A „nagy dilemma” kedden már eldőlt, amikor a taláros testület kinyilvánította, hogy az államfőnek különbejáratú joga, hogy megvétózza a kormányfő által kitüntetésre felterjesztetteket. Ezen felbuzdulva Sólyom László rögvest meg is tette ezt.

Vivát, hurrá, vesszen a pufajka, s maradjon ’56 emléke szent és sérthetetlen. Vagy valami ilyesmi, ha jól értem. Mert valójában nem értem. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a köztársasági elnöknek joga, mi több kötelessége mérlegelni, hogy – például – a nagykeresztre ácsingózók életútja feszültségbe keveredik-e országunk alkotmányos értékrendjével, demokratikus államrendjével.

Hogy milyen alapon lehet ezt eldönteni, s hogy ki mikortól számít igazán megosztó személyiségnek a magyar társadalom, sőt az alkotmányosság számára, arról több szó nem esik. Így inkább amolyan ad hoc ab-határozat ez, némi rosszindulattal nézve az időzítést: a konkrét esetre fazonírozva.

Na, erre mondta Kolláth György alkotmányjogász, hogy az AB legfrissebb döntésével egy új alkotmányos passzust alkotott, ami minimum nem szép dolog. Mostanában egyébként nem először fordul ez elő, teszem hozzá - lásd a költségvetési kiadásokról szóló népszavazások alkotmányban rögzített tilalmát, vele szembe állítva az e tárgyban legutóbb hozott megengedő döntést.

Sólyom László az újonnan előállított gumiszabály adta teret lakta be csupán, amikor visszadobta Horn Gyula nevét, nagykeresztjét. Megint csak: kevéssé meggyőző érvekkel. Hogy tudni illik Horn 56-os múltja és még inkább a forradalomról szóló újkori szavai ellentétesek a demokratikus értékeinkkel, azaz (kicsit, de tényleg csak kicsit sarkítva) Horn Sólyom szemében valóságos ősellensége a harmadik Magyar Köztársaságnak.

Számomra a következő kérdések adódnak ebből. Vajon Nagy Imre sem kaphatna nagykeresztet Sólyom szerint a padláslesöprés miatt? Vagy, mert volt idő, amikor igenis tevőleges segítője volt a politikai rendőrség túlhatalmának? És mi lenne szegény Zrínyi Miklóssal?

Vajon jobbágyait terrorizáló, hatalmaskodó földesúrként látná-e őt államfőnk, ha elé kerülne neve, vagy nevezetes szigetvári kirohanását tartaná fontosabbnak? Nem tudjuk, de nem is ez a fontos. Hanem ez a gombhoz a kabátot érzés, meg a szelektív emlékezet intézményesülése.

Horn Gyula pedig továbbra is csak egy németországi utcanév marad, 75. születésnap ide vagy oda - nagykeresztről még csak ne is álmodjon. „Mutassatok egy bekezdést bárkitől, és én találok benne olyat amiért bitóra küldhetem” – mondta a legenda szerint Richelieu bíboros a törvények kiforgathatóságára utalva. Kétségtelen ez is egy út.

bugyinszkigy@nepszabadsag.hu