Amerika, a láthatatlan front
Csaknem hat éve, hogy Orbánra megharagudtak Amerikában. Miniszterelnökként 2001 őszén gyakorlatilag egymaga döntött úgy, hogy az amerikai F-16-osok helyett svéd-brit gyártású Gripen repülőgépeket vesz - ráadásul a választásról az amerikai diplomácia az újságokból értesült. Nem sokkal ezután Orbán ismételt washingtoni kérésre sem volt hajlandó nyilvánosan elhatárolódni Csurka Istvánnak a parlamentben elhangzott, a 2001. szeptemberi terrortámadásokért Amerikát kárhoztató szavaitól. Majd következett az USA a magyarországi antiszemitizmus létezését megemlítő budapesti nagykövete (a minap a Fehér Ház protokollfőnökének kinevezett, tehát Washingtonban továbbra is befolyásos Nancy Goodman Brinker) elleni jobboldali támadássorozat, amelyet Orbán nem állított le, sőt még csak kísérletet sem tett az indulatok csillapítására.
Amerikában azt is felrótták neki: kormányzása idején a magyar külpolitika nem játszott integráló szerepet a térségben, inkább szította, semmint csillapította a nemzetiségi feszültségeket. Így már nem keltett meglepetést, hogy amikor a kormányfő a 2002-es választások előtt "bejelentkezett" a Fehér Házba, ott látványosan nem fogadták. A nagykövet asszony viszont részt vett Medgyessy Péter kampányindítóján.
2002 nyár elején, a választások után Orbán egy konzervatív párttalálkozó résztvevőjeként még bejutott George W. Bush elnökhöz, de kétoldalú megbeszélésre hivatalosan sem akkor, sem azóta nem fogadták. Tavaly ősszel is elmaradt a kennebunkporti családi fészekben az idősebb George H. W. Bush elnökkel tervezett találkozója. Ebben alighanem része volt annak is, hogy a Fidesznek Nancy Goodman Brinker után újabb, a Bush családhoz közel álló nagykövetet sikerült ignorálnia.
George Herbert Walker, az elnök unokanagybátyja kifejezetten azzal a szándékkal érkezett Budapestre, hogy majd visszatéríti a helyes útra "a tékozló fiút", ám mindebből semmi nem lett. (Walker ennek ellenére pártolta az idősebb Bush elnökhöz teendő zarándoklatot, de otthon végül ellenszéllel találta szemben magát.)
Orbán közben továbbra is akadályozta, sőt bírálta az amerikai külpolitika magyarországi támogatását, ellenezte az iraki szerepvállalást, és minden kérés ellenére sem járult hozzá a magyar szállítóalakulat mandátumának három hónapos, az iraki választásokig való meghosszabbításához. Vagyis a Fidesz elnöke - amennyire tudni lehet, néhány pártbeli külpolitikus kifejezett rosszallására - semmilyen gesztust nem tett, amelyből az amerikaiak arra következtethettek volna, hogy a jövőben legalább a legfontosabb kérdésekben számítani lehet rá. Eközben Medgyessy kétszer, majd utána Gyurcsány is hivatalos látogatást tehetett Washingtonban, Bush elnök pedig Magyarországra utazott.
A Fideszben azonban vannak, akik tisztában vannak az amerikai kapcsolat jelentőségével, és ha kell, Orbán nélkül vagy talán vele szemben is megpróbálják elérni, hogy a magyar jobboldal újra szalonképes legyen Washingtonban. Az erőfeszítésre szükség is van, hiszen közben újabb szereplő jelentkezett. Dávid Ibolya az idén már kétszer is ellátogatott Amerikába, ahol nagyon szívélyesen fogadták, és a kommunizmus áldozatai emlékművének avatásán pár szót Bush elnökkel is válthatott.
A Fidesz célja kettős: Orbánnak a radarképernyőre való visszajuttatása és egyben Gyurcsány befeketítése. Ehhez a magyar kormányfőnek a Nabucco gázvezeték ügyében tett nyilatkozatait, illetve rendszeres oroszországi látogatásait használták fel, amelyet "oroszbarátságnak" állítottak be. Ezt megspékelte az orosz titkosszolgálatok magyarországi térnyerésének vádja.
Tény, hogy Gyurcsány Moszkva iránti túlzott megértését a kisebbik koalíciós partner, az SZDSZ is bírálta. Eörsi Mátyás az ÉS-ben, Szent-Iványi István a HVG-ben publikálta különvéleményét, sürgetve, hogy Magyarország rendszeresen, egyértelműen, a nyilvánosság előtt is erősítse meg európai és transzatlanti elkötelezettségét. Vagyis azt, amit a kormányban alighanem magától értetődőnek és ezért említésre is alig méltónak tekintettek: Magyarországra nem Moszkva számíthat európai mesterkedéseiben, hanem az Európai Unió és a NATO a közösen kialakított külpolitikai elvek melletti következetes kiállásban.
A kormány későn észlelte és értette meg a veszélyt. A Fidesz jól számított, a romló amerikai-orosz viszony, a Litvinyenko-gyilkosság miatti sajtóérdeklődés és a közép-ázsiai energiaforrásokért vívott stratégiai játszma minden szempontból megfelelő hátteret szolgáltatott a támadáshoz. Az amerikai külpolitikai elit sok tagja - elsősorban, de nemcsak a kelet-európai származásúak - számára a mai napig riasztó, ha a "szocialista" és a "Moszkva" szavakat egy bekezdésben látja leírva. Márpedig a "szocialista vezetésű magyar kormány moszkvai üzleteit" több amerikai háttértanulmány és szakértő is rosszallóan emlegeti.
Washingtonban egyes külpolitikai agytrösztökben tavasszal már arról beszéltek, hogy az oroszok "megvettek" magyar politikusokat, illetve "a Gazprom és az orosz maffia", valamint a KGB utódszervei politikai kapcsolatokat, befolyást szereztek Budapesten. Arra a kérdésre, hogy konkrétan kit vádolnak ilyesmivel, nem érkezett válasz, de így is a gyanú árnyéka vetült a magyar kormányra.
A magyar pártok között az amerikai fronton dúló csata a hazai közvélemény előtt jórészt láthatatlan. Legfeljebb egy-egy újságcikkből, például Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága fideszes elnökének lapunkban közölt írásából lehet sejteni, mekkora a tét. Orbán egyelőre óvakodik attól, hogy bármit (például a magyar jobboldalon menetrendszerűen felbukkanó antiszemita hangoktól való elhatárolódást) ajánljon az amerikai támogatásért. Nyilván azt reméli, ölébe hullik az magától is. Bár ezt Amerikában hivatalosan sosem ismernék el, Washington támogatása a színfalak mögött kulcsfontosságú lehet a következő választások előtt, és a manőverezés már meg is kezdődött.
