A Keleti dugig volt sátras-hátizsákos arcokkal, a MÁV meg a szokásosnál is hatékonyabb volt, semmiféle infót nem adott, így mindenki a kijelző előtt nyomorgott és szentségelt. Pusztán a vakszerencsének köszönhettem, hogy volt helyem és még Győrben sem kellett átszerencsétlenkednem egy másik kocsiba. Utazni jó, a srácok is élvezték a folyosón - az egyikük éppenséggel letolta a gatyáját és hozzányomta a fenekét a fülke üvegfalához.

Végre Sopron. Naná, hogy esett. Arra is rá kellett döbbennem, hogy soha nem buszoztam még az állomásról a Lővérekbe. Valahogy mindig volt kocsi, de legalább volt miért nyeretlen kétévesnek éreznem magam. Ezt csak fokozta, hogy a kempingben a zord idő ellenére gyakorlatilag már talpalatnyi hely sem volt, a sárban kúszva-mászva végül egy tusoló alatt húztam fel, amit kellett. Ha most indulsz, inkább szervezd össze valakivel, aki már itt van, és ne hozz sátrat, hacsak nem arra gerjedsz, hogy frusztrálod magad. Mikor nagyjából kimostam a sarat, már ment a Kispál koncertje. Csendesülős. Le is ültem. Én nem tudom, bár tény, hogy a közönséget ez mit se zavarta, szerintem nem jó ötlet lassúcska koncertet csinálni Lovasi amúgy is nyúlós-nyafogós hangjára. Majd' bealudtam. Bezzeg a PUF - apám, már maga a zenekar is van húsz alsóhangon, mégis akkorát zúztak, hogy csak, na. Jelzem, a kábé 15 éves számok szóltak a legjobban.

Innentől nemigen figyeltem. Megpróbáltam összehaverkodni Yonderboi-jal, de nem győzött meg. A Belga se. Komolyan győzködnöm kellett magamat, hogy kivárjam a magammal kialkudott négy számot. Az első valami felturbózott lakodalmas volt, a második diszkó-hülyeség, aztán kiderült, hogy Zsolti a béka. Elbandáztam. Sőt inkább elpálinkáztam magam onnét, ugyanis már vigyázzállásban álltak a mellbimbóim a hidegtől. Tán ezért, tán másért, de nem jutottam közelebb az est nagy külföldi húzónevéhez. Legközelebb. Viszont rögtön előkerültek a barátaim a fesztiválban, a hasonszőrűek, akik mint a nomádok mennek fesztiválról-fesztiválra. Így velük ragadtam, meg a dágványban, inkább kocsma, csendesülős, nem ment a dincidanci. Viszont volt sör, ami enyhítette a hideget. Kábé ez az egyetlen pozitív oldala a 20 foknak: nem melegszik fel a sör. Barátkoztam barátokkal és idegenekkel, nagyon helyes miskolciakkal és éppen érettségizett győri gyerekekkel. Ha fázol: húzd magadra az esőkabátot. Nyamvadt műanyag, de úgy szigetel, hogy csuhaj.

A folytatás mára

Ha sikerült átvészelned az első éjszakát, vagy éppen most indulsz útnak, jó ha tudod, csütörtök délután már kisütött a nap. Közben zenére készült mások közt a Belmondo, Emil Rulez!, Brains, Sziámi, Hooligans, Ákos és a Quimby.

Négytől a Belmondo volt a program, fél öttől a Magna Cum Laude és az Irie Maffia, negyedhattól a Sunscreen. Majd a Zanzibár, Brains, Auróra és a Palermo Boogie Gang, fél nyolctól az Emil Rulez! a Nagyszínpadon, a Sziámi pedig a Vodafone-Samsung Arénában muzsikál.

Fél kilenc és fél tíz között sorra nekikezd a Junkies (Megawatt), a Quimby (Soproni Nagyszínpad) és a Laibach (Vodafone).

A bulit tízkor az MKB-én a Mystery Gang, a Megawatton a Bikini folytatja, a Cha-Cha-Cha teraszon pedig már Palotai, Bergi, Max Factor és Sirmo keveri a korongokat.

A Nagyszínpad Ákos koncertjével búcsúzik tizenegytől, de ez idő tájt lép fel a Kiscsillag (23.30) és a P.Mobil is (23.40).

Éjfél után sem lankad a hangulat, hisz épp csak elkezdődik az LGT Emlékzenekar fellépése az MKB-én, Parov Stelar Live másfél órás műsora pedig a Red Lounge-ban – amit The Uptown Felaz másfél DJ Set-je után, fél négytől hasonlóképpen Parov Stelar most DJ Settel folytat.

Éjjel egytől az angol Massive Attack Daddy G-je lép fel az Arénában, a Megawatt műsorát pedig a Hooligans (1.20), majd háromtól a Zorall koncertje zárja.