Az öntözés idejének, gyakoriságának és a víz mennyiségének megválasztása komoly tudomány. Ha valaki a tökéletesre törekszik, akkor ismerni kellene a locsolásra váró növények pontos egészségi állapotát, táplálékfelvételének működését. A növények toleránsak, ezért jót tesz velük, aki csupán egy kicsit többet tesz értük, mint rutinszerű kötelességként nyitja ki a kerti csapokat, vagy több-kevesebb vizet lötytyint a cserépbe.

A cserepes növények szempontjából nagy figyelmesség, ha nem a tűző napon (50-60 fokos sugárzó melegben) öntik nyakon hűvös csapvízzel, ez ugyanis szinte megfagyasztja a gyökereket. Inkább alkonyatkor locsoljanak, és ha lehet, rózsa nélküli kannával. Aki slauggal öntözi a cserepeseket, olyan szórófejet válasszon, amelyik képes finoman, vékony sugárral, a levelek érintése nélkül a földet öntözni. Egyébként a célra tökéletesen megfelel a csupasz slaugvég is.

Sokan úgy tartják, hogy a gyepet sem szabad locsolni nappal. Tévednek. A kertet és a ház környezetét hűsíti, ha a legnagyobb forróságban öntözik a füvet. Ha esőszerű az öntözés, akkor nagy bajt nem okoznak, leszámítva, hogy ilyenkor olyan nagy a növény és a talaj együttes párologtatása, hogy jobb esetben is csak a kilocsolt víz 20 százaléka juthat el a gyökérzónába. A napos öntözésnek sajátossága az is, hogy a fűszálakon vagy más növények levelein megmaradó vízcseppek gyűjtőlencsékként működnek, s a napsugarak fakó foltokat, de lyukakat is égethetnek a levélre. Ha ilyet találnak, nem a gombát kell okolni.

A gyep számára 20 fokos hőmérsékleten elegendő kéthetente, négyzetméterenként 20 liter vizet kijuttatni, míg 30 fokon már 5-6 naponként ennek a duplájára van szükség. Vagyis a hétvégi házakat látogatónak felesleges izgulnia, elég a heti egy, de alapos locsolás. Homokos talajon több részletben érdemes öntözni, mivel gyenge a vízmegtartó képessége, de kötött talajon kifejezetten káros a mindennapi öntözés, mert ilyenkor a gyökerek nem hatolnak elég mélyre, és emiatt gyengébb lesz a növények általános kondíciója. Ha a gyep véleményét kérnék, akkor a hajnali 3-5 óra közötti időpontban szeretné kérni a mesterséges csapadékot.

Egyébként a hajnali vagy a kora reggeli öntözés más kert- és teraszlakók számára is kedvezőbb, ugyanis ilyenkor viszonylag hamar elpárolog a talaj felszínéről vagy a levélről a víz, s nem nyújt táptalajt a levélfoltok többségéért felelős gombáknak.

Az egyre népszerűbb mediterrán kúszónövények a szép és a bőséges virágzáshoz különleges öntözést igényelnek. Nemcsak rendszeresen kell az edénybe vizet juttatni, hanem a forró napokon a lombot permetezni is kell. A helytelen vízkezelésre több kúszónövény fonnyadással, levélfoltossággal válaszol. Ha nem naponta néhány percet, hanem hetente kétszer-háromszor és ilyenkor hosszabb ideig permeteznek, akkor elkerülhetik a nemkívánatos reakciót.

Kevés az olyan növénykedvelő, aki néhány pozsgást, kaktuszt ne tartana. A faramuci növényaszkéták vízgusztusát nem egyszerű eltalálni. Sokan azt hiszik, a pozsgásokat nyáron nem vagy csak keveset kell öntözni. A vaskoslevelűek természetes élőhelyükön hozzászoktak a kevesebb vízhez, ha ennél többet kapnak, elpusztulnak. Az esőtől védett helyen lévőkkel egyszerű a helyzet, önmérsékletet kell tanúsítani. Ha viszont a kertben, balkonon nyaralnak, akkor arra kell ügyelni, hogy ne legyen az edény alatt alátét, mert ilyenkor nem folyhat el szabadon a felesleges esővíz. Ha a kaktusz a neki való homokos, köves talajban áll, akkor ez gyorsan elvezeti a veszélyes felesleget. Ha másféle talajba ültették, akkor érdemes gyorsan átültetni. A pozsgásoknál két öntözés között meg kell várni, hogy a földlabda kiszáradjon, és az újabb locsolás csak ezután következhet.

A jövő héten a nyári növénytáplálásról írunk.

A kövirózsa azt nem szereti, ha vízben áll