkán jut elegendő idő egyes témák alaposabb kibontására.

A vita teljes szövege a gyurcsany.nolblog.hu címen olvasható.

A személyes felelősségről

"Lát-e, Miniszterelnök Úr személyes felelősséget abban, hogy ennyire megromlott Magyarországon a kormánypártok és az ellenzék két pártja között a viszony? Gondolja-e, hogy mindent megtett azért, hogy egy "normális" és civilizált viszony fennmaradjon?" - kérdezték az elemzők.

"Ha egy sokszereplős darab közepesre sikerül, abban valószínűleg nem csak az egyik főszereplőnek felróható okok játszanak közre. Soha egy percig nem gondoltam, hogy a mai közállapotokért csak a riválisaink felelősek" válaszolta Gyurcsány Ferenc, aki szerint "a baloldalból nemegyszer hiányzott a kellő történelmi és eszmei empátia, és nem egy esetben rossz vagy félreérthető kompromisszumokat kötött, vagy túlzón és egyoldalúan támadta ellenfeleit. Atekintetben nyugodt vagyok, hogy nagyobb erőfeszítést tettem riválisaim megértésére, mint amennyit fordítva tapasztaltam."
(A 2006 óta eltelt időszakról - Részletek>>>>>)

A Fidesz iránti empátia határait is világosan meghúzta: "1998-at követően, de különösen 2002-től a legnagyobb ellenzéki párt egyre nyilvánvalóbban sértette meg a demokratikus alapkonszenzust. Relativizálta a parlamenti demokratizmus, demokrácia intézményeit, értékeit, egyre megengedőbbé vált szélsőséges, rasszista nézetekkel szemben, mellőzte több esetben az antiszemita nézeteket vallóktól való világos elhatárolódást, melynek eklatáns példája, hogy mind a mai napig címlapon adják arcukat egy olyan hetilaphoz vezető politikusaik, amely lap időnként magyarázni próbálja a magyarázhatatlant, a fasizmust, a hungarizmust, s időnként nem is burkoltan antiszemita megjegyzéket vagy célzásokat tesz. Franciaországban ilyet legfeljebb Le Pen pártja engedhet meg magának. Ebben kellene megértést tanúsítanom? Bennem ebben felháborodás van és értetlenség, hogy ezt ma lényegében ellenvetés nélkül meg lehet csinálni a harmadik magyar köztársaságban."

A felelősségben van a különbség

"Jól értjük, hogy a közéleti viszonyok eldurvulásáért egyértelműen a másik oldalt, annak imént kifejtett megnyilvánulásait tartja felelősnek?" - kérdezte a MPK elemzője. "Nem jól értik. Kölcsönösen okoztunk egymásnak indokolatlanul sérelmeket az elmúlt időszakban" felelte Gyurcsány Ferenc. - " Egy lényeges különbség van bal és jobboldal között: az, hogy a baloldal soha nem vitatta a jobboldal történelmi, politikai, erkölcsi legitimitását, nem vitatta jogát a kormányzáshoz, nem próbálta meg kirekeszteni a jobboldalt a politikai közösségből. A demokratikus alapkonszenzusnak ilyesfajta megsértése ezidáig kizárólag a jobboldalra volt jellemző, aki az előzőekben leírtak mindegyikét elkövette és mind a mai napig időnként fenntartja a baloldallal szemben. Stratégiai értelemben tehát a felelősségben van különbség."
A Szembenézés című esszében gyakorolt önkritikára utalva megkérdezte: "Lehet, hogy csak én nem emlékszem, hogy hasonló empatikus megjegyzés, vagy önkritika mindezideig a jobboldal vezetőitől nem hangzott el? Szerintem nem érdemes szerecsenmosdatásba fogni."
(Empátia és elutasítás - Részletek>>>>)

