"Attól lehet tartani, hogy ez a konfliktus etnikai háborúként végződik" - jelentette már 1990 októberében, vagyis több mint három és fél évvel a mintegy 800 ezer tuszi és mérsékelt hutu halálával végződő ruandai népirtás előtt az afrikai országba akkreditált francia katonai attasé. Ám az uszító rádióadók propagandájára és a bozótvágó kések pengéjére épülő genocídium kirobbanásának másnapján, 1994. április 7-én Francois Mitterrand akkori államfő mégis a következő feljegyzést kapta: "a Matignon (a miniszterelnökség - A tud. megj.) és a Quai d'Orsay (a külügyminisztérium) azt reméli, hogy az új ruandai konfliktusban, amelynek kockázata, hogy igencsak halálos lesz, Franciaország nem lesz az első vonalban". Márpedig ez meghazudtolja az elnök szavait, melyeket egy hónapokkal későbbi kormányülésen mondott, s amelyek szerint "nem jeleztek nekem drámát az ország belsejéből Juvénal Habyarimana elnök (április 6-i) meggyilkolását megelőzően". Vagy ha tényleg mégsem, úgy a szabotázs szintén az Élysée-palotát terheli.

A fentiekhez hasonló, a nyilvánosság számára ismeretlen diplomáciai jelentéseket kapott a minap a párizsi katonai bíróság Franciaországnak a ruandai népirtás idején játszott szerepével kapcsolatban. Ehhez Nicolas Sarkozy elnöksége kellett. A CD-ROM-on átküldött terhelő dokumentumok a francia bal- és jobboldal számára egyaránt kellemetlenek: Mitterrand az V. Köztársaság egyetlen szocialista államfője, az újgaulle-isták nemzetgyűlési többsége miatt viszont éppen Édouard Balladur konzervatív kabinetje kormányzott. Mindennek a jogi következményeivel is számolni kell: miközben Brüsszelben és Párizsban egyes ruandai apácákat és papokat ültetnek a vádlottak padjára, tuszi túlélők az egész francia hadsereget perlik a katonai törvényszéken, emberiség elleni bűnökben és népirtásban való bűnrészesség miatt. 2005 decemberében az 1994 nyári, Türkiz elnevezésű francia hadművelet kapcsán indítottak vizsgálatot; ebbe az humanitárius akcióba Párizs 2500 katonát küldött, noha az Orvosok Határok Nélkül szervezet már 1994 áprilisában, a népirtás kezdetekor felhívta a figyelmet arra: ilyesmit nem lehet doktorokkal megállítani. Tavaly őszszel pedig Ruanda megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Franciaországgal, miután az illetékes párizsi vizsgálóbíró Paul Kagamé államelnököt és környezetét is megvádolta a Habyarimana elleni légi merényletben való közreműködéssel.

De miért tettek a franciák az "ancien régime"-re? Amennyire a Le Monde-ban megszellőztetett diplomáciai iratokból kiderült, a régi gyarmattartó reflexek okán. A francia vezérkari főnök például úgy vélte: a Habyarimanával szemben álló erők "Tusziföld" kialakítására törekszenek, mégpedig angolszász országok befolyásával, Uganda támogatásával. Akárhogy is, a ruandai népirtást a történelem egyik leggyorsabb vérengzésének tartják: alig száz nap alatt 800 ezer ember esett áldozatul.

Az archív felvételen francia katonák járőröznek Ruandában. Szerepük kétes