Eredmény, Világliga-selejtező, európai 2. csoport, 2. játéknap: Magyarország-Spanyolország 12-9 (5-1, 4-4, 1-1, 2-3)
góldobók: Kiss G., Varga Dénes, Benedek, Madaras, Biros 2-2, Varga Dániel, Kis G. 1-1, illetve F. Perrone 3, Piralkov 2, Molina, X. Garcia, R. Perrone, Perez 1-1

A magyar szempontból a 22 vereség és nyolc döntetlen mellett 62 győzelem alkotta mérleg javítása volt a cél a Hajós uszoda 50-es medencéjében rendezett mérkőzésen Kemény Dénes legénysége számára, vagyis a számok nyelvénél maradva: a 93. válogatott összecsapáson a 63. siker kivívása. A legutóbbi csatát a két együttes a tavaszi, melbourne-i világbajnokság elődöntőjében vívta, s akkor hatalmas küzdelemben, a hosszabbításban kerekedett felül riválisán a magyar válogatott 12-11-re. És mivel csütörtökön alapvetően a világbajnoki ezüstérmesnél és a vb-harmadiknál is ugyanazok a játékosok csobbantak a vízbe mindkét oldalon, mint Ausztráliában, újfent kiélezett ütközetre volt kilátás.

A "prekoncepciót" már az első percek igazolták, hiszen egymásnak estek a felek, s Kiss Gergely jóvoltából már az első hazai akció gólt eredményezett, majd Varga Dániel lőtte ki a bal felső sarkot emberelőnyben (2-0). A legalább kétezres szurkolósereg nagy örömére aztán gyorsan meglett a harmadik is: Biros Péter távolról "zúzta" be a spanyol kapuba a labdát. A vendégek zavara az első negyed hajrájára oldódott, ám szépíteniük ekkor sem sikerült, mert vagy rosszul céloztak, vagy az ifjú kapus, Baksa László tette a dolgát remekül. A kimaradt vendéglehetőségek nyomán logikusan következett a negyedik magyar találat: centerből Kis Gábor küldte pontosan a rendeltetési helyére a labdát, majd Kiss G. második bombája is célt ért. A balkezes klasszis "végszavas" duplázása előtt azért csak összejött az ő első góljuk is (5-1).

Madaras Norbert nyitotta hatásosan a második játékrészt (6-1), miközben az ibériaiaknál érzékelni lehetett a görcsösséget, amit a magabiztos magyarok játéka váltott ki náluk. Ennek a tételnek nem mondott ellent második góljuk sem, mert a játékot egyértelműen a hazaiak uralták. A Kemény-csapat "balos tengelyéből" - Kiss G. és Madaras után harmadikként - Benedek Tibor is villant: balkezes löketével szemben nem volt ellenszer (7-2). A Varga család kisebbik sarja, Dénes ugyancsak feliratkozott az eredményjelzőre, s már-már letargiába zuhantak a vb-harmadikok, amikor ugyanő saját második találatát is elhelyezte a rivális hálójában (9-2). Káprázatos pólót, remek támadójátékot és hasonlóképpen pazar védekezést mutatott be ekkor a magyar válogatott, okkal zúgott a lelátón: Magyarország, Magyarország! A tetemes előny azonban kissé el is altatta az éberséget, mert a félidőre három sorozatgóllal közelebb kerültek a spanyolok (9-5).

A kölcsönös rontások percei jellemezték sokáig a harmadik negyedet, ám a felénél ismét a magyar virtuozitás jött elő: Varga Dániel varázsolta Benedek baljára a labdát, amely villámként csapódott a spanyol kapuba (10-5). Az átmenetileg fegyelmezetlen védekezést persze büntették a vendégek (10-6).

A zárónegyed - mintegy a második ismétléseként - Madaras-löveggel indult (11-6), Biros-góllal folytatódott és ért is véget, mivel Felipe Perronéék ugyanakkor közben többször is kapitulációra kényszerítették Baksát. Így a végére közelebb kerültek Benedekékhez (12-9), de csak a vereség mértékén változtattak, a lényegen nem: győzött az ezen a napon egyértelműen jobbik csapat, a magyar.

"Hamar elhúztunk, kicsit irreális is volt a különbség, ettől valamelyest leeresztettünk a végén. Szerencsére nem volt olyan szoros meccs, mint a világbajnoki elődöntő. Úgy gondolom, felfogásban nagyon sokat javultunk, de védekezésben még mindig van mit fejlődni" - nyilatkozta a mérkőzés után Kemény Dénes szövetségi kapitány.

(MTI)