A szerző nyá. alezredes

A védelmi felülvizsgálatok eredménye minden esetben egy 10-15 évre szóló haderő-fejlesztési terv volt, amelynek ütemezése szerint elsőként létszámot csökkentettünk, szervezeti átalakításokat végeztünk, szellemi kompatibilitást próbáltunk biztosítani, majd valahol a tervezési ciklus végén, 8-10 év múlva, finanszírozási gondjaink megszűntével haditechnikai korszerűsítéseket is beterveztünk. Valószínűleg azért volt szükség a viszonylag hosszú távú időhorizont kijelölésére, hogy az azonnali technikai korszerűsítés kötelezettségét lerázzuk magunkról, és felelőtlenül a végtelenbe toljuk azok megvalósítását.

Most nincs nagy hírverés, a honvédelmi miniszter ötpárti egyeztetés után, 2007. május 3-án beterjesztett egy országgyűlési határozattervezetet a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól, melynek általános vitája le is zajlott a parlamentben, május 29-én, az éjszakai órákban, igen gyér érdeklődés mellett.

Az a tény, hogy a haderőfejlesztés financiális háttere továbbra sem biztosított, nem zavarta a minisztériumot, a katonai szakértőket, honatyákat, honanyákat abban, hogy az eredeti, 2004-es OGY-határozatba foglalt fejlesztési feladatok irányát és tartalmát meghatározó első pontjainak tartalmát beemeljék a 2007-es tervezetbe.

A határozattervezet nem tartalmaz évszámokhoz, jelentősebb technikai eszközökhöz, rendszerekhez kötött feladatokat, azokat a határozat keretein belül a minisztérium által kidolgozott, a kormány által jóváhagyott 10 éves terv tartalmazza. Így a határozattervezetnek nincsenek számon kérhető mérföldkövei, elveszti jelentőségét az éves írásbeli beszámolási kötelezettség.

A határozatban a konkrétumok megint a végtelen távolba kerülnek. A honvédelmi miniszter a határozattervezetről szóló általános vita expozéjában érdemnek igyekszik feltüntetni azt, hogy alternatívákat tár a parlament elé, vagyis valamikor majd 2011-2012-ben kell dönteni arról, hogy dandár vagy zászlóalj szintű szervezet legyen képes 2016-ban 6 hónap időtartamú, vagy azon túl is nyúló harci feladatot teljesíteni az országhatáron kívül folytatott műveletekben. Ma is hathavonta kell váltanunk zászlóalj vagy század méretű erőket a Balkánon vagy Afganisztánban, és 8 éves NATO-tagságunk ellenére még mindig úgy kaparunk össze tüzérekből, tankosokból egy-egy váltást, mert nincs egy feltöltött, hadra fogható, bevethető zászlóaljunk sem. Ezt akarjuk folytatni 2016-ig, de 2015-ben megint kitalálunk majd valami indokot, hogy miért nem állt össze mégsem a 2007-ben megígért dandár vagy zászlóalj?

Nem értem, miért nem ismeri fel a honvédelmi miniszter, hogy csak olyan ütemezésnek van értelme, amelyben leírom, hogy ekkorra felállítok egy századot vagy zászlóaljat, aztán két év múlva még egyet, újabb két év múlva a következőt, közben ezekkel párhuzamosan létrehozok egy-egy támogató alegységet is, így 2016-ra valóban meglesz a megígért dandárunk. De ekkor, mondjuk 2009-re, meg kell venni az első komplett zászlóalj páncélozott járműveit, aknavetőit, digitális rádiót, biztosítani kell a globális térinformatikai platformot. Ki kell őket képezni, nemzetközi vizsgán kell megfelelniük, és a továbbiakban egyben is kell tartani őket.

A miniszter expozéjának egyik mondata: "Ahogy az egyik katonai szakértői vitán mondták, először a képességet, a tudást kell megteremtenünk, és majd utána ehhez biztosítani a hardvert, a vasat, a technikai feltételeket." Aki ilyet állít, életében nem folytatott még katonai kiképzést. Az eredményes kiképzés célja pont az, hogy szinkronba hozza a rendelkezésre álló humán erőforrást az ugyancsak rendelkezésre álló haditechnikai eszközökkel. Egy Abrams harckocsival felszerelendő századot nem lehet T-72-es harckocsikon felkészíteni, megkerülhetetlen a tankok beszerzése a kiképzés megkezdéséig.

A határozattervezet szerint "a kihívások és kockázatok kezeléséhez nem szükséges képességeket meg kell szüntetni". Ezzel az a baj, hogy mindig teljesen szubjektíven történt a "nem szükséges képességek" kijelölése. Ennek eredménye, hogy például ma a tüzérek létszámának sokszorosa a katonazenészek létszáma. Vajon milyen kihívásokat és kockázatokat kezelnek a flottilla még mindig megmaradt elemei?

A határozattervezet 7. pontja szerint hosszú távon törekedni kell arra, hogy a védelmi kiadások GDP-részaránya folyamatosan közelítsen a NATO-tagállamok átlagának megfelelő arányhoz, és a haditechnikai fejlesztésekre fordított források aránya érje el a védelmi kiadások 20%-át. Egy normális haderő normál üzemmenet mellett a költségvetés legalább 30%-át költi fejlesztésekre. Egy felzárkózni kívánó haderőnek legalább 35-40%-ot kellene fordítania haditechnikai beruházásokra. A magyar haderő évek óta vegetál, azaz konzerválja a nem kívánt állapotokat azzal, hogy több mint 50%-ot költ bérjellegű kiadásokra, 40% körül járnak a dologi kiadások, és mindenki boldog, ha a beruházások aránya meghaladja a 10%-ot.

A határozati javaslat 9. pontja szerint hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló 14/2004. (III. 24.) OGY-határozat hatályát veszti. Valószínűleg ez az egy komoly célja van a Szekeres-féle javaslatnak: hatálytalanítani Juhász Ferenc megvalósíthatatlan, 2004-es haderő-fejlesztési koncepcióját, csak nem látszik tisztán, hogy egy megvalósíthatót képes a helyére rakni.