Hazugságspirál - a magyar politika rossz csapdái

Az őszödi beszédre visszatérve a miniszterelnök emlékeztetett: akkor úgy fogalmazott, hogy "nem vetettek véget a hazugságspirálnak."
"A magyar politika rossz csapdáinak egyikeként tekintek ezekre a hazugságspirálokra, de anélkül, hogy riválisaimmal akarnék foglalkozni, muszáj mondanom két példát, mert magatartásuk nem szituációtól független. Vajon az elemző emlékezet nyilvántartja-e a jobboldal vezérének bocsánatkérését amiatt, hogy jogerős bírósági ítéletben mondatott ki, hogy szemenszedett hazugság volt a megfigyelési botrány? Én nem emlékszem rá. Vajon volt-e helye és tere okos politizálásnak abban a szituációban, amikor egy folyóiratnak adott több évvel korábbi interjúban elejtett vizitdíj-fogalom alkalmat teremt arra, hogy azzal riogassuk a választókat, hogy ha a szocialisták győznek, akkor 380 ezer forint lesz a mandulaműtét?
És valóban: október 6-án azt vallottam be, hogy, ebben a szituációban nem találtam a helyes kiutat, ha úgy tetszik, azt az arany középutat, amelyre szükség lett volna."
( Igazságbeszéd? Hazugságbeszéd? - Részletek>>>> )

Támogatottság-hiány

Nem gondolja-e, hogy a támogatottság minden mérés által kimutatott hiánya megtorpedózhatja terveinek sikerét? - hangzott a Méltányosság Politikalemző Központ kérdése.
Gyurcsány Ferenc a szavazótáborok méreteinek becslésével kezdte válaszát: "A Magyar Szocialista Pártot nagyjából 1,6 millió ember támogatja most. A választóknak nagyságrendileg 20 százaléka. Ekörül mozog a mi támogatottságunk. Riválisaink támogatottsága 30 százalék körül mozog, annak a centruma 2,4 millió szavazó."
A parlamenti támogatottságot ugyanakkor stabilnak látja: "Büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltást követő időszak legmélyebb társadalmi-kulturális reformprogramjának első éve után ugyanannyi képviselő támogatja a kormányt a parlamentben, mint egy évvel ezelőtt, hogy a nagyon színes és nagyon tagolt szocialista párt politikai, szervezeti, vezetési értelemben egységes maradt, és a koalíciós kormány stabil. Ez a döntő. Hallanom kell a választók hangját és figyelmeztetését, de meg kell értenem saját gyermekeinknek, meg unokáinknak a figyelmeztetését is. Az pedig úgy szól, hogy merjétek megváltoztatni Magyarországot, hogy nekünk már egy erősebb hazánk legyen."
"De mi van az MSZP tágabb párttagságának és választói közönségének szilárdságával?" - kérdezték az elemzők. "A kormányzás célja nem a választói bázis növelése, hanem Magyarország megújítása. Szégyenteljes és önző politika lenne, ha a nemzet erőforrásait szűklátókörű módon az ember saját közvetlen politikai bázisának építésére használná fel. Ezt hívják egyébként populizmusnak" - mondta a miniszterelnök.
( Támogatottság-hiány - Részletek>>>> )

A B-terv tartalma az A-tervvel azonos

Az elemzők rákérdeztek: folytathatók-e a reformok abban az esetben is, ha a várhatóan 2008 tavaszán esedékes népszavazás sikeresen kiütné a kormány kezéből a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj stb. eszközét? Vagyis van-e B-terv arra az esetre, ha a népszavazás sikeres lesz?

Gyurcsány Ferenc úgy válaszolt: Van B-terv. Tartalma egyezik az A-terv tartalmával. Nagyjából úgy írható le, hogy a kormány megy tovább, megújítjuk Magyarországot. (...) Miközben mindenki tudja, hogy Magyarországnak változásokra van szüksége, az ellenzék arról tart népszavazást, hogy ne változzunk. Ez lenne a nemzeti elkötelezettségű hazafiasság? A nemzetnek nem szónoklatokra hanem programra van szüksége és cselekvésre.
"Magyarország attól nem lesz jobb, ha valaki akár félévente új népszavazást kezdeményez arról, hogy mit ne csináljunk. Oktalan azt az érzést kelteni, hogy a népszavazás helyettesíthet bármilyen felelős nemzeti programot. Csak emlékeztetnék arra, hogyan lépett át egy pillanat alatt a kettős állampolgárságon a mai ellenzéki párt, amikor már közvetlen politikai hatalmi céljait a kérdés feltétele nem szolgálta."
( Népszavazás - Részletek>>>> )

Alkotmányozási kényszer?

