A bizonyára az európai labdarúgást is megrázó ellentétből - elvégre magyar válogatott futballistáról van szó! - akkor lett úgynevezett ügy, amikor megmerevedtek a frontok: a klub ragaszkodott ahhoz, hogy a játékos - a többiekhez hasonlóan - már most hosszabbítsa meg a jövő nyáron lejáró szerződését, mire a célszemély azt válaszolta, hogy szó sem lehet róla. Domonyai klubvezető hálátlannak titulálta Balogh hátvédet, mire utóbbi azt hozta föl érvként, hogy talán nem kellene őt nyeretlen kétévesnek tekinteni, már csak azért sem, mert elmúlt húsz. Továbbá hétszeres válogatott.

Ha annyira fontos a klubnak, tessék talán őt jó pénzért eladni, üzent Balogh, mire Domonyai frappánsan reagált: Béla mezeiből annyira nem sokat adtak el, hogy egyet sem. A vita ezen a ponton eszkalálódhatna, amennyiben Balogh hátvéd visszakérdezne, hogy tessék mondani, Bori és Kanta trikóiból mennyit értékesítettek, nem is beszélve a Pollák és a Rodenbücher feliratúakról; lapzártakor még bizonytalan volt, hogy Béla bekeményít-e.

Vigyáznia kell, mert a klubvezető érvei kikezdhetetlenek: a hátvédet taníttatták, etették-itatták, mostak is rá, nagyjából-egészéből szállodai szintű ellátást kapott. Még azt is lehetővé tették számára, tette hozzá Domonyai, hogy nyelvet tanulhasson. (Ez utóbbit azért óvatosan hangoztatnám, ha klubvezető volnék: a napokban a Liverpoolhoz szerződő, korábban ugyancsak Agárdon pallérozódó Németh Krisztián és Simon András sportágszeretetével a sokkoló mennyiségben érkező hírek szerint elégedettek angliai munkaadói, azt azonban mindkét játékos lelkére kötötték, hogy sürgősen tanuljon meg angolul.)

Domonyai szerint Balogh hátvéd nem csupán hálátlan, de önnön értékeivel sincs igazán tisztában, hiszen - emlékeztet a klubvezető - a télen megvette volna az angol második ligás, a nemrégiben zárult szezonban az előkelő 13. helyen végzett Cardiff City, de a játékos nemet mondott, ahogyan a napokban állítólag kikosarazott egy német második ligás együttest is.

Hanem mondott még valamit a Nemzeti Sport-beli interjúban Domonyai László. A lényege: a Balogh-féle agárdi évfolyam nem kiérdemelte vagy kiharcolta a helyét az MTK első csapatában, hanem - a klub által megálmodott modell alapján - "a játékosok be lettek téve az NB I-be".

Ezt tudva végképp nem szabad Baloghra haragudni: ő csak elhitte, hogy valóban első osztályú játékos. Így azt is joggal gondolhatja: jár neki a nettó egymilliós fizetés és az ötszázezres győzelmi prémium, amit a szerződéshosszabbításért kért.

Még fogják rá, hogy semmit sem fejlődött: ez nem az agárdi, ez már a hamisítatlan magyar modell.