Sokan ma nem lennének itt, ha 1956-ban a karhatalmisták kudarcot vallottak volna. A munkásmilíciák feladata a közrend helyreállítása volt. A közönséges bűnözők ellen kellett fellépnünk, különben ki védte volna meg a lakosságot tőlük? - nyilatkozta Horn Gyula a Die Welt című német napilapnak. A volt kormányfő a ma megjelenő interjúban párhuzamot vont az 1956-os események és a tavaly őszi budapesti zavargások között.

A tekintélyes konzervatív újság által már szerdán a Népszabadság rendelkezésére bocsátott interjúban Horn azt mondta: 1956 októberében Magyarországon a közrend megszűnt, december közepéig senki sem tudott annak helyreállításáról. - Lehetővé kellett tenni, hogy az emberek ismét nyugodtan kimehessenek az utcára. Ennek az égvilágon semmi köze sem volt a szocializmushoz, ez egy olyan korántsem mellékes feladat volt, amit minden körülmények között meg kellett oldani. S ez ma is érvényes, hisz jól lehetett látni, mi minden megtörténhet, amikor tavaly októberben köztereken romboltak és gyújtogattak - hangoztatta Horn annak kapcsán, miért csatlakozott az interjúban munkásmilíciának (Arbeitermiliz) hívott karhatalmistákhoz.

A volt miniszterelnök szerint az, hogy 1989-ben támogatta Nagy Imre rehabilitálását, semmit sem változtat az egykori feladaton, vagyis a közrend helyreállításán 1956 végén. "Sosem rejtettem véka alá, hogy mit csináltam 1956-ban" - mondta. Azt ugyanakkor elismerte, hogy 1956-ban bizony erősen féltették a rendszert. A rendszernek Horn szemében volt pozitív hozadéka: lehetővé tette a társadalmi felemelkedést a szegény embereknek, a fiataloknak, akiknek korábban ilyesmire esélyük sem volt. - Ez Rákosi politikai bűnei ellenére is egy határtalanul nagy érdem. Természetes, hogy féltettük a mindezt lehetővé tevő rendszert, de ezzel nem voltunk egyedül. A munkástanácsok sem akarták megváltoztatni a rendszert, nekik is szocialista programjuk volt - nyilatkozta Horn.

Az önmagát nagyon nyitott szocialistának valló 75 éves politikus beszélt gyermekkoráról, az 1930-1940-es évek szegénységéről, amiben felnőtt. - Még most sem értem, hogy miért dicsérik az egekig Horthy Miklóst, akinek diktatúrája nem engedett semmilyen demokratikus intézményt, és hagyta, hogy a társdalom többsége nyomorogjon - hangoztatta az MSZP korábbi elnöke, aki szerint a magyar politika tanult 1956-ból, ugyanakkor a kényszer is arra vitte, hogy a hetvenes évektől nyisson a Nyugat felé.

Horn a Die Welt-interjúban azt is vállalja, hogy az MSZP bizonyos értelemben az MSZMP utódpártja. - Mi mások lennénk különben? Az egész múltunkat le kéne tagadnunk? E logika alapján csak a jobboldalnak lenne joga létezni - fakadt ki Horn, egyúttal "hülyeségnek" nevezve, hogy az egykori elvtársak komoly előnyöket élveztek, és azokat a privatizáció során ki is használták. Horn szerint az MSZMP-káderek nem voltak állami alkalmazottak, ezzel szemben a kormány tagjai rendelkeztek fontos információkkal. Sok egykori MSZMP-tag a gazdasági szférában keresett boldogulást, a bankok és a nagyvállalatok pedig szívesen alkalmazták őket tapasztalataik miatt. - Ezeknek az embereknek jó állásuk van, de nem igaz, hogy nagy vagyonuk lenne. Nálunk a legnagyobb tőketulajdonosok a külföldiek.

A volt kormányfő szerint a sokszor a szemére vetett vád, miszerint eladta az országot, nem állja meg a helyét - a privatizációnak nem volt alternatívája. Horn annyi önkritikát gyakorolt, hogy elismerte: lehetett volna intenzívebb társadalmi párbeszédet folytatni, az embereknek jobban elmagyarázni a folyamatokat, de ebben senki sem tudott tanácsot adni. Nagyon kevesen értették meg, hogy milyen gyötrelmekkel járt a privatizáció. - Néha arra kényszerültünk, hogy fillérekért adjunk el valamit, de nem volt más választásunk - mondta Horn a Die Weltben ma megjelenő interjújában.

Berlin