"A népszavazás - legyünk őszinték – nem azért kapott zöld utat, mert az Alkotmánybíróság a Fidesz mellé állt (és akaratát keresztülverte a „kormánybarát” OVB-n), hanem azért, mert a köztársaság hatályos alkotmányának bátortalan, szöveghez kötött és szűk értelmezéséből nem következhetett más, mint a népszavazási kérdések megengedése. Ez azonban félelmetes precedenst és ijesztő perspektívákat teremt minden további kormányzás – a jövő kormányai – számára is. A Méltányosság Politikaelemző Központ régóta hangoztatja, hogy a problémák gyökere a szakszerűtlenül, rosszul, hibásan megírt hatályos alkotmányban van. Akármilyen közjogi kérdésbe botlunk, mindig kiderül, hogy a nehézségeket a rossz normaszöveg okozza. Nem gondolja-e, hogy a reformok kormányának vállalnia kellene az alkotmányozás terhét is, és bármily csekély esély van a politikai konszenzusra, a szakmai alkotmány-előkészítésnek a kormány irányítása mellett gőzerővel kellene folynia?"
A miniszterelnök erre úgy válaszolt: "Az alkotmányozás folyamata nyugodt közéletet, széles körű társadalmi-politikai párbeszédet, kompromisszumkészséget, sőt a konszenzuskényszernek való megfelelést feltételez. Ezek ma legfeljebb töredékesen adottak. A politikai programot a politikai szituációhoz kell igazítani. Teljes politikai képtelenség azt akár csak feltételezni is, hogy a jelenlegi helyzetben reális feltételezés, hogy meg lehetne állapodni egy új alkotmányról."
( A hatályos alkotmányról - Részletek>>>> )
"Nem gondolja Miniszterelnök Úr, hogy ez a legtöbb probléma forrása? "
Gyurcsány Ferenc: Az utolsó kérdésre azt válaszolom, hgoy szerintem nem ez Magyarország legfőbb problémáinak forrása. 2006 tavaszán a Magyar Szocialista Pártot az a vélekedés jellemezte, hogy újabb győzelme, illetve a Fidesz újabb veresége azokat az erőket fogja az ellenzéki oldalon segíteni, akik párbeszédre, együttműködésre, nem pedig a politikai kivagyiságra és acsarkodásra kívánják építeni a politikájukat. Azt feltételeztük, hogy a Fidesz veresége átalakíthatja a jobboldal belső viszonyait, és egy mérsékeltebb, együttműködésre képesebb politika lesz meghatározó. Tévedtünk. Ennek a tévedésnek az árát nemcsak mi fizetjük meg, hanem az egész ország. A Fidesz ma messzebb van a demokratikus középtől, mint bármikor története során. Kár, hogy így alakult. De ez már nem a mi történetünk.

A 2004. december 5-i népszavazásról

"MPK: Ha ma szembesülne először a kettős állampolgárság ilyen sürgető felvetésével, mindent ugyanúgy gondolna, mondana és tenne, mint abban a rosszemlékű kampányban? Nincs-e helye ebben az ügyben is egyfajta szenvedélyes igazságbeszédnek, avagy nem jött-e el az ideje annak, hogy az akkor feltett kérdés kapcsán őszintén mondjon valamit a határon túli magyaroknak?"

