Gyászszertartás egy iskoláért
A szélesebb nyilvánosság előtt meghirdetett ravatalbuli napján a budapesti Dekoratőr Iskola Szentkirályi utcai épületére "Feltámadunk" transzparenst függesztettek ki, jelezve: az intézményhez kötődőket azért nem kerítette hatalmába a teljes elkeseredés.
Felbaktatunk a lépcsőn az aulához, ahol szemet szúr a fekete koporsó: szimbolikusan ebbe helyezték az iskola tetemét. A jelképes ravatalhoz stílszerűen sötét ruhában érkeznek a gyászolók, a koporsóhoz sokan virágot hoznak. Sírás nincs, de az arcokon szomorúság és valódi döbbenet. Aztán elkezdődik a gyászbeszéd: Kiss Győző igazgató részletesen beszámol az iskola megszűnésének körülményeiről, majd egy diák rendőrruhában, símaszkkal a fején a Bibliából olvas fel idézeteket.
A szertartás akkor ér a csúcspontjához, amikor Sándor Miklós, a Magyarországi Dekoratőrök és Kirakatrendezők Szövetségének (MDKSZ) elnöke ismerteti a megboldogult végrendeletét. Kiderül: az iskola erőszakos halált halt, "elvesztői orvul támadtak rá". A beszéd a jelképes kivégzőnek is üzent, Konrád Györgyöt idézve csak annyit: "Essen rá a csöndes eső". Az iskola szellemi vagyonát a Dekoratőr Szakma Jövőjéért Alapítványra hagyományozták, mivel "a többi úgyis a mostoha éhes karmaiba kerül" - utalt a képző helyet ősztől befogadó intézményre a végrendelet. Az iskola egy költözést már megért: tavaly kitették az állami tulajdonban lévő Damjanich utcai épületéből. Az a ház azóta is üresen áll.
- Tartunk az új helytől, mert egy nehezen megközelíthető részen van, olyan utcában, ahol rossz a közbiztonság. Az óráink gyakran este kilencig is eltartanak, például amikor portrékat rajzolunk, akkor nem lesz kellemes a hazamenetel - mondja Anna, aki most végezte el az első osztályt. - Már januárban tudtuk, hogy el akarnak költöztetni minket, de a tanárok tavaszig éltették a reményt, hogy itt maradhatunk - teszi hozzá.
- Azt mondják, teljesen átalakul a megszokott tanrend. Még az is lehet, hogy kedvenc tárgyamat, a látványmegjelenítést nem tanulhatom jövőre. Senki nem tud semmi biztosat. A szintén jövőre másodikos Judit szerint azt sem tudni, viszszakapják-e a pénzt, amit a taneszközökre költöttek. Az eddigi rendszer szerint az iskola befejezése után a diákok összes kiadását megtérítették, amit tollakra, festővásznakra és egyebekre költöttek. Most erre sincs biztosíték.
Az ötvenkét éves múltú budapesti Dekoratőr Iskolát a fővárosi önkormányzat döntése szerint az Illatos úti Kézműipari Szakközépiskola és Szakiskolával vonják össze, ez egyben leépítést is jelent: az iskolának meg kell válnia a nyugdíjas kort elért tanáraitól.
A bezárás ellen a tanárok és a képzőművészszakma prominensei több hónapon át küzdöttek - sikertelenül. A június végén figyelemfelkeltő szándékkal rendezett ravatalozó bulin a tanárok, egykori és jelenlegi hallgatói mellett a társintézmények - köztük az Iparművészeti Főiskola és a Képzőművészeti Egyetem - néhány vezetője is tiszteletét tette, kifejezve szolidaritását.
A Dekoratőr Iskola elődjét 1955-ben alapították, s ezzel kezdődött el az iskolarendszerű kirakatrendező-képzés - magyarázta Sándor Miklós. Az intézmény európai színvonalú képzést nyújtott, és irányadónak számított a szakmában. Az érettségi utáni kétéves képzés végén dekoratőri szakmunkás- bizonyítványt kaptak a diákok. A szakma magában foglalja a kirakat- és kiállításrendezést, valamint a művészi igényű térberendezést. Számítógépes grafikát és kiadványszerkesztést is oktattak, amihez megfelelő gépparkkal rendelknek. A mindennapokat alkotó műhelymunka jellemezte.
- A hivatali döntés csapás az egész szakmára. Az országban ez az egyetlen intézmény, amely dekoratőrök képzésére specializálta magát. Ezenkívül csak egy-két helyen lehet felvenni a ezt a szakot - teszi hozzá.
- A szakma lezüllesztése zajlik - mondja az elkeseredett tanárok egyike a műsort követően a teraszon, immár szolid poharazgatás közben. A főváros évente 20-30 millió forintot megspórol az összevonással, mi viszont a szakközépiskolák színvonalára kerülünk, és végleg elvész a szakma oktatásához szükséges művészi miliő. A kézműipari szakközépiskola nem kifejezetten művészeti intézmény - a többi között szobafestő-mázoló kat is képeznek.
- A társadalomnak áldoznia kell a művészetre és a vizuális kultúra fejlesztésére - mondja a Kézműipari Szakközépiskola és Szakiskola egyik tanára, aki szintén nem ért egyet a döntéssel: az országot minősíti, hogy rövid távú és viszonylag csekély anyagi érdekek miatt értékek mehetnek veszendőbe.
- Sokan eljöttek a régiek közül, mert kötődnek az iskolához, főleg a régebbi közösségi szellem és a remek hangulatú bulik miatt - mondja egy öregdiák, aki dekoratőrként dolgozik. - Az iskola jó feltételeket adott az érvényesüléshez, mert kapcsolatban állt képzőművészekkel és a munkaerőt kereső cégekkel, akik figyeltek a tehetségekre. Aki itt végzett, szinte biztosan szert tehetett annyi ismeretségre és alkotói dokumentációra, hogy akár többéves kihagyás után is el tud helyezkedni a szakmában, ugyanakkor sokaknak jelentett ugródeszkát a Képző-, vagy az Iparművészeti Főiskolára.
Az önkormányzat tervei szerint az épületben fogyatékkal élők intézetét hozzák létre. Ez meredek ötletnek tűnik, hiszen az utca szintjéről lépcsőzni kell a bejárathoz, majd a porta után ismét lépcső vezet felfelé.
