A leendő vésztározó számára kijelölt terület magasabban fekvő részei hajdan ideálisak lehettek egy-egy közösség megtelepedéséhez: a Tisza közelsége biztosította a megfelelő körülményeket a növénytermesztéshez és az állattartáshoz. Tavaly tavasszal kezdődött el a tiszai árhullámok szintjét csökkenteni képes tiszaroffi vésztározó építése - a huszonhárom négyzetkilométeres, Tiszaroff, Tiszagyenda és Tiszabura közigazgatási határán lévő tározó csaknem százmillió köbméter víz befogadására lesz alkalmas. Korábban elvégezték a terepbejárást és azokat a geodéziai méréseket, amelyek segítségével kirajzolódott, milyen leletekre számíthatnak a kutatók.

Egy év alatt - az idén június végéig - több mint háromszázezer négyzetmétert kell feltárniuk a régészeknek. A műszereknek köszönhetően már az ásatások megkezdése előtt sikerült találniuk egy, a török hódoltság korában elrejtett, ezüsttallérokból és egy aranydukátból álló érmekincset. Egy, a mágneses erőteret feltáró, nagy érzékenységű, sokszenzoros műszer felszín alatti térképet rajzolt az elmúlt korok nyomairól, s így nagy pontossággal meg tudják határozni, hol voltak a hajdani települések, merre kell keresni az akkori lakóépületek nyomait, a temetőket.

Avar kori temetőt azonban nem jelzett előre a műszer: már elkezdték az itteni gátszakasz építését, amikor a humuszréteg alól cserépdarabok kerültek elő. Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze elmondta: a gátépítéssel megbízott cég együttműködő és rugalmas volt, amikor elfogadta, hogy a csaknem ötezer négyzetméternyi terület teljes feltárásáig egy másik gátszakaszt építenek tovább, és csak a feltárás befejezése után térnek vissza a Tiszagyenda-Hármashalom nevű lelőhelyre.

- Ritka, hogy ebből a korból, az időszámításunk szerinti 670 körüli időszakból való, gazdagabb temetkezési helyet érintetlenül találunk, ezeket ugyanis az elhantolást követően gyakran kirabolták - mondja a régész. Itt azonban épségben került elő egy férfi csontváza, mellette feküdt szablyája és veretes öve, valamint közelében, egy másik sírgödörben lovának teljes csontváza és szerszámzata: zabla, kengyelpár, hevedercsat. Az avarokhoz hasonlóan honfoglaló eleink temetőiben is előfordultak lovas temetkezések, de a magyarok csak a lenyúzott lóbőrt, a koponyát, illetve a lábvégeket helyezték el a sírgödörben, a lovas mellé.

A kutatók és a beruházók azt tervezik: a tiszai vésztározók és gátak építése idején feltárt leletek legértékesebb darabjait restaurálják, katalógusba rendezik, s később a nagyközönség előtt is kiállítják majd.

A feltárt avar kori lovas sír