Gyurcsány Ferenc: Az állampolgárságról kétféleképpen lehet gondolkodni. Az egyik lehetőség, hogy az állampolgárságot az állam és polgára között meglévő aktív, jelenbéli viszonynak tekintjük, amely jogok és kötelességek kölcsönös, jól kiegyensúlyozott, harmonikus rendszerén alapul. Mi ezt a nézetet vallottuk 2004-ben, hozzáteszem: erre épül a teljes magyar alkotmányosság, és ebből indul ki az állampolgári jogokat és kötelességeket meghatározó valamennyi törvényi szabályozás. Adózol, ezért szavazhatsz, és jóléti szolgálatások járnak. Van egy másik felfogás is, hogy az állampolgárságot a történelmi, nemzeti összetartozásra vezetik vissza. Lehet így is szabályozni, de akkor el kell választani valamennyi jelenbéli kötelezettségtől és jogtól az állampolgárságot, azt meg kell fosztani a jelenbéli jog és kötelesség tartalmától, és az állam és polgári történelmi-kulturális összetartozásának viszonyát kifejező jogszimbólummá kell tenni. Ez egy lehetséges út. Hozzáteszem: a nyitott európai térben, ahol például a szavazás egyre inkább a helybenlakáshoz kötődik, nem az állampolgársághoz, ezen felfogás dominánssá válhat. De ez nem népszavazási kérdés. Ezt először a nemzetnek meg kell vitatni, alkotmányos és jogrendszerét át kell alakítani, és a pont a mondat végén az állampolgárság tartalmának átalakítása. De ne tévedjünk. Akik azt a népszavazást támogatták, azoknak legkisebb gondjuk a történelmi sérelmek időtálló és modern viszonyainak megfelelő orvoslása volt. Ütni akarnak és nem gyógyítani. Ütni a kormányon, ütni rajtunk.

MPK: Engedje meg Miniszterelnök Úr, hogy ezt most tartalmilag ne vitassuk meg. De vajon taktikailag nem lett volna-e helyesebb a kormány számára, ha a népszavazás eredménytelenségére játszott volna? Valóban szükséges volt-e a kormánynak is beszállnia a kampányba?

Gyurcsány Ferenc: Jól értem? A nemzet ügye taktikai kérdés?

MPK: Jól értjük, a feltett kérdés nem népszavazási kérdés?

Gyurcsány Ferenc: Jól. Aki azzá tette, önző, rövidlátó politikát folytatott. Ártott és nem használt. És évekre visszavetette az erről szóló értelmes párbeszéd lehetőségét.

MPK: Vajon a kormány kampánya nem ártott-e magának a kormánynak?

Gyurcsány Ferenc: Egynémely eleme ártott a kormánynak, a végeredménye segített a hazának, de indokolatlan mély sebeket is okozva a nemzetnek.
( A 2004. december 5-i népszavazásról>>>>> )

Blairizmus Blair nélkül?

MPK:"Tony Blair brit miniszterelnök a közelmúltban távozott hivatalából. Nem kell hangsúlyozni, hogy az ő politikai pályája milyen hatással volt Önre elméleti-politikafilozófiai, politikai és személyes értelemben egyaránt. Most, a blair-i évtized lezárultával milyen esélyt ad a harmadik útnak, az új középnek és a Blair nélküli blairizmusnak Európában és nálunk? Mit gondol arról a minap megfogalmazott kritikáról, mely szerint az MSZP - a Fidesszel együtt - eszmehiányos párt? Ezt a nézetet Gerő András fogalmazta meg a Népszabadság hasábjain. Ez különösen azért fontos kérdés számunkra, mert a blairizmus eszmei kiutat mutatott az európai baloldal és az Ön számára. Egyetért-e azzal a gerői kritikával, hogy pillanatnyilag a baloldal is eszmehiányban szenved?"

Gyurcsány Ferenc: Mi az eszme? Konstruált, ebből fakadóan strukturált viszony a világhoz, alapvetően jövőre vonatkozva és célokat megfogalmazva. Valamifajta konzisztens világmagyarázat és világkép értékekkel teljessé téve. Ha ez az eszme, akkor az MSZP-t világos eszme vezérli.Demokratikus szabadságvágy, hazafias elkötelezettség, a magántulajdon elfogadása és tiszteletben tartása, a nemzet, mint történelmi és a köztársaság mint politikai közösség szerves egysége. Az európai és globális realitás alakító elfogadása, a demokratikus történelmi eszmei örökség nyílt vállalása. Szerintem ez a nemzeti progresszió fő áramába illeszkedő eszmeiség. Bibó nem tiltakozna ez ellen.

MPK: És akkor a harmadik út? Van ennek az Ön számára még mondanivaló, aktualitása?

Gyurcsány Ferenc: Abszolút. Némi leegyszerűsítő modellmagyarázattal: a kapitalizmus megbuktatását célul tűző szociáldemokrácia Bad Godesbergben a taktikai szövetséget kötött, megbékélt a kapitalizmussal, a blairi harmadik úttal pedig már nem a kapitalizmussal szemben békés ellensúlyképzés fogalmazódik meg stratégiai célként, hanem a globális kapitalizmus javunkra történő felhasználása. Nem legyőzni, hanem felhasználni a kapitalizmust, hozzáigazítva igényeinkhez, érdekeinkhez, saját arcunkra formálva. Megszabadulni attól a dogmától, ami az állam mindenhatóságába, a köztulajdon elsődlegességébe, az egyenlőség szabadságot zárójelbe tevő primátusára épült. Ez szerintem ma is érvényes.
( Blairizmus Blair nélkül?>>>> )

Az MSZP reformja

MPK: Tony Blair megreformálta a brit Labour pártot. Hol tart pillanatnyilag az MSZP belső reformja?

Gyurcsány Ferenc: A blairi reform a kinnocki sikertelenség hosszú éveit követően az alig egyéves pártelnökség után elhunyt John Smith reformjainak folytatására épült. Más párt, más helyzet. Csak emlékeztessünk: 1992-93-ban a Labour Európa legbaloldalibb nagy baloldali pártja. A Magyar Szocialista Párt nem ilyen. A szocialista párt modernizációs politikát vall, sőt sokak szerint túlságosan is. A szocialista pártot nem a kora-baloldali dogmákhoz való ragaszkodás jellemzi, éppen ellenkezőleg, azzal vádolják, hogy nagyon is liberális.

MPK: Nem lehet, hogy Önt vádolják azzal, hogy nagyon is liberális ??

Gyurcsány Ferenc: Engem, meg valamennyi elődömet: Medgyessy Pétert, Hiller Istvánt, Kovács Lászlót, őt pártelnökként, meg Horn Gyulát is a Bokros-csomag után.

MPK: De azért talán egyetértünk, hogy ők mégsem feltétlenül harmadik utas politikusok voltak, sokkal inkább a hagyományos baloldal képviselői?

Gyurcsány Ferenc: Szerintem ők egymástól nagyon különböző politikusok voltak. Horn pragmatikus szocialistává vált, Kovács ízig-vérig szociáldemokrata, Medgyessy polgári baloldali politikus, egyébként erős nemzeti érzékenységgel. Hiller István egy új generáció képviselője, jól integrálva az MSZP-t a népi szocialistáktól a polgári demokratákig. Én ebben-abban különbözök mindháromtól.

MPK: Ha jól értjük, akkor az MSZP átalakítását Ön ilyen értelemben sikeres folyamatnak tekinti?

Gyurcsány Ferenc: Az MSZP olyan néppárt, amely a nemzeti progresszió legkövetkezetesebb folytatója, kacskaringók nélkül változik, alapvetően modernizációs politikát folytat. Nyilván ezernyi kritika fogalmazható meg, de nem kétséges, hogy politikája abszolút beleillik az európai főáramba, közben megőrizte patrióta jegyeit. Szerintem politikai kiigazításra nincsen szükség. Fontosnak tartom a nyitottabb vitát a magyar baloldal történelem szemléletéről, és nem kétséges számomra sem, hogy a párt működését sok tekintetben javítani kell. De semmi olyan kihívással nem áll szemben az MSZP most, mint amilyen politikai kihívással a Labour szemben állt a 92-93-ban.
( Az MSZP reformja - a kádárizmus vége>>>> )

A miniszterelnököt az MPK vezetői, Csizmadia Ervin politológus, Zsolt Péter szociológus, Szentpéteri-Nagy Richard alkotmányjogász kérdezték. A fórumot előkészítő csapat további tagjai az MPK munkatársai: Gyarmati Judit, Novák Zoltán és Papp József elemzők.

A teljes szöveg a gyurcsany.nolblog.hu címen olvasható.

Gyurcsány Ferenc a Nolblogon